Kertmanufaktúra

Olvadó vadászterület
(http://www.segnidalcielo.it/)

Régóta figyelem, milyen ádáz küzdelmet folytat a világ azért, hogy ne kelljen beismernie az egyébként nyilvánvaló tényt: az időjárás változik, beköszöntött a globális felmelegedés, és vele együtt a véget nem érő viták kora. Ezekben többen elmondták már, aggodalomra semmi ok, évezredek óta így megy ez: felmelegedés, aztán lehűlés, emberi számítás szerint most is ez történik majd.

A kérdés csupán az, lehet-e alapoznunk erre az emberi számításra. Merthogy a folyamat leggyengébb, legmegbízhatatlanabb eleme maga az ember. A nyilvánvaló tények ellenére szinte semmit sem tesz, pótcselekvés gyanánt konferenciákat szervez, ott számokról, százalékokról beszél, irányelveket és kibocsátási rátákat határoz meg, s hogy a tényleges cselekvés kezdőpontját továbbra is elodázhassa, még a fenntartható fejlődés fogalmát is megalkotta magának.

Nem fenntartható fejlődés
(http://www.segnidalcielo.it/)

S bár nem mondja ki, de tudja, mindezen természetesen a fenntartható növekedést érti. Ami fából vaskarika, hiszen egy bolygón, ahol az erőforrások nagyon is végesek, a növekedés egyszerűen nem fenntartható.

Miközben egy átlagos amerikai naponta több mint 300 liter vizet fogyaszt, Fokvárosban a közelmúltban napi ötven liter víz felhasználására kérték meg a városlakókat, előrevetítve azt is, hogy április közepén alighanem elfogy a víz.

A víz lesz az új aranyvaluta
(https://www.asla.org/climatechange.aspx)

Tudományos folyóiratok terjedelmes tanulmányai bizonyították már, hogy a felmelegedés miatt a jegesmedvék számára komoly problémát okoz a táplálék megszerzése, hogy a tengeri ökoszisztémák változása a tápláléklánc néhány szereplőjére nézve a kipusztulást jelenti majd, hogy húsz-harminc éven belül a fegyveres konfliktusok a vízért fognak kirobbanni, hogy a felmelegedés hatására az ausztrál Nagy-korallzátony környékén születő teknősök között csak 0,2 % a hímek aránya.

Itthon tavaly ősszel ismét felröppent egy újnak kifejezett jóindulattal sem nevezhető terv óriás víztározóképítésére, hírek érkeznek konferenciákról és ott elhangzó előadásokról, a többi azonban néma csend.

Ülünk pompás hajónk luxuskabinja előtt, nézzük a gyönyörű tájat, és úgy teszünk, mintha nem tudnánk, melyik hajóra szálltunk fel a kikötőben.

Pedig láttuk is a nevét: Titanic.

Zöldből vörösre vált
(www.screenhedgeplants.com.au)

Kihajtáskor és koraősszel fantasztikus színeket ölt, zöld levelei fokozatosan halvány-, majd sötétpirosra váltanak, végül a zöld cserjéből egy díszes, vöröslő bokor lesz. Piros, borsószemnél alig nagyobb, fürtökben lecsüngő termései sokáig a bokron maradnak. Virágait nyáron, júniusban hozza. Nevelése nem okoz gondot, kedveli a tápanyagban gazdagabb, humuszos talajt, meghálálja a nem túl bőséges, de rendszeres öntözést.

Zord teleken fagykárt szenvedhet
(www.bigplantnursery.co.uk)

A talajjal szemben csupán néhány kikötése van: humuszban gazdagabb, inkább enyhén savas, mint meszes legyen. A félárnyékos, világosabb kertrészeket kedveli, a déli, tűző napos fekvés nem neki való. Mínusz nyolc-tíz fokos hideget általában károsodás nélkül elvisel, az ennél alacsonyabb hőmérsékleten azonban biztosan fagykárt szenved. Védett fekvésben – épület vagy egy fal közeli ágyás, nyugati, dél-nyugati fekvés –, a gyökérzónát gondosan takarva biztos esély van arra, hogy a japászentfa (Nandina domestica) túléli a hidegebb teleket is. Az elfagyott ágakat kora tavasszal a talaj fölött tíz-tizenöt centiméteres magasságig kell visszavágni, tőről szépen megújul.

Fürtökben lógó termések
(www.gardenia.net)

Japánban és Közép-Kínában őshonos. Örökzöld növény, de fagyérzékenysége miatt gyakran már késő ősszel lehullajtja leveleit. Telepíthetjük cserjecsoportba, kerülhet szoliterként a kertbe, de kialakíthatunk belőle egy csinos sövényt is. Magas takarósávnak azonban nem alkalmas, mivel másfél méteresnél nem nagyon nő magasabbra. Érdemes megjegyezni, hogy csaknem minden része mérgező, kisgyermekes környezetben erre figyelni kell.

A kertészetekben a követező fajtákat érdemes keresni:

Nandina domestica ’Alba'
(www.onlineplantguide.com)

Nandina domestica ’Compacta Nana’
(www.ashlandsaveswater.org)

Nandina domestica ’Fire Power’
(www.thetreecenter.com)

Nandina domestica ’Gulf Stream’
(www.thetreecenter.com)

Nandina domestica ’Harbor Dwarf’
(http://randysnursery.com)

Nandina domestica ’Woods Dwarf’
(http://boshanceensy.com)

Jeneszter rusztikus környezetben
(www.jrdotsonphotos.com)

Pedig a megszólalásig hasonlít rá, csakhogy a jeneszter (Spartium junceum) szárai hengeresek, kör keresztmetszetűek, a zanótéi viszont bordásak, keresztmetszetük ötszögű.

Őszig tartó virágpompa
(wnmu.edu/academic/nspages/gilaflora/spartium_junceum.html)

Gyönyörű sárga virágait júniustól szeptemberig hozza, abban az időszakban, amikor viszonylag kevesebb üdén virágzó növény akad a kertben. Megjelenése mediterrán tájakat idéz, kedveli a meleg, napos fekvést és a száraz, meszes talajt. Eredeti élőhelyén, a Földközi-tenger vidékén a déli domboldalakon, sziklaköves lejtőkön ver tanyát.

Termetes bokorrá fejlődik
(www.planfor.co.uk)

Két-háromméteres magasságot is elér, helyét annak tudatában érdemes megválasztani, hogy termetes magasságához megfelelő szélesség is társul, ugyanis szeret kissé kényelmesebben elhelyezkedni. A helyválasztás amúgy alighanem egy életre szól: tisztes karógyökeret növeszt, úgyhogy az átültetést kifejezetten rosszul tűri. Elhelyezésénél még egy fontos szempontot kell mérlegelni: leveleit szeptember végére általában ledobja – ez a jeneszternél természetes folyamat –, és a levél nélküli, felkopaszodó vesszők látványa az őszi hónapokban nem igazán magával ragadó.

