Kertmanufaktúra

Nyár közepétől a fagyokig tartó, folyamatos virágpompa.
A képen az 'Apricot Sprite' fajta látható.
(www.mesarbustes.fr)

Ha nagyon rövid, ugyanakkor találó jellemzést kellene adni róla, azt hiszem az igénytelen és a lenyűgöző szó lenne a legmegfelelőbb. Igénytelen, mert ha napsütötte helyre, normál, kissé száraz talajba kerül, semmiféle probléma nem lesz vele. Egyetlen rendszeres teendőnk akadhat csupán, az elvirágzott szárakat érdemes időről időre visszavágni.

Évelőágyásba, prérikertbe egyaránt remek választás
(www.mesarbustes.fr)

Ez nemcsak izsópfüvünk társasági megjelenésére lesz jó hatással, de a virágzás idejét is meghosszabbítja. Júliustól gyönyörködhetünk valóban lenyűgöző virágfüzéreiben, s ha jókedvében találjuk, a fagyos napokig is díszévé válik az évelőágyásoknak.

De kerülhet az előkertbe is, és biztos helye van az egyre divatosabbá váló prérikertek növényei között is. Szereti a rendszeres öntözést, de a nedves, átázott talajt a legkevésbé sem kedveli. Némi fagyot elvisel, de zegernye idők eljövetele esetén érdemes némi lombbal, vagy szalmával téli védelmet biztosítani számára. Levelei enyhe mentaillatot árasztanak, angol nevének egyik tagja – kolibrimenta – is erre utal. Ami pedig a kolibrit illeti, pazar virágaink látványa minden kétséget kizáróan emlékeztet e törpe repülőművészekre.

Agastache aurantiaca 'Tango'
(www.premierelandscapeinc.blogspot.com)

A narancssárga izsópfű – Agastache aurantiaca– évelő növény, de ha hosszabb időn át szeretnénk a kertben látni őkelmét, érdemes gondoskodni az utánpótlásról, merthogy a teremtő némiképp rövidebbre szabta élete fonalát.

A virágágyásban nincs nagy, széles helyre szüksége, inkább felfelé, mint oldalra igyekszik, legfeljebb 50-60 centiméter körüli magasságúra nő. Ha évelőágyásba kerül, garantáltan jól érzi majd magát zsálya, macskamenta, szurokfű, rozmaring, sudárzsálya vagy éppen örökzöld zabfű társaságában.

Ánizsillatú izsópfű (Agastache foeniculum)
(www.finegardening.com)

Mindent tud, amit az előző blogbejegyzés főszereplője, a narancssárga izsópfű, csakhogy levelinek pompás ánizsillata is van. Észak-, Észak-nyugat Amerikából származik, gyógynövényként azokból az időkből ismert, amikor Amerika még az indiánoké volt.

Jól társítható sárga virágú évelőkkel
(http://agardenforall.com/)

Leveléből teát készíthetünk, de ha kedvünk tartja, virágai is a konyhaasztalra kerülhetnek.

Ott a kulináris élvezetek kedvelői szerint karakteres mellékszereplők a gyümölcssalátákban, illetve bátran használhatók a hús és halételek ízesítésére is.

Látványnak sem utolsó
(www.broadlandsnaturally.org)

Egy méter körüli magasságot ér el, virágzása nyár közepén kezdődik, és jócskán az őszbe nyúlik. Ennek a kék színű virágok kedvelőinél csak a méhek és lepkék örülnek jobban, ők ugyanis a tömeges virágfüzéreket valóságos legelőként használják.

Ha kategorizálni kellene, alighanem a szárazságtűrő növények csoportját jelölhetnénk ki neki, nehezen tűri a pangó vizes, átázott talajt. Enyhe fagyot elvisel ugyan, de jobb, ha télire némi védelmet kap, amúgy gondozásmentesen tartható. Ha dúsabb virágzásra szeretnénk ösztökélni őkelmét, a már elvirágzott szárakat vissza kell vágnunk. Remek színhatás érhető el, ha az ánizsillatú izsópfű mellé sárga virágú évelők – cickafark, kúpvirág, napfényvirág – kerülnek.

Könnyed ormánymozdulatok rózsaszínben
(www.persicaria.de)

De nem a rózsaszínű kád mellé passzoló – amiből az énekmondó szerint amúgy három kell –, és nem is a belga sörök alkohol fokát jelző piktogram. Hanem a keserűfű rózsaszín elefánt – Persicaria amplexicaulis ’Pink Elephant’– névre hallgató fajtája. Ebből természetesen akár három is beültethető a kertbe, és az sincs kizárva, hogy épp egy lila erkély alatt verhet majd tanyát.

Bókoló virágfüzéreivel késő őszig díszít
(www.vitrowestland.nl)

Lényeg, hogy olyan helyet válasszunk neki, ahol kedvére nyújtózkodhat, merthogy igencsak szereti kiterjeszteni birodalma határait. Társként tehát olyan növényeket kell mellé telepítenünk, amelyeket kissé agresszív természetével nem üldöz ki végleg a kertből. Kerülhet sziklakert szegélyébe, ültethetjük a kerti tavak mellé, de talajtakaróként is alkalmazhatjuk, kihasználva remek takaróképességét.

Vágott virágként is szóba jöhet
(https://staudemarken.dk/)

Nem nő magasra, 40-45 centiméteres termettel áldotta meg a teremtő. Nincs ellenére, ha a talaj a szokottnál nedvesebb, egyébiránt nincsenek extra igényei. Napos, legfeljebb félárnyékos termőhelyen nyár közepétől egészen októberig virágzik majd. Kerülhet konténerbe is, mi több, vágott virágként szintén megállja a helyét. Ha a tél enyhe – és erre mifelénk mostanság elég jó esély kínálkozik – jókedvében még leveleit sem hullajtja el teljesen. Nevét természetesen az elefántormányra emlékeztető szögben álló virágfüzéreiről kapta.

Sárga kúpvirág (Echinacea paradoxa)
(www.naturenorth.com)

A kúpvirágok alighanem legismertebb tagja a Bíbor kúpvirág (Echinacea purpurea), a dobogó második helyére pedig joggal tarthat igényt a Fehér virágú kúpvirág (Echinacea purpurea ’Alba’). Mifelénk kevéssé ismert a Sárga kúpvirág (Echinacea paradoxa), pedig május végén, június elején megjelenő, nagy virágaival igazi színfoltja lehet a kertnek.


Díszfüvek közt (www.krolestworoslin.pl)

És nem kizárólag a préri kerteknek vagy a parasztkertekre hajazó természetközeli kertkialakításoknak, éppúgy helye lehet egy „normál” évelőágyásban, mint egy kavicsborítású kertrészletben lángvirágok, méhbalzsamok vagy éppen díszfüvek között. Ha évelőágyba kerül, érdemes figyelni rá, hogy hatvan-hetven centiméternél aligha lesz alacsonyabb és virágai gyakran túlnövik a méteres magasságot, úgyhogy ne váltsunk neki bérletet az első sorokba.

Évelők közt
(www.gardenia.net)

Száraz, tápanyagban inkább szegély talajt kedvel, földje sohasem lehet túlságosan nedves. Általában szeptember első napjait jelzi a naptár, amikor sárga kúpvirágunk még kitartóan virágzik. Virágzása azért is megkapó, mert az enyhe ívben lehajló sárga szirmok valósággal lebegni látszanak a szélben. Télen a kúpok nyújtanak remek látványt, amikor a dér vagy a porhó belepi őket, ha tehát szeretnénk efféle látványban gyönyörködni, az elvirágzott szárakat ne vágjuk vissza. Télvíz idején biztosan számíthatunk az énekesmadarak kitartó érdeklődésére, magok után kutatva ugyanis szívesen időznek a meghagyott kúpokon.

Méhlegelő sárga kúpvirágokból
(https://damschenlab.zoology.wisc.edu/)

Nevét amúgy e kúp ihlette, merthogy az echinos szó görögföldön sündisznót, esetleg tengeri sünt jelent, melyekhez a kúp – vagyis hivatalos nevén a fészektányér – leginkább hasonlít. Érdemes megpróbálkozni nagyobb foltban ültetni őkelmét, a hatás így még erőteljesebb lesz. (A sárga szín egyébiránt a kúpvirágnál önmagában is meghökkentő, erre utal nevében a paradoxa szó.) S hogy a hatást tovább fokozzuk, választhatunk mellé – szintén nagyobb foltban – bíbor kúpvirágot, ragyogó kékben pompázó szamárkenyeret, cickafarkot.

Télen a kúpok vonzzák az énekesmadarakat
(www.gradinahobby.blogspot.com

Aki szeret tizenkilencre lapot húzni, próbálkozzon meg egy méretesebb terület – legalább száz négyzetméterről beszélhetünk – beültetésével úgy, hogy oda túlnyomó részt sárga kúpvirág kerüljön, a tövek között pedig szinte csak elvétve legyen jelen egy-egy díszfű, árvalányhaj vagy kolibri virág.

Így fest nyár elején
(www.chilternseeds.co.uk)

Mikulásvirág, ahogy nem ismerjük
(www.verdeblog.com)

Ha december, akkor mikulásvirág. Ez a Nyugat-Mexikó vidékein honos, eredeti élőhelyén három méteresre növő cserje évek óta a téli népszerűségi listák élén tanyázik. Talán mert zöld-piros színben pompázó leveleivel a közelgő karácsony díszeire emlékeztet. Már ha ezt a fajtát vásároljuk, mert a piacgazdaságnak hála, ma már bordó, sárga, lila és rózsaszín színben is hozzá lehet jutni. A tudományos magyarázatok szerint egyébként a klasszikus színben pompázó mikulásvirág zöld levelei a reményt, a pirosak pedig Krisztus vérét jelentik.

Mikulásvirág, ahogy ismerjük
(www.po.flowerscanadagrowers.com)

Amúgy nem könnyű megfelelni az igényeinek, merthogy ki nem állhatja a túlfűtött szobát, megelégszik a legfeljebb tizenöt fokos hőmérséklettel is. Nem szereti a szárazságot sem, a szoba levegőjét tehát nem árt párásítanunk. Ha a Mikulás és a karácsony közötti készülődésben nem a mikulásvirág mindennapjai járnak a fejünkben, és elfeledkezünk az öntözéséről, akkor be kell cipelnünk őt a fürdőszobába, és cserepestől alaposan be kell áztatnunk, belemerítve egy vödör vagy lavór vízbe.

Eredeti élőhelyén három méteresre is nőhet
(www.iowapublicradio.org)

Már, ha mikulásvirágunk megéri ezt az időpontot, merthogy igen gyakran a hazaszállítást követő napokban elpusztul. Teszi ezt azért, mert a virágüzletből kilépve sokként éri a kinti hideg, még akkor is, ha alig száz méteres sétát tesz vele újdonsült tulajdonosa a gépkocsiig. A megoldás tehát egy többrétegű csomagolás, ezt a minőségű virágboltok eladói minden alkalommal fel is ajánlják.

Zöld és piros: ünnepre hangolva
(www.giardinaggio.org)

Néhány további elrettentő tény: utálja a huzatot, ki nem állhatja a sötétebb helyeket, iziben búcsút mondhatunk őkelmének, ha a lakásban gyakori a hőingadozás, kényes az öntözővízre, utóbbiból a mészmenteset kedveli. Februárban aztán összes levelének viszonylag gyorsan búcsút mondhatunk, mondjuk ez utóbbi abszolút helyénvaló, a mikulásvirág ugyanis ezzel jelzi, hogy némi pihenésre van szüksége. A némi szó esetében úgy két hónapot is jelenthet, ez idő alatt az öntözővíz mennyiségét érdemes alaposan csökkenteni. Nem sértődik meg, ha a növényt legalább egyharmadával visszavágjuk. Tejnedve mérgező, úgyhogy ehhez a művelethez biztos, ami biztos alapon kesztyűt kell használni, elkerülendő az allergiás reakciókat. Május tájékán ad újra határozott életjelet magáról, ami azt jelenti, hogy víz- és tápanyagigénye is megnő. Elméletileg május vége felé kikerülhet a kertbe, hogy onnan szeptember közepe körül ismét a lakásba cipeljük.