Mediterrán vidéken honos
(www.biolib.cz)

Mediterrán vidékekhez szokott, a hidegebb teleken hajlamos visszafagyni, tőről azonban rendre megújul, de tövét azért telente érdemes takarással védeni a fagyoktól. Jól tűri a szárazságot, miatta nem szükséges automata öntözőrendszert üzembe állítani. Ha jenesztert ültetünk, növekedését elősegíthetjük, ha úgy négyévente kézbe kapjuk a metszőollót, és alaposan visszametsszük őkelmét.

Északi tollasgyöngyvessző
(https://plants.ces.ncsu.edu/plants/all/sorbaria-sorbifolia/)

Június táján valóságos virágerdő bontakozik ki a tollas gyöngyvessző (Sorbaria) hajtásvégein, a rengeteg apró, tollas, fehér virág remek látványt nyújt. Érdekessége, hogy a növény a bugavirágzat pamacsos struktúráját elvirágzás után is megtartja. Szoliter fekvésben, vagy kisebb csoportba ültetve mutatja meg igazi szépségét.

Kerülhet napos és kissé félárnyékos fekvésbe egyaránt, a lényeg, hogy földje jó vízáteresztő, tápanyagokban gazdagabb termőtalaj legyen. Meghálálja, ha a tövét nem éri a tűző nap, egyéb, az általánostól eltérő gondozást nem igényel, de tavasszal érdemes tisztességesen visszavágni.

Kasmir tollasgyöngyvessző
(https://halcyonplants.co.uk/product/sorbaria-aitchisonii/)

A hazai kertészetekben általában két fajával lehet találkozni. Talán az Északi tollasgyöngyvessző (Sorbaria sorbifolia) az ismertebb, másfél-két méternél nem nő nagyobbra, s akár nedvesebb talajviszonyok közé is kerülhet. Hamar bokrosodik, gyökérsarjaival újabb és újabb területeket vesz birtokba, erre telepítésekor érdemes figyelni. Fehér virágait júliusban kezdi hozni. Valamivel korábban, gyakran már június elején virágba borul a Kasmír vagy Afgán tollasgyöngyvessző (Sorbaria aitchisonii). Magasabbra, akár három méteresre is megnő, és jóval kevésbé áldotta meg terjeszkedő hajlammal a teremtő.

Sorbaria sorbifolia 'Sem'
(http://www.newplants.nl/)

A legnagyobb eséllyel viszont az északi tollasgyöngyvessző Sem fajtájával (Sorbaria sorbifolia 'Sem') találkozhatunk. Sem sem nem magas, Sem sem nem alacsony, beéri egy méter körüli magassággal. Virágzási ideje nyár közepétől egészen szeptemberig tart, könnyen beilleszthető kisebb helyekre is. Gond nélkül vészeli át a hidegebb teleket, semleges talajra, soha ki nem száradó talajra és napos fekvésre van szüksége.

Kínai tollasgyöngyvessző
(http://alienplantsbelgium.be/content/sorbaria-kirilowii)

Ritkábban fordulnak elő a Kínai tollasgyöngyvessző (Sorbaria kirilowii), három-négy méteres magasságra növő példányai. Jó vízáteresztő, de szintén soha ki nem száradó talajra van szüksége, napra vagy félárnyékba kerülhet. Termetes cserje lesz belőle, legalább három méter átmérőjű kört foglal el az ágyásban.

Rossz szomszédság, török átok...
(www.archinect.com)

(Részlet a Kóklerek kora című fejezetből.)

A szomszéd, ha idióta, éjszaka tisztes mennyiségű gyomirtóval fújja le a növényeinket, mert „zavaró a látványuk”.

A szomszéd, ha idióta, azzal csönget be hozzánk, adjunk neki gyorsan hárommillió forintot, mert bántja az ő lelkét a telkén keresztül futó szennyvízcsatornánk. A szennyvízcsatorna amúgy hosszú évtizedek óta kanyarog a szomszéd telkén, mivel a legkevésbé sem boldog emlékezetű tanács úgy látta jónak, ha egy telekre két-három szennyvizes vezetéket csoportosít. Nem adunk, erre kiássa a vezetékünket, elvágja, majd gondosan bebetonozza.

A kerítés mellé diófát ültet, mert az ő portáján ez a „tuti hely”, hol diófa megélni képes. És az ő diófája nem nő nagyra, „kifejezetten törpe változat”.

Egy nap lebontja a deszkakerítésünket, és mire hazaérünk a munkából, harminc centiméterrel arrébb telepíti, mert szerinte így helyes.

Feljelent minket, mert az ő háza biztosan a mi növényeinktől vizesedik, s nem az ügyesen kispórolt vízszigetelés hiányától.

A téglakerítés tetejére gondosan összetört üvegcserepeket betonoz, mert idegesítik a falon átugráló macskák.

Földmérőt hívat, mert a százegynéhány éve változatlanul lévő megyehatár szerinte „arrébb ment”.

Barbár módon lecsonkolja a meggyfa ágait, bár „engem nem zavart, sőt, még termett is”, mondja higgadtan.

Reggel hattól látja jónak teljes hangerővel formálni zenei ízlésünket a Dankó Rádió igényes zenei kínálatára támaszkodva.

Következetesen mások gépkocsifelhajtóján parkol, és nem érti, hogy miért nem tudják átrepülni az autóját.

Szeret nagy és büdös füsttel égetni, mindig akkor, amikor frissen teregetett ruhákat lát.

Ha konténert hozatsz, kérdezés nélkül mindenféle kacattal rakja meg.

Ha udvariasan megkéred valamire, csak ordítva tud válaszolni.

Kutyája reggeltől reggelig ugat, és ez jó, mert „az a dóga nekijje”.

Ha építkezel, ettől az ő háza mindig megreped, megsüllyed, tönkremegy.

Imádja a sarokcsiszolót, vasárnap reggelenként be is indítja, „csak egy kis vasmunka, naaa!”.

Brigádot fogad, hogy irtsák ki nála a tücsköket, mert „nagyon hangosan zizegnek”.

Légpuskával tartja rettegésben a környék macskáit és gyerekeit, mert „kurvára hangosak” és ettől majd „megtanulják a rendet”.

A csigákat kifejezetten szép ívben dobálja át a kerítésen, és kérdésünkre döbbent arccal néz szét: „miféle csigák?”.

Évekig parkol félig az úttestre belógva, mer’ azért attól még el lehet férni.

Egérmérget szór ki a fészerbe. Másnap eltemeti a kutyáját, „nem gondútam”, hogy megeszi.

Közvetlen kertkapcsolat: az eredeti értelmezés
(www.homedit.com)

(Részlet a Kóklerek kora című fejezetből.)

Történt egy szép napon – melyről mint kiderült, egyáltalán nem volt szép –, hogy építtető azt kérte az ő építészmérnökétől, tervezne már néki egy közvetlen kertkapcsolatos házat. Hogy ne kelljen lépcsőket mászni, csak úgy egyszerűen, minden különösebb fakszni nélkül juthasson ki a kertbe.

Rendben, legyen közvetlen kertkapcsolat, mondta az építészmérnök. Egyetértettek abban, hogy a szintkülönbség optimális esetben csupán néhány centiméter, de a közvetlen szó azért legfeljebb 17 centiméteres magasságkülönbséget megenged, de egy centivel sem többet.