Van, ahol takarócserjének is használható
(www.giardinaggio.org)

Megpróbáltatásaink azonban ezzel még nem értek véget, merthogy az Euphorbia pulcherrima újravirágzásához naponta tizenöt órányi sötétre van szüksége. Ezt úgy érhetjük el, ha kora délután egy dobozt húzunk a fejére – esetleg sötétzárkára ítéljük a konyhakredencben –, amit jó magaviselet esetén is csak másnap reggel vagyunk hajlandóak eltávolítani. Ha minden igaz, november második felében megjelennek a bimbók és a zöld levelek újra pirosodni kezdenek.

Téli hangulatban: fajdbogyó és párnacserje

A recept: végy két Kúszó fajdbogyót, egy Párnacserjét és egy piros vagy fehér, téglatest, esetleg kör alakú fém virágtartót. Helyezd el őket a kaspóban, és máris kész a karácsonyi, téli virágdísz az ablakpárkányra! Az ültetésre nem lesz gond, mert a portékát csinos kis cserepekben kínálják, a virágtartóba pedig cserepestől kerülhetnek a növények.

Mutatós dísze a téli kertnek
(www.tcpermaculture.com)

A kúszó fajdbogyó – Gaultheria procumbens– nevéhez méltón rizómáival kúszva terjedő törpecserje. Piros termései egész télen át a növényen maradnak, de a biztos terméshez az kell, hogy naposabb, világosabb területrészre kerüljön. Halvány rózsaszín árnyalatú virágait nyáron hozza. Egyébiránt inkább a félárnyékot részesíti előnyben, a szűrt fény ideális számára, a tűző napot nem viseli el. Ha naposabb kertszakaszt választunk számára, akkor a szokásosnál bőségesebb öntözésről gondoskodnunk kell.

Talajtakarónak is kiváló
(www.garden.ie)

Húsz centiméter körüli magasságot ér el, talajtakarásra, cserjék alatti foltok beültetésére különösen alkalmas. Örökzöld, leveleivel és piros bogyóterméseivel garantáltan vidám hangulatot teremt a télen gyakran egyhangúvá váló kertben. Gondozásánál figyelni kell rá, hogy savanyú kémhatású földben érzi jól magát. Az ablakdísznek vásárolt fajdbogyó tavasszal kerülhet ki a kertbe, a kiültetéssel természetesen érdemes megvárni a biztosan fagymentes napokat.

Érdekesség, hogy a fajdbogyó leveleiből készült főzetet sok helyütt gyulladáscsökkentésre és enyhe fájdalomcsillapítóként használják. Termése ehető, de nem különösebben ízletes. Mondjuk ez utóbbiról a szavasok és az őzek alighanem más véleményen vannak, merthogy a fajdbogyó kifejezetten előkelő helyet foglal el téli étlapjukon.

Párnacserje: ezüstös gömbök, hűvös, visszafogott elegancia
(www.gardensonline.com.au)

A párnacserje – Leucophyta brownii, illetve korábbi elnevezés szerint Calocephalus brownii– szintén örökzöld törpecserje, de kissé magasabbra merészkedik, elérheti a negyven-hatvan centiméteres magasságot is. Ausztráliában őshonos, ott másfél méteresre nő. Jól érzi magát a homokos, köves, sziklás, kevésbé gazdag tápanyagú földben. Imádja a tűző napot, nem zavarja a kövekről, kavicságyról visszaverődő száraz meleg sem. Ilyen környezetben nyaranta tisztes mennyiségű sárga vagy sárgásfehér virágot is hoz.

Kaspóban, dézsában is nevelhető
(www.odla.nu)

Fagyérzékenysége miatt azonban a hazai éghajlaton nehéz a kertben megtartani, mínusz öt fok alatt feltétlenül tisztes takarást igényel. Másik lehetséges megoldásként a kertbe eleve cserépbe ültetve kerül, így télire beköltöztethető egy fagymentes, tíz-tizenkét fokos, világos helyre. Télvíz idején csak módjával, általában négy-ötnaponként kell öntözni. Tavasszal pedig, amikor a hőmérséklet üzembiztosan eléri a tizenöt fokot, ismét kikerülhet a kertbe. Ha azt szeretnénk, hogy a gömb forma tömöttebb, teltebb legyen, május vége felé érdemes enyhén visszavágni a hajtásokat.

Több mint ötezer-négyszáz szavazattal nyert
(www.kfki.hu/elovilag)

A Magyar Madártani Egyesület még 1979-ben indította el az Év madara programsorozatot, hogy ezzel társadalmi méretekben is felhívja a figyelmet a madarakra, életmódjukra, táplálkozási szokásaikra és élőhelyükre. Idén nyáron három versenyző indult a 2017 madara címért, a tengelic több mint ötezer-négyszáz szavazatot kapott, a házi verebet kétezer-hatszáznál többen választották, míg az erdei fülesbagoly csaknem négy és félezer voksot gyűjtött be.

Gyakori vendég a téli etetőnél
(www.petbirds.gr)

A tengelic – leánykori nevén stiglic – rendszeres vendég a téli madáretetőknél, amúgy szívesen ver tanyát a kertek, parkok bokrainak vagy cserjesorainak ágai között. Étlapján kiemelt helye van a magvaknak. Nem válogatós, a gyomnövények magvait éppúgy szívesen fogyasztja, mint a téli eleségként felkínált napraforgó, búza vagy köles magot. Ha ünnepi lakomára vágyik vagy étrend-kiegészítő után nézne, elkapja a bogarakat is. Évente két fészekaljat üzembiztosan felnevel, a tapasztalatok szerint a fészekben általában négy-öt tojást található. Érdekesség, hogy a régebbi időkben a kitartás és a termékenység szimbólumának tartották.

Legalább két fészekalj évente
(www.esacademic.com)

A téli madáretetésnél a tengelic kedvében járhatunk mogyoróval – ebből természetesen csak a sózatlan jöhet szóba – dióval, egy csinos darabka natúr szalonnával, a klasszikus faggyúval és a faágakra tűzött almával. Ez az étrend egyébiránt a madáretetőt látogató többi téli vendégnek is tökéletesen megfelel. A rigók nemzedékeken át emlegetni fogják a háziasszony nevét, ha időnként egy kis főtt rizs is kerül az etetőbe, de a főtt sárga- és fehér répa is a népszerűségi listák élén található.

Az év madarának lenni amúgy azzal jár, hogy számos szakmai és ismeretterjesztő publikáció jelenik meg 2017-ben a tengelicről, a madártani egyesület egy útmutatót is elkészít majd, ebben a fészkelő tengelicek védelméről kaphatunk hasznos tanácsokat.

... az én váram: erősödő törekvés a harmónia iránt

Ha hinni lehet a jóslatoknak, az idei év kerti divatja a természetesség jegyében zajlik. Hódítanak majd a természetes megoldások és anyagok, a természetközeli kerteknek pedig valóságos reneszánszuk lesz. Betonfelületek helyett szórt kavicsos járdák, igénytelen, műanyag virágládák helyett fadézsák vagy mázas kerámiák, sokkal több fa és kő. Merthogy úgy néz ki, kezd elegünk lenni a műmegoldásokból – alighanem ideje volt –, a rosszul értelmezett minimalista szemléletmódból, helyette szeretnénk valódi környezetet látni magunk körül. A természetes kertek iránti igény egyébiránt már egy évvel ezelőtt is erősödőben volt.

Az időjárás változása miatt idén várhatóan nagyobb figyelmet kapnak az adott táj, tájegység kipróbált, bevált, őshonos növényei, a kísérletezés kora bizonyos értelemben lejárt. A negyven fokos nyárban is harsány, makulátlan gyep és pázsit csak ott lesz elképzelhető, ahol gondosan megtervezett öntözőrendszer biztosítja a folyamatos vízellátást. Ezen a téren idén hódítani fognak az okostelefonról is vezérelhető rendszerek, merthogy a kütyük – és a kényelem – iránti vágy 2017-ben sem mérséklődik. Az öntözőrendszer nélküli kertekben kissé visszaszorul a gyep, helyét virágágyások, sziklakertek vagy kavicsos kertrészletek veszik át.

Fűszerszámok reneszánsza jön
(www.gardenofeaden.blogspot.com)

A színek közül előretör majd az arany – a tengerentúli divatjóslatok szerint az amerikai kontinensen az arany és árnyalatai kerülnek a dobogó első helyére –, népszerűek lesznek a sárgák, és hódítani fog minden szín és évelő, amelyik megtalálható a vadvirágos réten. A színek, formák és kialakítások rendező elve idén egyértelműen a harmónia lesz. Fontos szereplővé lép elő a zöldség és a gyümölcs. A gyümölcsfák telepítésére részint az erősödő divathullám miatt kerülhet sor, de a folyamatban jelentős része van az egészséges élelmiszerek iránti vágynak is. Ez utóbbi lesz a mozgató rugója a szaporodó zöldséges parcelláknak és fűszerkerteknek is. A fűszernövények egyre gyakrabban kerülnek kaspókban a teraszokra, vagy a dézsakert növényei közé.

Folytatódik a már tavaly is érzékelhetővé vált folyamat: a kert egyre inkább az a hely lesz, ahol kiszámítható dolgok történnek, ahová jól esik visszavonulni, ahol rend és harmónia van. Mindkét alapirányzat erősödésére számítok, az egyik a pihenéshez és a kertészkedéshez készülő kertek gyarapodása, a másik a kertészkedés nélküli kerteké. Utóbbiakat a tulajdonosok könnyen fenntartható kertként tartják számon, vagyis számukra a kert a legkevésbé sem a metszésről, palántázásról, a növények átültetéséről vagy újak telepítéséről szól. Az efféle kertek kialakítását a mindent a szemnek elv vezérli, általában összképükkel, harmonikus egységükkel bűvölik el a teraszon üldögélőket.

Ahol a harmónia iránti vágy bonyolultabb társításokat, magasabb gondozási igényű növényeket és ezek együttesét jelenti, ott hétről hétre hozzáértő kertfenntartók fognak megjelenni, hogy elvégezzék a rendszeres ápolási munkákat. Ezekkel kertészeket megbízni egyre inkább természetes lesz, ahogy a szakboltok és szakáruházak presztízse is emelkedőben van. Ugyanilyen erősödést várok a speciális metszési, alakítási feladatok terén, ezekkel egyre inkább szakemberek bíbelődnek majd a magánkertekben is.

Savanyú mandarin (Citrus mitis)

Bejegyzésünk konkrét tárgya nem egyszerűen savanyú: nagyon savanyú. Ez mindaddig el nem hihető, amíg az ember fia – vagy lánya – ügyesen ki nem csomagolja a héjából, hogy a narancsnál megszokott gerezdre bontást követően szájába tuszkolja gondosan. Ez utóbbi műveletre aztán gyaníthatóan egyszer kerül sor, a pikírt citromokat megszégyenítő savanyú ízt ugyanis aligha próbálnánk ki többedjére is.

Kérdés tehát, miért tartsunk és neveljünk savanyú mandarint, ha világgá futunk az ízétől?
A helyzet az, hogy savanyú mandarint több okból is érdemes pátyolgatnunk ráérő időnkben.

Először is szép.

Ablaknál, ellenfényben

Szép, mert olyanja van, hogy folyamatosan hozza igen illatos, fehér színű virágait, és a virágzó fácska látványa egyszerűen lenyűgöző. Szép, mert télvíz idején tucatnyi narancssárga gömböt vizslatni a meleg szobában nem mindennapi élmény.

Másodszor, mert nem egy kényes jószág. Bírja a szoba téli, fűtött melegét csakúgy, mint a terasz vagy a kert nyári, újabban negyven fokos hőségét. Csupán némi esztétikai metszésre – a száraz, töredezett ágak levágása – van szüksége. És rendszeres öntözésre. Ezt úgy szereti, ha öntözővize egy, a cserép alá helyezett tálkába kerül, ahonnan a szomjúság mértékének függvényében önnön maga hörpölheti föl a folyadékot.