Ebben maradtak.

Építészmérnök tehát tervezni kezdett. Egy közvetlen kertkapcsolatos házat. A folyamat végén megmutatta a rajzot, volt azon mindenféle vonal, egyenes meg szaggatott, vékony, közepes és vastag, aztán méretvonalak, meg számok, ahogy az a terveken lenni szokott. Miután az építtető azt mondta, jó lesz, fizetett, és elkezdődött az építkezés. Emberek, gépek, zsaluanyag, beton, vas, tégla, mi szem szájnak ingere.

Egy másik szép napon aztán – melyről újfent bebizonyosodott, egyáltalán nem volt szép – építtető szemügyre vette a dolgok állását. S láss csodát, a közvetlen kertkapcsolatos házból a valóságban csak a ház maradt. Bár minden nézőpont kérdése, az ördög tudja, előfordulhat, hogy a közvetlen kertkapcsolat fogalmába egy 1,7 méteres küszöbmagasság is belefér.

Építtető az első pillanatban erős vértolulást érzett halántéki tájon, majd kissé remegő kézzel feltelefonozta építészmérnökét, hogy higgadtnak kifejezett jóindulattal sem nevezhető csevejt folytasson vele a közvetlen kertkapcsolat természetrajzáról, különös tekintettel a 17 centiméteres lelépési magasságról.

Amaz nem jött zavarba, határozottan egyetértett azzal, hogy a 17 centiméter teljességgel beletartozik a közvetlen kertkapcsolat értelezési tartományába. A kérdésre, hogy akkor miért nem annyi, azonnal megnevezte az elkövetőt.

Szerinte a földmérő volt az.

Hogy ő rontotta el. Mer’ rosszul mért. De most már nincs mit tenni, vigasztalta az építtetőt, a falak állnak, az ajtó a helyén, és a küszöb meg ugye, ott vigyorog 1,7 méteres magasságban.

S mert ahol nagy a szükség, közel a segítség, tanácsot is adott az ő ügyfelének, építtessen egy teraszt a küszöb elé, a ház teljes szélességében persze, mert nem árt, ha egy családi háznál akad az ember keze ügyében egy jópofa terasz. Aztán abban egy szép lépcsőt is ki lehet alakítani, az 1,7 méter nem egy leküzdhetetlen akadály, az ember csak leballag a lépcsőn, és máris ott van az a szép zöld gyep.

Építtető tehát pótrendelést adott le némi zsalukőre, betonra, vasra, árkot ástak, betonoztak, falaztak, a folyamat végén pedig a házépítés költségéhez képest csekélynek mondható anyagi befektetés árán egy kifejezetten csinos terasz képződött lépcsővel és minden földi jóval.

Fájdalom, de a feleknek a teraszépítés ideje alatt sem sikerült egyértelműen tisztázni, hogy e vadonatúj építészeti látványosság vajon a földmérő vagy az építészmérnök munkáját dicséri, a dilemma tehát megoldatlan maradt.

Persze könnyen lehet, hogy a hülye tizedesvessző a hibás, merthogy egy önfeledt pillanatában arrébb tette magát, ami legyünk pontosak, mégiscsak egy apró vesszőhiba, az egyes és a hetes is tökéletesen stimmel. Dolgozatjavításnál példának okáért (csak zárójelben: ugyanez a L’art pour l’art-nál példának okádék) megengedőbb tanárok nem is vonnának le mérhetetlen mennyiségű pontokat.

Hogy jár-e pontlevonás az építtetőnek, amiért hónapokon át nem vette észre a felfelé törekvő alapot, és a magassági levegőre vágyó küszöböt, tán külön értekezés tárgya lehetne, melyben alighanem építészmérnök is szívesen részt venne.

A földmérőről nem is beszélve.

Kleopátra tűje
(Cleome spinosa)

Feltűnő megjelenésével sztár lehet a virágágyások növényei között. Nálunk egynyári, a trópusokon – Dél-Amerika, Brazília, Argentína – évelőként ismerik. A Kleopátra tűje (Cleome spinosa) fantasztikus virágai nyár közepén jelennek meg, ezekben általában még október elején is gyönyörködhetünk. Nagyra nő, nem ritkán a másfél méteres magasságot is elérheti.

Fehérben is remek
(https://outofmyshed.co.uk/)

Kerülhet évelőágyak hátterébe, de szépségét talán szoliterként mutatja meg leginkább. Választhatunk közülük fehéret, rózsaszínűt, vöröset és ezek számos árnyalatának egyikét. Napos helyet kedvel, a félárnyékos és az árnyékos kertrészeken nem érdemes kísérletezni vele. Meghálálja, ha tápanyagban gazdagabb talajba kerül, amúgy nem igényel extra gondoskodást. Az öntözővíz kijuttatásával sincs mindennapos dolgunk, akkor sem jön zavarba, ha a körülötte lévő föld már kifejezetten száraznak mondható.

Trópusi tájakat idéz
(https://www.edenbrothers.com/)

Kiválóan használható különlegesség, ha kertünkkel – vagy a kert egy részletével – mediterrán vidékeket szeretnénk megidézni: egzotikus megjelenésével, meghökkentő virágaival jól beilleszthető a yukkák, az agavék, a kefevirágokés más napimádó cimborák közé.

A kertészetekben Cleome hassleriana vagy Cleome houtteana néven is találkozhatunk velük.

Új foglalkozás: a beporzónő
(www.quora.com/How-will-all-humans-die-if-all-bees-die)

Újabbnál újabb elméletek látnak napvilágot arról, miért pusztulnak tömegesen a méhek nemcsak Európában, hanem a Föld számos pontján. A méhek és más porzó rovarok pusztulását, mint szikár tényt, először jó szokás szerint megpróbáltuk a méhészlobbi nyakába varrni, aztán kitaláltuk, hogy nem is halnak.

Aztán, hogy halnak, de nálunk nem, csak másutt, és hogy nem is olyan nagy a baj.

KÉsőbb megjelentek az első híradások arról, hogy Kína Szecsuán tartományának – 485 ezer négyzetkilométer, 87 millió lakos – néhány megyéjében eltűntek a méhek, s ezzel egy új foglalkozás jött létre: a beporzó. Tavasszal porzóasszonyok és porzóférfiak ezrei indulnak útra, hogy pálcákra erősített szöszmösszel, türelmesen, fáról-fára haladva kenegessék a virágport.

És cikkek ezrei jelentek meg komoly politikai lapokban és rettenetes bulvárújságokban, mely cikkek megpróbálták elmagyarázni a nagyérdeműnek, hogy
1. komplex jelenségről van szó,
2. az okát nem is lehet egyértelműen meghatározni,
3. hiába nevezik meg főbűnösnek a csávázószereket,
4. Kína különös egy hely, meg aztán messze is van.

Ezenközben csendes szavú tudósok egy csoportja Einstein jövendölését idézte, miszerint a méhek pusztulását az emberiség úgy öt évvel lesz képes túlélni.

Aztán Einsteint is szépen a polcra tettük, mert feltaláltuk a robotméheket, megoldva ezzel az élelmiszerlánc és az emberiség egyik életbevágó problémáját. És a világ nagyobb dicsőségére kiderült, hogy a robotméhek jobbak is lesznek az igazinál, mert víz alá tudnak merülni, sőt, ha kell, még úszni is tudnak.

Plusz nem csípnek, nem röpködnek össze-vissza, és maguktól felismerik a polleneket. Előkerült a bűvös szó is, a hatékonyság. Hatékonyabb lesz a gazdálkodás, növelni lehet majd a mezőgazdasági termelést, alacsonyabbak lesznek a költségek, és ki tudja, tán még a kerítés is kolbászból lesz.

Hiába na: sok kérdést már megoldottunk, nem volt soha ilyen jó dolgunk.

(Negyedik részlet Az ügyfélnek mindig igaza van című fejezetből)

Lenne itt egy kis probléma.

Hogy milyen, azt az ügyfél nem részletezte, merthogy amúgy is helyszíni megtekintést kíván, mondhatni speciális eset. Kertészember efféle bevezető hallatán száradó növényekre, kikopott fűre, levéltetvekre, darázsinvázióra vagy termés nélküli, szomorú gyümölcsfákra gyanakszik.

De nem.

A problémát a tücskök okozzák. Merthogy reggeltől estig zenélnek, próbára téve a gazda türelmét, amiből egyébiránt sok van, de azért a tücsökzenének is van határa.

Úgyhogy emberünk elballagott a méregboltba, de ott tücsök elleni szert nem tartottak, ajánlották hát neki a lótetű ellen való granulátumot. El is kezdte nagy aprólékosan kijuttatni a szert, de oly sok lyuk akadt a földben, hogy egyedül nem bírt vele.

Ereszkednénk hát féltérdre mindahányan, és szórjuk, szórjuk azt a szert, ha Istent ismerünk!

Mármost kertészember ezen a ponton eltöpreng erősen, belekezdjen-e egy viszonylag tömör összefoglalásba a hang terjedésének mibenlétéről, diszkréten kitérve a hang és a drótkerítés sajátos viszonyrendszerére. Esetleg nagy óvatosan utaljon a tücskök ugrándozó természetére, hogy ebből az aspektusból közelítse meg a szomszéd porta fogalmát, mely fájdalom, de tücsökszempontból értelmezhetetlen. Vagy csak egyszerűen kérdezze meg, mi lesz a máshonnan érkező ciripeléssel.

Semmi. Azzal semmi sem lesz.

A hosszabban kifejtett válaszból ugyanis kiderül, ciripelés és ciripelés között jelentős különbségek leledzenek. A szomszédságból hallható ciripelés példának okáért nem irritáló. És ezt oly erős meggyőződéssel ecseteli a gazda, hogy kertészember látni véli a teraszon üldögélő megtépázott idegrendszert, ahogy a szomszédból átszüremlő tücsökzene dallamára lassan-lassan kisimul. Hiába na, a szomszéd tücske valóságos balzsam lehet a léleknek, gyere már ki drágám, olyan szépen húzzák!

Miféle gond lehetne tehát a máshonnan érkező ciripeléssel? Semmi, mondja a gazda, igazán semmi, de az ő portáján ne hangoskodjanak.

És milyen igaza van. Az ő háza, az ő vára, és ezt igazán tiszteletben lehetne tartani.

Még a tücsköknek is.

Gyökeres megoldások
(http://www.newlands-nursery.co.uk/christmas-trees/)

Ha karácsonyfának gyökeres, vagyis földlabdás fát választunk, a legjobb megoldás időben elballagni egy megbízható kertészetbe, ahol magunk választhatjuk ki, s ahol méretéhez illő földlabdával, szakszerűen ássák majd ki, és nem vagdossák össze-vissza a gyökerét, a „csak addig tartson ki, amíg kifizetik” elv alapján.

Egyébiránt ideális esetben földlabdás fenyőt kifejezetten azért választunk, mert amúgy is szeretnénk egy mutatós örökzöldet ültetni, és már tudjuk is, melyik kedves a szívünknek. (Ha nem, a döntésben a profi kertészetekben mindig segítségünkre lesznek.)

Amíg a fa nem kerül be a lakásba, helyet kereshetünk neki a garázsban – pár napra egy ablak nélküli, fényszegény hely is megfelelő – , de maradhat a szabadban is, csak a földlabdát kell gondosan bebugyolálnunk szövetanyaggal, légbuborékos fóliával, vagy falevélkupaccal kell takarunk. Örökzöld lévén télen is szüksége van öntözésre, úgyhogy földlabdás fácskánkat némi vízzel három-négynaponként meg kell itatnunk. Ha a szabadban várja a karácsonyt, akkor ezt a déli, legmelegebb órákban kell megtennünk. Ha megoldható, fokozatosan kell hozzászoktatni a meleg lakáshoz, a hőmérséklet hirtelen emelkedése néha sokkszerű hatást vált ki náluk.

Kerülhet vödörbe, fadézsába, kiszuperált fazékba, a lényeg, hogy tartójának átmérője a földlabdáénál hat-hét centiméterrel nagyobb legyen. A jutazsák maradhat a gyökérlabdán – ha lebomló, a kiültetéskor is – , de a műanyag zsinórt el kell távolítani. A szobában úgy kétnaponkénti öntözésre van szüksége.

Kerti helyét érdemes annak tudatában megválasztani, hogy nem marad mindörökké kis méretű, a szűk előkertet tehát nem neki találták ki. Ez akkor is igaz, ha fenyőfánk a kiültetés pillanatában a kerti méretekhez képest valóban kicsi, de bármilyen hihetetlen is, idővel termetes méretűre nő.

Lebontása után fokozatosan kell hozzászoktatni a garázs vagy a tároló hidegebb hőmérsékletéhez. Kiültetésére leghamarabb március elején érdemes sort keríteni, még akkor is, ha számos internetes oldal a „bármikor kiültethető” formulával örvendezteti meg olvasóit. Az ültetéshez a földlabdánál legalább kétszer nagyobb ültetőgödröt kell ásni, és a gödör alját alaposan fel kell lazítani. (Filozófus lélekkel megáldott karácsonyfa tulajdonosok az ültetési folyamat közben elmerenghetnek Harry Lorayneörökbecsű mondásán, miszerint egy gödör ásását leszámítva kevés dolog van az életben, amit rögtön legfelül lehet kezdeni.)

A kerti talajt fenyők, jobb híján örökzöldek ültető földjével kell keverni, az ültetést követően pedig alaposan beiszapolni. Az öntözés az ültetést követő hetekben rendszeres feladata lesz a gazdának vagy a gazdasszonynak, és ez alól majd a téli hónapok sem lesznek kivételek.

Kevesebb gyep, több burkolt felület
(http://www.threeparkstreet.com/)

Az idei esztendő kerti divatjának alighanem legnagyobb vesztese a gyep lesz: helyét számos kertben átveszi majd a díszkavics, vagy a burkolt, betonozott kertszakasz. Az egyik ok prózai: az időhiány. Merthogy a gyep akkor szép, ha ápolt, ehhez azonban egész éven át tartó állandó figyelemre és törődésre, tápra és vegyszerekre – ez a telek méretétől függően évi 50-70 ezer forintot is jelenthet – és rengeteg szabadidőre van szükség. Ez utóbbiból akad a legkevesebb, úgyhogy a pár évvel ezelőtt elkezdődött tendencia tovább tart: gyep helyett kevésbé macerás felület kell.