Édességekhez, öntetekhez kiváló

Harmadrészt, mert termését szinte folyamatosan szedhetjük, s a gyümölcsből készíthető finomságok sora fontos eledel a család édesszájú tagjai számára. Savanyú mandarinunk a turmixok, édességek, öntetek, krémek és efféle huncutságok megszámlálhatatlan sorát kínálja. Amúgy vitaminban meglehetősen gazdag, ha a képzeletbeli dobogó első fokára a citromot, a másodikra a narancsot tesszük, akkor a bronzérmet vitán felül a savanyú mandarin nyakába kell akasztanunk.

Hanem a recept. Először diszkréten savanyú mandarin fánkhoz lépdelünk, hogy onnan étvágyunk és családunk méretének függvényében pár, néhány esetleg sok mandarint vételezzük. Csavarva, nem szakítva! Mossuk meg és vágjuk héjastul kisebb darabokra a mandarint. A magokat - sok van – szedjük ki, s a ha van türelmünk, kísérletezzünk majdan az elültetésükkel. A gyümölcsöt tegyük lábosba, enyhén cukrozzuk, dobjunk mellé egy-két dekányi vajat, és pároljuk néhány percig, amíg össze nem rottyan. Ha kész, tehetjük zabkása tetejére, vagy adhatjuk vajas kuglóf mellé a reggelihez. Ha egy teáskanálnyi kukoricakeményítőt némi vízzel elkeverünk, s ezt hozzáöntjük a még fortyogó mandarinunkhoz, pudingszerű krémet kapunk, ami akár pohárkrémnek, akár torták töltésére is alkalmas.

Jó étvágyat és szép kertet mindenkinek!

Bőséges, mézillatú termés
(www.manufactum.de)

Hazánkban még kevésbé ismert, de a kertészetek kínálatában már több mézbogyó fajtával találkozhatunk. Érdemes helyet szorítani neki a kertben, mert nem igényel különleges ápolási feladatokat, nem foglal nagy helyet, bírja a hideg teleket és bőven terem.

Mondjuk a hideg tél fogalma a mézbogyóval foglalkozó leírásokban eléggé tágan értelmezett kategória, van ahol mínusz ötven, akad, ahol mínusz tizenöt fokban határozzák meg a túlélési határt. Aligha járunk messze az igazságtól, ha az üzembiztosan elfogadható értéket mínusz húsz és huszonöt fok közé tesszük.

Nem foglal nagy helyet a kertben
http://www.biolib.cz/)

Neve részben eredeti élőhelyére – Oroszország távol-keleti félszigete –, illetve mézillatú termésére utal. S ha már a neveknél tartunk: a lonicera nemzetség elnevezése az 1528-ban született Adam Lonitzer német botanikusnak állít emléket A kék színű bogyók május végén, június elején érnek be, fogyaszthatók frissen, felhasználhatók befőttként, esetleg lekvárként, és lehet aszalni is őket. Megállja helyét a torták, sütemények világában éppúgy, mint a jégkrémek, fagylaltok vagy parfék között. Kedvelt csemege magas C- és B-vitamin, illetve antioxidáns tartalma miatt.

A talajjal szemben nem támaszt extra követelményeket, és betegségei, kártevői sem ismeretesek. A legjobb hely számára egy szűrt fényű, félárnyékos kertszakasz, csupán arra kell ügyelni, hogy földje inkább nedves, mint csontszáraz legyen. Önbeporzó növény, de a szakirodalom azt javasolja, hogy biztos, ami biztos alapon érdemes két-három tövet ültetni.

Kiváló desszertekhez, tortákhoz, gyümölcskrémekhez
(www.waitrosegarden.com)

Nem nő nagyra, 1,5-2 méter közötti magasságnál aligha ér el nagyobbat, bár eredeti élőhelyén 3-4 méterre is megnő. A kertészetekben Lonicera kamtschatica néven találkozhatunk vele, magyarul kamcsatkai vagy szibériai mézbogyóként, de előfordul, hogy nem önálló fajként tartják számon, ilyenkor Lonicera caerulea var. kamtschatica név található a kertészeti katalógusban.

Varázslatos szín, elbűvölő forma
(www.marguerite.forumprod.com)

Ha vágyaink titokzatos tárgya egy mutatós, kéken virágzó évelő, akkor a csillagmeténgből feltétlenül be kell szereznünk párat.

Virágait áprilistól júniusig hozza, kissé terjedő tövű, de agresszivitásban a mentának a nyomába sem érhet. Ideális körülmények között csaknem egyméteresre növekszik, és akkor sincs vele különösebb gond, ha már elvirágzott: széles, üdezöld leveleivel is remek látvány.

Virágzás után is mutatós
(www.landscapeofmeaning.blogspot.com)

Ami az ideális körülményeket illeti: napos, legfeljebb félárnyékos helyet kedvel, földje nem tocsoghat a víztől, de nem is lehet csontszáraz. Észak-Amerikában honos, az ottani kertészetek néha inkább az esőkertek kihagyhatatlan növényeként tartják számon, pedig jól viseli a kissé szárazabb körülményeket is, ilyenformán vízigénye közepesnek mondható. Nagyon jól mutat napos és szűrt fényű területrészek találkozásánál. Telepítésénél nem érdemes extra mennyiségű komposztot vagy tárgyát keverni az ültetőföldbe, mert az eltúlzott tápanyagfelvétel következtében egy meglehetősen nyurga bokor lesz belőle.

Ilyen környezetben is megállja a helyét
(www.robsplants.com)

Virágzásban
(www.robsplants.com)

Amúgy zömök kis szerkezet, remekül beilleszthető az évelőágyásba, kialakítható vele egy kékre hangolt szegély, kerülhet az előkertbe éppúgy, mint markáns háttérnövények előtti alacsonyabb növénysávba. Gondozása nem ró megoldhatatlan feladatot a gazdára, de azt nem árt tudni, hogy az esetlegesen eltörő szárakból kibuggyanó tejnedv az érzékenyebb bőrűeknél kiütéseket okozhat. Hogy kompakt formáját megőrizze, elvirágzás után egyharmadával akár vissza is vághatjuk a szárakat. A metszőollóra egyébiránt virágzáskor is szükség lehet, csinos virágaival méltó dísze lehet egy arra érdemes vázának.

Széleslevelű csillagmeténg magaságyásban
(www.davesgarden.com)

Latin neve (Amsonia tabernaemontana) egy XVIII. századi felfedező, kutatóorvosnak, dr. Charles Amsonnak állít emléket.

Levesre várva
(www.motherearthliving.com)

Pályafutását gyógynövényként kezdte, majd a gasztronómia kiteljesedésével fűszernövénnyé képezte ki magát. A folyamatban elévülhetetlen érdemeket szereztek a franciák, akik a finom zöldfűszerek egyik elengedhetetlen kellékeként tartják nyilván a zamatos turbolyát.

Merthogy legalább kétfélét érdemes megkülönböztetni, a vadon termő, útszéli turbolyát, és termesztett cimboráját, a zamatost. (A finom fűszerek elnevezés egyébként a petrezselyem, snidling, tárkony, turbolya négyest jelenti, őket illik kifejezetten finomra metélni, hogy megfeleljünk az írott és íratlan gasztronómiai szabályoknak.) A zamatos turbolya (Anthriscus cerefolium)íze amúgy az ánizséhoz hasonlatos, tökéletes kiegészítője a salátáknak vagy a hozzájuk készülő önteteknek, de remekül passzol a húsos ételekhez éppúgy, mint a tojásokhoz. Nyugat-Európa azon részeiben, ahol a húsvét még ünnepet jelent, a turbolyával ízesített leves meglehetősen hagyományos ételnek számít, különösen nagypéntek tájékán.

Félárnyékos helyet kedvel
(https://gobotany.newenglandwild.org/)

Ázsiából származik, az antik korokban valóságos diadalmenetben volt része: használatos volt fűszer- és gyógynövényként, később volt idő, amikor a pestis ellenszereként tartották nyilván. Akárhogy is van, a turbolya gazdag vitaminforrás, leginkább kalciumban, vasban és magnéziumban gazdag.

Egyméteres magasságot is elérhet
(www.herbgardening.com/)

Egynyári növény, termesztése nem okoz megoldhatatlan feladatot a kiskertben, mi több, ládában, rossz lábasban vagy dizájnos kaspóban az erkélyen, ablakpárkányon egyaránt nevelhető. Eleink nem csináltak faksznit a vetéséből, a magokat a kaporhoz hasonlatosan egyszerűen a földre szórták, aztán a többit rábízták a természetre. A turbolya tisztességesen elszórja magjait, úgyhogy az utánpótlás üzembiztosnak mondható.

Akár egy évelőágyásba is beilleszthető
(www.theoriginalgarden.com/gb)

Ha egész évben turbolyára vágyunk – és miért ne tehetnénk –, nem kell mást tenni, csak szakaszosan vetni a kertben, nem számít, hogy májust vagy augusztust mutat a naptár, a turbolyamagok 15-20 napon belül szép kis növénykéket nevelnek. Képes egyméteres magasságra is megnőni, a talajjal szemben nem igényes. Fejlett korában elviseli az öntözés nélküli napokat is, de nagy melegben öntözni kell. A szűrt fényt, a félárnyékot kedveli, tűző napra ne ültessük. Ha kedveskedni akarunk neki, kerüljük a tápanyagban bővelkedő, gazdagon trágyázott területeket.

Friss aromáját a tárolás során elveszti, leginkább a gyorsfagyasztás jöhet szóba, de érdemes kipróbálni a turbolyával ízesített ecetet is.

Tavaszi virágpompa, lenyűgöző színek
(www.west-crete.com)

Ha felületes szemlélők lennénk, égővörös fajtáit akár pipacsnak is nézhetnénk. (De nem nézzük annak, mert inkább alaposak vagyunk, legfeljebb, ha égővörös fajtáját látjuk, a „de hasonlít!” felkiáltást engedjük meg magunknak.) A kertészetekben egyébként a Koronás szellőrózsa (Anemone coronaria) valóságos színorgiával hívja fel magára a figyelmet, szezonról szezonra egyre több hibrid fajtával találkozhatunk. Van köztük vörös, piros, bordó, lila, rózsaszín, kék, sárgásfehér és mindezek elképzelhetetlenül sok árnyalata.

Hét-tíz centiméteres átmérőfű virágokat hoz
(www.rosecottageplants.co.uk)

Kedveli a napos kertrészeket, de szolid félárnyékban sem jön zavarba. A talajjal szemben nincsenek különleges elvárásai, kémhatását tekintve a semleges talajokat szereti. Nehéz, agyagos, kötött földben nem érzi jól magát, inkább jó vízáteresztő, tápanyaggal közepesen ellátott földbe kerüljön.

A Földközi tenger vidékén honos
(www.west-crete.com)

Leggyakrabban a földközi tenger vidékére csábító utazási prospektusok fotóin találkozhatunk vele, ott, eredeti élőhelyén a meleg, napos domboldalakon honos. Megállja a helyén önálló virágágyásban, de kerülhet más évelők közé vagy éppen egy gondosan kivitelezett sziklakertbe is. A kertben májustól júliusig virágzik, a virágfejek átmérője könnyen elérheti a hét-tíz centimétert is. Jól tartható az erkélyen vagy a teraszon egy csinos dézsában vagy kaspóban. Beszerezhetünk belőlük alacsony, tizenöt-húsz centiméteres, vagy magasabb, fél méternyire is merészkedő fajtát.

Nagyobb folt kialakítására is használhatjuk
(www.vanmeuwen.com)

Vágott virágként garantáltan vidám hangulatot biztosít a lakásban, általában szűk egy hétig gond nélkül eltartható a vázában. Többféle hibridből választhatunk, a nemesítés leginkább a telt virágokat részesíti előnyben, s üzembiztosan elsőbbsége van a nagy, csésze alakú virágformáknak.

A Koronás szelőrózsa virágzás után visszahúzódik, és a következő tavaszig alapos pihenőt rendel el magának. Télen – mint minden rendes évelő – visszahúzódik, zegernyébb időkben némi takarást szívesen fogad, tavasszal aztán kezdődik minden elölről. A gumók felszedésével lehet, de nem kimondottan érdemes próbálkozni, őkelme ugyanis hajlamos megsértődni, ha ezzel a módszerrel próbáljuk teleltetni.

Világ kúszóborókái egyesüljetek!

Több hatalmat a kétnyáriaknak!