A gyep visszaszorulásának másik oka: fenntartásához tavasztól őszig rendszeres öntözésre van szükség, s ahol nem épül ki automata öntözőrendszer, ott már júniusra megfakult, kisárgult lesz a gyep. Az öntözés persze a kert növényeinél is fontos, úgy vélem, ezen a téren szintén az észszerűség kerülhet előtérbe. 2019-ben egyre inkább olyan növényeket választunk majd, amelyek nem igényelnek rendszeres vízellátást, vagy a természetes csapadék mennyiségével is beérik. Ez egyszersmind azt is jelenti, hogy remélhetően felértékelődik az őshonos növények szerepe. Úgy vélem tehát, hogy a kertdivat fő meghatározója 2019-ben is az éghajlatváltozás lesz.

Folytatódni fog a kert funkciójának átalakulása. A kert már nem egy, a háztól különálló, attól függetlenül létező tér, hanem tudatosan a nappali, az egyik szoba vagy a konyha, esetleg mindhárom folytatása, a térhez illő bútorokkal és berendezési tárgyakkal. A kert létrehozásánál fontos szempont lesz az összhang megteremtése a lakóházzal – színek, formák, burkolóanyagok, berendezések –, illetve a lehető legintimebb, lehetőség szerint zártabb tér kialakítása.

A kerttulajdonosok két nagy tábora pedig egyre élesebben elkülönül kertészkedőkre és az efféle munkát legkevésbé sem kedvelőkre. Utóbbiak egyre inkább a kevés pátyolgatást igénylő kertet részesítik előnyben, számukra a kert a mindent a szemnek elv alapján szerveződik. Az viszont mindkét csoportra jellemző lesz, hogy tagjai szívesen látnak a kertben egy-egy egzotikus vagy különös, külhoni nyaraláson felfedezett növényt vagy magazinokban látott kivitelezési megoldást.

Ami a színeket illeti, a kert bútorainak kiválasztásánál a lakóház stílusa, színei dominálnak majd, elsősorban a pasztell színek. Bizonyosan sláger marad a szürke és a türkiz, a tavalyi nyertes szürke vagy barna, esetleg a bézs. A kertben egyébként a nyugalmat, meghittséget árasztó színek lesznek a jellemzők, de egy-egy növényágyásban elvárás lesz a harsány, életigenlő, pozitív színek alkalmazása. A növényesítésnél már alapelvárásként fogalmazódik meg, hogy a kert minden évszakban nyújtson szemet gyönyörködtető látványosságot színben, formában, struktúrában. A kerti bútoroknál várhatóan az utólagos pácolás, festés nélkül is egy-két évtizedig kitartó műrattanok lesznek a legkeresettebbek, s előnyt élveznek majd a négy évszakos kerti bútorok.

Úgy vélem, egyre elfogadottabb lesz, hogy a kertben dísztárgyak, kisplasztikák és más kerti kiegészítők is helyet kapjanak, és nagyobb hangsúlya lesz a kerti világításnak is. Ahol a családi költségvetés megengedi, a legújabb technikai vívmányok nemcsak a házban, a kertben is elfogadottá válnak: telefonról is vezérelhető öntözőrendszer és kerti világítás, vagy az otthoni WI-FI rendszerbe bekapcsolt masszázsmedence.

Egyetlen dolog biztosan nem változik idén sem: a kert a nyugalom szigete marad, a hely, ahová visszavonulhatunk, ahol önmagunk, családunk képére formált önálló világot teremthetünk.

Varázslatos nyári színek
(http://jardinjasmin.com/)

Annak is egy nemesített fajtája, melyet Lucifer néven ismert meg a világ. Égő piros, ívben hajló tölcséres virágai miatt bizonnyal dobogós helyet érdemel az évelők csapatában.

A sáfrányfüvek – sokszor a közkeletűbb montbrécia néven találkozhatunk velük – Afrika déli vidékein őshonosak, arrafelé meglehetősen magasra, legalább másfél méteresre nyújtózkodnak. Mifelénk beérik némiképp alacsonyabb termettel is, fajtától függően 70-120 centiméter közötti magassággal.

Térhatárolás sáfrányfűvel
(https://www.fluwel.com/)

Ami Luciferünket illeti, kedveli a napos fekvést, jó méternyi magasra nő. A termőtalajra igényes szerkezet, meghálálja a tápdús, kifejezetten jó vízáteresztő képességű földet. Déli teremtmény lévén különösebb panasz nélkül viseli a nyári forróságot, de rendszeres öntözés nélkül nem nevelhető. Tűzpiros virágait néha már júniusban kibontja, a virágzás egészen szeptember elejéig tart. Terjedő tövű, ezt telepítésénél érdemes figyelembe venni.

Kiváló méhlegelő
(https://wistfulgardener.wordpress.com/)

Nincsenek extra igényei, kártevői és betegségei sem igen, de a komolyabb téli fagyokat nem éli túl, ezért a tövét télre szalmával, falevéllel takarni kell. Kerülhet évelőágyásba, előkerti kertszakaszba, de csoportos ültetésével egy mediterrán tájat is gond nélkül megidéz. Ha sáfrányfű kerül a kertbe, a méhek és más repülő cimborák állandó vendégeink lesznek.

Július második felétől virágzik
(http://pepiniere-roche-saint-louis.fr/en/)

Nem tartozik a legkönnyebben nevelhető évelők közé, de szépsége és késő nyári, ősz eleji virágzása kárpótol a plusz munkákért. Eredeti élőhelye Japán és Korea, ott nem ritkán túlnövi a másfél métert. Nálunk beéri az egyméteres mérettel, s a megfelelő viszonyokat itthon is bőséges virágzással hálálja meg.

Nem kerülhet tűző napra, a szűrt fényt, a félárnyékot kedveli, de nem jön zavarba, ha mélyárnyékba kerül. Ideális hely számára a fák, magasabb cserjék árnyékos világa, itt párásabb is a mikroklíma. Ültetés előtt talajcserét kell végeznünk, mert mészkerülő növényről van szó, a kertészetekben kapható savanyú kémhatású virágföld megfelelő ehhez a művelethez.

A Kirengeshoma palmata nem viseli el a nehéz agyagos földet, ha a kertben ilyen a talaj, az ültetőföldhöz komposztot és némi homokot érdemes keverni. Közepes vízigényű, ez rendszeres vízellátást feltételez úgy, hogy talaja nem válik süppedős mocsárrá. Annak viszont kifejezetten örül, ha a körülötte lévő föld mindig nyirkos marad

Terebélyes bokorrá növeszti magát
(http://www.plantsforshade.co.uk/)

Ha akad kerti tó vagy patak a kertben, tökéletes választás lehet: bokros megjelenésével, nagy, karéjos leveleivel a vízpartok világát idézi. Remek kísérő növénye lehet a páfrányoknak, a poloskavésznek és a szellőrózsáknak, de kerülhet a kínai tóparti fűvel vagy árnyékliliomokkal beültetett ágyások közelébe is.

Meghálálja, ha talaját időnként komposzttal javítjuk fel. Kártevői, betegségei nincsenek, igaz, a csigák néha úgy gondolják, hogy a japán juharcsengő az ő kedvükért került a kertbe.

Elbűvölő ördögi színek
(https://www.frogmoregardens.com.au/)

A bíborvörös vagy bíboros ördögszem (Scabiosa atropurporea) méltán kiérdemli a címet, mert ragyogó – fajtától függően – kék, bordó, rózsaszín vagy halványpiros virágait gyakran már június végétől egészen a fagyokig hozza. Napos, legfeljebb félárnyékos fekvésre van szüksége, és kifejezetten ínyére van, ha mészben gazdagabb talajba kerül.

Nevelésénél ügyelni kell arra, hogy földje elvezesse a vizet, a gyökérzónában pangó víztől ugyanis kirohad. Tökéletesen beilleszthető vadvirágos rét típusú kompozíciókba, természetközeli kertek növényei közé, telepíthető térhatárolóként nagyobb tömegben, és helye van a parasztkerti növények között is.

Napos helyen érzi jól magát
(www.anniesannuals.com)

Nincsenek extra igényei, könnyen nevelhető, hálás évelő, a fél méteres magasságot nem növi túl. Nem kell gyakran öntözni, erre legfeljebb – mint általában a növények döntő többségénél – az ültetést követően kell csak fokozottan figyelni, később már jól viseli a szárazságot is. Általában nincsen szüksége támasztékra, ez alól kivételt jelenthet, ha mostohább körülmények közé kerül, ilyenkor a virágzat súlya megdöntheti kissé. Virágzását, másodvirágzását elősegíthetjük, hogy elnyílt virágait rendszeresen levágjuk. Virágzásban lévő szárai vázában is remekül mutatnak, szárazon a virágkötők szívesen használják.

Helye van a parasztkertet idéző kertrészletekben
(www.anniesannuals.com)

Eredeti élőhelye Dél-Európa, Észak-Afrika és Törökország vidéke, több helyütt valóságos mezőket alkot, a méhek, lepkék és dongók legnagyobb örömére.

Könnyed kékség
(www.bambooplants.ca)

A mediterrán hangulatú kertek kihagyhatatlan évelője. Nemcsak pompás kékes színe és a szélben könnyedén hajladozó levelei, hanem könnyű nevelhetősége miatt is érdemes a figyelemre.

Kártevői ritkák, mint a fehér holló, nem egykönnyen kap el betegségeket, és nem jön zavarba, ha hetekig harminc foknál is melegebb van. Akár egész nyáron át kibírja öntözés nélkül, egyedüli kívánsága, hogy a talajban ne maradjon pangó víz.

Évelők között
(www.drummersgardencenter.com)

Úgy fél méteres magasságúra nő, de virágzáskor – ez általában június, júliusra esik – alaposan kinyújtózik, a virágzati szárakkal mért magassága könnyedén meghaladja az egy métert. Kerülhet kavicskertbe, imádja a tűző napot, az árnyékos, félárnyékos helyek tehát nem neki valók. Ragyogó kékes színével könnyen beilleszthető egy évelőágyásba, itt remekül mutat vörös, lila és bordó virágú évelők között. Jól használható a sziklakertben, akár szegélynövényként is megállja a helyét, de egy nagyobb növényfoltot is kialakíthatunk belőlük. Kékes színe annál intenzívebb, minél naposabb és szárazabb körülmények között nevelkedhet.

Szegélynövényként
(www.villagenurseries.com)

Bár a Földközi tenger vidékén őshonos, hazai teleinket jelentősebb levélveszteség nélkül vészeli át, de mogorva teleken azért visszafagyhat. Ha az elfagyott leveleket alaposan visszavágjuk, tavasszal gond nélkül megújul. Év közben csupán arra kell figyelnünk, hogy elszáradt leveleit eltávolítsuk.

Kihajtás után
Photinia x fraseri 'Red Light'
(www.plantipp.eu)

Egyedi szépségét a kihajtáskor harsánypiros színben pompázó leveleinek köszönheti: a szárakon egyszerre látható élénkzöld és piros valóban remek látvány. Korábban nem ártott izgulni kissé, túléli-e a téli hónapokat a gondosan elültetett korallberkenye sövény. Ma már nagy biztonsággal kijelenthetjük: nálunk sem fagy el.

A két színben játszó levelek látványa egyébként nem tart örökké, három, három és fél hét után a pirosból is zöld lesz, de ilyenkor sem lehet okunk panaszra, a fényes zöld levéltömeg csinos látványosság marad az év többi hónapjában is. Ha szeretnénk újra és újra gyönyörködni a piros-zöld színkombinációban, tavasszal vissza kell vágnunk az ágakat, így újabb friss levéltömeg képződik.

Photinia x fraseri 'Red Robin'
(www.evergreengrowers.com.au)

A hazánkban alighanem legnépszerűbb kerti korallberkenye (Phitina x fraseri) fajtái április és június között hozzák virágaikat, a kifejlődő termések pirosak, mindez újabb látványosság lesz az őszi kertben. A talajjal szemben nincsenek különleges elvárásai, egyetlen szigorú szabályt kell csak betartanunk: a korallberkenye nem tűri a pangó vizet, a nehéz, anyagos, vízmegtartó föld nem neki való. Kedveli a napos helyet, de megél félárnyékban is.

Photinia beauverdiana var. Notabilis
(www.davisla.wordpress.com)

Kialakíthatunk belőle nyírott vagy nyíratlan sövényt, választhatunk kifejezetten magas vagy alacsonyabb fajtát is. Van közöttük kisméretű fává cseperedő, ötméteresre növő fajta, akad 12-15 méterre merészkedő, de választhatunk egy-másfél méteres magasságút is. Kemény teleken – mínusz 15-20 fok körüli hidegben – visszafagyhat, de tavasszal szépen megújul. Biztos, ami biztos alapon, telepítésénél érdemes elkerülni a huzatos, fagyzugos helyeket. Óvoda- és iskolakert aligha jöhet szóba, miután szinte minden része mérgező.

Photinia glabra 'Parfait'
(www.champernowne.co.uk)

Photinia glabra 'Rubens'
(www.plantsinabox.com.au)

Photinia serratifolia 'Cracklin Red'
(www.bigplantnursery.co.uk)

Photinia davidiana
(www.vivainord.it)

Kör éjjeli edénnyel
(https://evenfallrestaurant.com/)

(Részlet a Kóklerek kora című fejezetből.)

A divatirányzatok között akadnak olyanok, amik megmagyarázhatatlan okokból kapnak erőre, merthogy sem nem célszerűek, sem nem hasznosak, de mégis hatalmukba kerítik a gyanútlan polgárt. A gyanútlan polgár meg úgy van vele, ha sokszor, sok helyütt látja a divatőrület legújabb gyöngyszemét, képes elhinni, hogy arra neki is szüksége van.