El a kezekkel a szúrós sövényektől!

Szorgos népünk kertre fog!

Előre a kerti utak tisztaságáért!

Egy a kertünk!

Vesszenek a gazok!

Kertet akarunk!

Éljen és virágozzák minden évelő!

Vörösvesszős som, vezesd az ágyást!

Éljen és erősödjék az örök és megbonthatatlan levendula cipruska barátság!

Nyolc óra kertészkedés, nyolc óra kertészkedés, nyolc óra kertészkedés!

Az örökzöldek a jövő zálogai!

Jó talajmunkával a biztos eredésért!

A mi kertünk is mindig zöldebb!

Varázslat kékben...
(www.perryhillnurseries.co.uk/catalogue/perennials/stokesia/)

Ha szeretnénk egy csinos, kora őszig nyíló, alacsony évelőt a kertünkbe, az olajbóbita (Stokesia laevis) alighanem közel áll az ideális választás fogalmához. Főként, ha álmaink évelője nyolc-tíz centiméter átmérőjű virágokkal véteti magát észre. Nem törekszik égi magasságokra, beéri a harminc- negyven centiméteres mérettel is. Legismertebb közülük a kék, de fehér, sárga és lila fajták is beszerezhetők.

... és sárgában
( www.perryhillnurseries.co.uk/catalogue/perennials/stokesia/)

Akkor érzi magát tökéletesen, ha világos, napos helyre kerül, komolyabb árnyékot nem szeret, legfeljebb félárnyékos területrész jöhet számításba. Tökéletesen beilleszthető az évelőágy növényei közé, jól mutat liliomok, yukkák között vagy előtt, de bekerülhet egy jól eltervezett sziklakertbe is. Önálló növényfoltként szintén mutatós, vágott virágként pedig napokig díszlik a vázában.

Yucca és prérifű között
(www.growingsmallfarms.ces.ncsu.edu/growingsmallfarms-july052010/)

Kedveli a laza, jó vízáteresztő képességgel rendelkező talajokat, a nehéz, agyagos, vízmegtartó föld nála nem szerepel a kívánságlistán. Neveléséhez nincs szükség extra mennyiségű szerves trágyára, és az sem árt, ha a földje nem túlzottan meszes. Gyakorlatilag örökzöld vagy inkább félörökzöld évelő lenne, vagyis amolyan átmenet a lombhullatók és az örökzöldek csapatai között. A kemény téli fagyok azonban megviselik kissé, ilyenkor megválik leveleitől, aztán tavasszal újra nekilódul. Télen meghálálja, ha némi védelmet kap, és azt is jó szívvel veszi, ha a gondosan megépített hóember félköbméternyi gömbjei nem a lábánál kezdenek kora tavaszi olvadásba.

Gólyaorr, sásliliom és olajbóbita
(http://vwgarden.blogspot.hu/2011_07_01_archive.html)

Eredeti élőhelye a nagyvízen túl, az államok délkeleti vidékén van, arrafelé valóságos méh- és pillangó legelőként tartják számon. Ha azt szeretnénk, hogy nyári virágzási ideje hosszabb legyen, az elszáradt virágokat rendre el kell távolítanunk, ezzel újabb és újabb virágképzésre serkenthetjük őkelmét.

Nyaranta nagy forgalmat bonyolít
(https://growingsmallfarms.ces.ncsu.edu/growingsmallfarms-may302011/)

Örökzöld labirintus
(http://blog.wfgates.com/2011/04/19/vandusen-botanical-garden/)

(Részlet a Kóklerek kora című fejezetből.)

Nem, azokat nem kell öntözni, mondta egy, a tujákkal üzletvitelszerűen foglalkozó jóember, mert ha vizet kapnak, elrohad a gyökerük, és akkor még végük talál lenni szegényeknek.

És a tujákkal üzletvitelszerűen foglalkozó jóember mindezt komolyan gondolta, mélyen ügyfele szemébe nézett, a biztonság kedvéért még egyszer kitért az öntözővíz víz káros voltára, majd felmarkolta a pénzt és távozott.

Az ügyfél pedig szófogadó lévén, egy csepp vizet sem adott a tujáknak, a tujás ember mégiscsak jobban tudja, gondolta, ha nem kell víz nekik, hát nem kell. A tujáknak persze elfelejtettek szólni az új módiról, úgyhogy szűk szezont bírtak, aztán annak rendje és módja szerint lábon kiszáradt mindegyik.

A rémtörténetet az ügyfél a kert közepén állva mesélte, higgadtan, s némi örömmel rögzítette, hogy többé nem lesz a tujás ember ügyfele, s hogy a tanulópénzt ezennel megfizetettnek tekinti. Aztán arról beszélgettünk, hogy az efféle tanulópénzeket mostanság egyre többen szurkolják le, merthogy a tujás ember nincs egyedül, egész népes csoportjuk van már.

Mindegyikük a kóklerek csapatát erősíti.

Elérkezett a kóklerek kora.

A kóklerek köré egész filozófiai gondolatkör szövődött, ezek szerint azért vannak annyian, mert a nem kóklerek lassan az utolsó szálig külföldön dolgoznak, s a kóklerek meg itthon maradnak.

Szép gondolat, csakhogy...

A kóklerek léte nem attól függ, kik, hogyan és hányan ügyködnek külhonban, ők mindettől függetlenül, mondhatni alanyi jogon kóklerek. Kóklerségük nem egy útközben felvett rossz szokás, a kóklerség velük született különös képesség, ez vonzza őket a gagyihoz, az igénytelenhez, a minősíthetetlen munkához.

Nem változnak, mert nem változhatnak. És alighanem mindig lesz munkájuk, mert mindig találnak majd gyanútlan ügyfelet.

A labda tehát az ügyfelek térfelén pattog.

Merthogy nem tilos ismerősi, baráti körben érdeklődni az elvégzett munka minőségéről, el lehet kérni a referenciamunkák listáját, mi több, lehet két, három helyről is ajánlatot beszerezni. Uram bocsá’, a leendő kivitelezővel szót is lehet váltani kertről, növényekről, színekről, esztétikáról, sok minden kiderülhet egy pár mondatos csevejből is.