Pedig nincs.

De ennek megértéséhez szükség lenne egy kis töprengésre, egy nem kifejezetten megerőltető ha-akkor folyamat áttekintésére, és hát némi gondolkodásra i, mely utóbbi nagyon úgy néz ki, lassan az élet egyre több területén az indultak még tökutolsó kategóriájába kerül. A gondolkodás tejes hiányát szépen jelzik az előkertbe ültetett fenyőfák, amelyek nem átallanak idővel megnőni, amin a gazda és gazdasszony erősen el tud csodálkozni, még ilyet, hát…, nem gondoltuk volna. Azt viszont gondolták, hogy nekik is fenyő kell az utcafrontra, mert majd’ mindenkinél ott van, és hát követni kellett a divatot.

A divatot manapság is követni kell.

Legújabban a fákat, a cserjéket és az évelőket betontéglákkal, görgetegkövekkel vagy lapkövekkel kell körbevenni.

Ez a művelet rendszerint tavasszal és nyáron történik, amikor nem hull a gyümölcsfákról és a lombhullató cserjékről zsákszámra az elszáradt falevél, és a végeredmény egészen jópofának tűnik. Nyár derekán aztán már nem tűnik annak, mert a gyerekek már az alacsonyabb kőrakásban is mászófalat vagy focipalánkot látnak, így némelyik betontégla vagy kő eléggé el nem ítélhető módon elhagyja őrhelyét. Ezek összegyűjtése a hetenkénti fűnyírás előtt a térd- és combizmok erősítésére kiválóan alkalmas gyakorlatsort jelent. Fűnyírás végeztével aztán jöhet a gyepszegély vágó vagy a fűkasza, merthogy a kövek melletti sáv üzembiztosan nyíratlan marad.

Ha a kövekkel körbevett területre növények, kerti díszek és más, oda nem illő, bájosnak kifejezett jóindulattal sem nevezhető kütyük kerülnek, akkor a törzsápolás, a gyümölcsszedés, a metszés és a permetezés valóságos akrobatamutatvánnyal ér fel, igaz, a gyakorlatsor remek alkalmat kínál a megosztott figyelem, és az egyensúlyérzék erőteljes fejlesztésére.

Amúgy idegrendszeri szempontok is előkerülhetnek, általában akkor, amikor a terjedő tövű cserjék és évelők lassan belenőnek a körben elhelyezett kövekbe, s azok között matatva kell az ásóval megoldani a tőosztás egyébként könnyed műveletét.

Fő a divat: csak leszórták, és kész
(https://newstangle.com/)

A kitartás és a türelem erősítésére a kavicsokkal, apróbb görgetegkövekkel történő szöszölés is kiválóan alkalmas. Ennek érdekében egynémely divatkövető gazdák és gazdasszonyok találomra elszórnak néhány zsák kavicsot, apró szemű murvát – bónuszpontos megoldás, ha ezek kifejezetten rondák –, gyep mellé, ágyásokba, bárhová, ahol alkalmasnak ítélik a helyet a kitartás és a türelem edzésére. A kövek közé benövő fű, a rájuk pergő föld, fenyőkéreg, száraz levél egyenkénti kiszedegetése embert próbáló feladat. Kitartó türelem kell a fűnyíró kése alá kerülő, szerteszét repülő kavicsok összegyűjtéséhez, de a kicsorbuló kés rendszeres újraélezése is türelemre tanít.

Persze, mindezek eltörpülni látszanak, ha tudva tudjuk: benn vagyunk a divat fősodrában, elsők között a sorban, s hajónk előremegy.

Napsütésben is lehet
(https://www.mycoastnow.com/)

A tények makacs dolgok, halljuk sokszor az elhíresült mondatot, ami eredetileg jóval hosszabb, s a tévhit szerint Sztálin elvtárs, esetleg a mi derék Virág elvtársunk bátorkodott megfogalmazni, pedig egyikük sem, sokkal inkább egy amerikai elnöknek, John Adamsnek köszönhetjük.

A tények mintájára nagyon úgy néz ki, a tévhitek is makacs dolgok, „…és legyenek bármilyenek kívánságaink, hajlamaink, vagy szenvedélyünk parancsai, nem tudják megváltoztatni a tények és bizonyítékok állását”.

Akárhogy is van, évtizedek óta tartja magát az egyik legerősebb tévhit, miszerint napsütésben tilos öntözni, mert a vízcseppek nagyítóként viselkednek, és megégetik, mi több, apróra lyuggatják a növények leveleit, képesek még a füvet is felégett prérivé változtatni. Pedig nem, sem a leveleket, sem a fűszálakat nem károsítják, ellenben nagyon is hajlandóak a napsütés hatására csendesen elpárologni, diszkréten növelve ezzel a vízszámla költségét.

Akik nem hisznek az égetőslyuggatós sztoriban, azoknak ott van szalmaszálként az öntözés hatására bekövetkező megfázás tévhite. Eszerint a meleg időben történő öntözés káros, mert attól a növények tüsszögni kezdenek, s igen rövid idő alatt kókadt levelekkel, sárguló szárakkal örvendeztetik meg a gazdát. Márpedig öntözni napsütésben is lehet, de nem különösebben célravezető, bár néha igencsak szükséges, például fűvetés idején, naponta négyszer, ötször is.

Ugyancsak makacs tévhit, miszerint a hangyák azért csörtetnek a bokrok és fák leveleire, hogy ráérő idejükben cikkcakkosra rágják őket. Márpedig a hangyák a leveleken tanyázó levéltetvek – pajzstetvek és bolhák – miatt sietnek elfoglalni a leveleket. Ráérő idejükben a tetveket fel is cipelik oda, merthogy imádják azok édes, cukros, mézharmatos ürülékét, olyannyira, hogy tucatnyi masszázsszalont üzemeltetnek, lábaikkal masszírozzák a tetveket, ezzel kényszerítvén ki a dúsabb mézharmat termelést.

A tej a kerti kaland végét jelentheti
(https://www.coblands.co.uk)

Sokan leküzdhetetlen vágyat éreznek a kertbe tévedő sünök itatására, amihez a tehéntejet látják jónak. Szegény sünnek aligha jutna eszébe tehéntejet inni, mivel az biztos pusztulását okozza, sokkal inkább húst, csigát, gilisztát, főtt tojást, májat és halat, legfeljebb száraz macskatápot enne, amihez vizet inna.

Az eldőlő palánták láttán azonnali gyilkosnak kiáltatik ki a földigiliszta és a vakondok is, mondván, megrágják a zöldségek gyökereit. Márpedig a giliszta úgy van kitalálva, hogy csak az elszáradt, korhadó növényi részeket fogyasztja, a gyökerekhez sohasem nyúl. Ahogy a vakondok sem, a palánták legfeljebb a gyökerek alatti járatokba beomló föld hiánya miatt dülöngélnek pártállástól függően balra vagy jobbra.

Hanem a komposzt.

A komposzt valóságos melegágya a tévhiteknek, itt van mindjárt a legszebb: a komposztra házi kosztot is ki lehet dobálni. Kerül is rá csirkecsont, maradék leves, milánói makaróni, romlott túró és lekvár, kutyakaja, minden, mi szem-szájnak ingere. Tévhitnek az is bájos, miszerint a komposztra csak úgy rá kell önteni a cuccot, a többi megy magától, mint a karikacsapás.

Csont és ételmaradék nem kerülhet rá
(https://www.finegardening.com/)

A tévhitek között dobogós helyezést vívott ki a diófalevél, sokan úgy tartják, még a komposzt közelébe sem szabad engedni, nemhogy gondosan ráhordani ősznek idején. Márpedig a diófa levele komposztálható, némiképp lassabban bomlik ugyan, de igenis helye van a többi zöldhulladék között. Amit persze nem árt rétegezni, rétegenként földdel takarni, fűnyesedékből egyszerre csak keveset használni, és egyáltalán, gondját viselni őnéki. A csirkecsontnak és a maradék élelmiszereknek meg nincs helyük a komposztban, ahogy a kerti törpék, autógumik és egyéb kegyszerek sem tartoznak bele a kertkultúra fogalmába.

Csodákra képes. És házilag is előállítható.
(www.newearthcompost.com/)

(Részlet a Kóklerek kora című fejezetből.)

Természetes vitaminkeverék, víz, rovarűző aromanövények és gilisztahumusz keverék.

Ez az egyik csodaszer összetétele, egy literhez már alig hat és félezer forintért hozzá lehet jutni.

A csodaszer természetesen csodákra képes, csak ki kell juttatni a földre vagy a fűre, a gonosz talajlakók megérzik az aromák és a vitaminok pazar illatát, s ettől hanyatt homlok menekülnek a terciáról. Ezt ígéri weblapján az egyik csodadoktor.

És a szorgos ügyfelek vásárolnak, űznek, locsolnak rendületlenül. Vesznek még rovarpajzsot is, ami pedig a növények immunerősítésére való, merthogy szerves nitrogént tartalmaz, és ne legyenek kétségeink, azonnal hat. Biztos siker tehát: nitrogénnel a rovarok ellen.

Aztán van még zöldítő, meg erősítő és kondicionáló is persze, a csodaszereknek se szeri, se száma. Figyelmes vásárló azért csak-csak elbíbelődik a cuccok összetételén, és azt találja, hogy a gyepbetegségek csodaszere is gilisztahumusz kivonatot, természetes vitaminkeveréket és vizet tartalmaz. Hiába na, e hármas összetétel egyformán hatásos rovarok és gombabetegségek ellen.

Aztán van szer a robotfűnyírós kertek gyepfelületeire is, merthogy egy robotfűnyíró nem négy-öt naponta nyírja a füvet, körbe megy ő bizony naponta többször is, minimális vastagságot levágva a fűszálak csúcsáról. Ez a zöldhulladék aztán megtelepszik a fűszálak között, és befülledve még képes gombabetegségeket előidézni. Hogy ez ne történjen meg, a csodaszerek között ott van nekünk egy lebontószer – három és félezerért –, csak kiöntjük a robotnyírt fűre, és a nyesedék szépen lebomlik.

Mármost némi töprengésre adhat okot a lebontószer összetétele, merthogy az nem más, mint gilisztahumusz kivonat, természetes vitaminkeverék és víz. Ezen a ponton nem csoda, ha felrémlik előttünk a piócás ember képe az Indul bakterház című alapműből, s rögvest indulunk is a spájzba, hogy a szerek hatékonyságát növelvén egy csinos hagymával térjünk vissza. Azt pedig hónunk alá szorítva kezdhetjük is a csodatévő kezeléseket gyepre, gombára vagy éppen a rovarok ellen.

Ideálisnak nehezen nevezhető
(https://forum.gardenersworld.com/)

(Részlet a Kóklerek kora című fejezetből.)

A jó tanács aranyat ér, tartja a mondás. Akadnak persze helyzetek, amikor meglehetősen nehéz eldönteni, jó, avagy rossz tanáccsal állunk-e szemben.

Barátunk azt tanácsolja, hagyjuk a hivatalos forrást, szerez majd ő nékünk kiváló termőföldet, ért is hozzá, még a fuvar is ingyen lesz. És barátunk azt is tanácsolja, ne pazaroljuk a vizet a tuják öntözésére, halálba kergetnénk vele őket. És barátunk képes arra is, hogy a méhcsípésre érzékeny gazdasszonynak levendulákat ajánljon, el lehet azokat ültetni úgy is, hogy elkerüljék a méhek.

Néhány remek, nagyon is valóságos tanács a közelmúltból.
Egyik sem ért aranyat.

A kiváló termőföld minden volt, csak kiváló nem, jelképes 1,3 millió forintért viszonylag hamar orvosolni lehetett az iszapos, agyagos trutyi problémáját. A művelethez grátisz egy tény is járt: ilyen barát mellett nincs szükség ellenségre.

A tujás tanács viszont pénzügyi szempontból kifejezetten olcsónak volt mondható, alig negyedmillió forint, és máris új örökzöldek virítottak a kertben. A levendulák köszönik jól vannak, körülöttük tavasztól késő őszig dünnyögnek a méhek, repkednek a pillangók, a gazdasszony meg nézegeti őket az ablakból.

Lelkes barát persze díszkavicsot is tud ajánlani, merthogy náluk is bevált, szeretik, nem kopik, épp ilyenre vágytak. Igaz hófehér az istenadta, s egy nyugatra néző terasz előtti sávban sem kopik, viszont miatta a terasz napszemüveg nélkül használhatatlan.

Akadnak aztán támfalszakértő cimborák is, ők ügyesen lebeszélik a baráti házaspárt a tervezett építményről, miféle víz, mondják, elég oda pár szikla és kő, aljzatbeton, vasalás és efféle hívságok nem szükségeltetnek. Amikor aztán az eső a kert közepébe görgeti a köveket, velük pár talicskányi földet és néhány termetes dísznövényt is, egy rendes támfal hiánya egészen fájó tud lenni.

A barátság nem kétnapos dolog, fogalmazta meg e kapcsolat lényegét tanult kollégám a késői nyolcvanas évek egyik szürke délutánján. Könnyű dolga volt, akkoriban a cipőt a cipőboltból típusú megoldások voltak divatban. Kertügyben akadtak, akik nem átallottak kertészmérnököt, uram bocsá’ kertépítőt felkeresni. Ma nagyon úgy néz ki, a kétnaposak barátságok vannak divatban…

Remek kilátás a napozóágyból

Japánszentfa, az átváltozóművész

Jeneszter, a nem zanót

Tollasgyöngyvessző

A szomszéd, ha idióta

A tizedes meg a többiek

Kleopátra tűje

A méheket is...

Tücsökzene

A karácsonyfa, ha gyökeres

Kertdivat 2019

Kerti sáfrányfű

Japán juharcsengő

Ördögszem, a virágbajnok

Örökzöld zabfű

Korallberkenye: piros és zöld

Körbe, körbe, karikába

Tévhitek

Csodaszerek mindenre

A baráti tanácsok természetrajzáról