Például, hogy a tujáknak kánikulában napi tíz liter vízre van szükségük tövenként, és örökzöldek lévén télen is kell öntözniőket.

Kék, kék, kék az egész: angol kékszakáll.
(www.waysidegardens.com)

Igazán csendes és megbízható teremtések, semmi rémtörténet, nincs kegyetlenség, és nem övezik titkok sem őket.

Van viszont a nyár közepétől, második felétől októberig – a virágzási idő természetesen fajtánként változó – megjelenő kék színben pompázó virágtömeg, és a környezettel szembeni viszonylag magas tolerancia szint.

Kínai kékszakáll virágzásban
(http.healthyhomegardening.com)

Nincsenek különleges elvárásaik, jól viselik a szárazabb időszakokat, kedvelik a meleg, napos fekvést. Fontos, hogy ne nehéz, kötött, vízmegtartó talajba kerüljenek, a pangó vizet ugyanis nem tűrik. Nem jönnek zavarba, ha télvíz idején hidegebbre fordul az idő, néhány vessző persze el-elfagyhat, ezeket tavasszal vissza kell vágni. A műveletet egyébként a károsodás nélküli bokron is érdemes elvégezni a struktúra megőrzése és a gazdagabb virágzás érdekében.

A Kínai kékszakáll (Caryopteris incana) általában már júliustól virágba borul, s egészen októberig díszlik. Egy-másfél méter körüli magasságot ér el, nála alacsonyabbra nő az Angol kékszakáll (Caryopteris x clandonensis), belőle akad ötven-nyolcvan centiméteres fajta is. Utóbbiak megfelelő környezetben akár talajtakaróként is ültethetők.

Kínai kékszakáll
(www.monrovia.com)

Lombhullató cserjék, telepítésüknél ezt érdemes figyelembe venni, mivel a késő őszi, téli hónapokban nem nyújtanak takarást.

Illatos barátcserje
(www.gardenia.net)

Az Illatos barátcserje (Vitex agnus-castus) a Földközi-tenger vidékéről származik, nevét onnan kapta, hogy a szüzességi fogadalmat tett szerzetesek rendszeresen fogyasztották, merthogy úgy tapasztalták, főzetének kortyolgatása erősen kordában tartja a vágyakat. A mai kor embere alighanem némi szúnyogűző hatása miatt keres neki helyet a kertben.

Természetes szúnyogűzőként is bevált
(www.lesjardinsdordesa.com)

Ha jókedvében találjuk, akár három méteresre is megnő, de általában megelégszik a másfél-két méteres magassággal. Termetes, 10-12 centiméter hosszú virágfüzéreit júliustól októberig hozza. Szereti a meleg, napos fekvést, tűző napra is kerülhet. Kedveli a meszes talajt, a nyári kertek pompás növénye lehet. Kemény teleken visszafagyhat, de tőről rendszeresen megújul.

Kínai barátcserje
(www.omcseeds.com)

A Kínai barátcserje (Vitex negundo) cserjeként vagy alacsony törzsű faként ismert, eredeti élőhelye Ázsia. Júliustól októberig virágzik, ő is imádja a napos kertrészeket, és nem tölti el örömmel, ha túlságosan hideg a tél. Ilyenkor visszafagy, de aztán tavasszal tőről újra kihajt.

A méhek is imádják
(http://www.bioinfo.bisr.res.in/)

Kiváló méhlegelő és a lepkék is előszeretettel látogatják. Ha fácskává növeszti magát, eléri a négy-öt méteres magasságot is. Kínában gyógynövényként tartják számon, használata arrafelé ízületi panaszokra javallott. Az illatos barátcserje szintén ismert gyógynövény, leginkább nőgyógyászati panaszok kezelésében hatékony, de a népi gyógyászatban előszeretettel alkalmazzák feszültségcsillapításra is.

Csak könnyedén
(www.boethingtreeland.com)

Arról egyelőre nincs hír, hogy a sudár szóhoz a jegenyefa helyett e kék színben pompázó félcserje nevét társítanánk, annyi azonban bizonyos: a kék sudárzsálya (Perovskia atriplicifolia) népszerűsége rekordokat döntöget.

Talán mert könnyed, enyhe szélben is izgalmasan hajladozó füzéres virágaival a nyár vidám, örömteli hangulatát idézi. Mert beéri közepes mennyiségű vízzel, nincs szüksége különleges gondoskodásra, és a talajjal szemben sincsenek extra kívánságai. És alighanem azért is, mert szép.

Évelők közt
(www.jparkers.co.uk)

Eredeti élőhelyén, Pakisztán és Tibet napsütötte domboldalain valósággal kékre színezi a tájat, ugyanezt a hatást a kertbe telepítve is elérhetjük, ha csoportosan ültetjük. Napos helyre kerüljön, kedveli a sok napfényt és a meleg fekvést. Az sem gond, ha a kert talaja kissé homokos vagy köves, mindkettőn jól fogja magát érezni. A nehéz, agyagos földet nem kedveli, ilyenkor a talajt érdemes komposzttal és némi folyami homokkal lazítani. Fajtától függően június végétől, július elejétől hozza pompás kék virágait, a látványban egészen szeptember végéig gyönyörködhetünk.

Egész nyáron díszít
(www.boethingtreeland.com)

Helye van minden kertben, ahol némi mediterrán hangulatot látnánk szívesen, remekül mutat díszfüvek közt, kerülhet sárga virágú vagy ezüstös levelű évelők társaságába, és kialakítható belőlük önálló ágyás is. Egy-másfél méteres magasságot ér el – amúgy léteznek törpe fajtái is –, ültetésénél érdemes figyelni rá, hogy ágai oldalirányban is legalább ekkora helyet foglalnak majd el. Kora tavasszal alaposan visszavágható, a műveletre dús és erőteljes növekedéssel reagál majd.

Nyár közepétől virágzik
(https://bhld.wordpress.com/tag/feather-reed-grass/)

Elsősorban azokra a helyekre való, ahol az átlagosnál valamivel nedvesebb a talaj, vagy ahol biztosítani tudjuk, hogy földje nem szárad csontkeményre. Könnyen tartható, az átlagosnál nem igényel nagyobb odafigyelést.

Kötött talajokon is nevelhető
(www.specialplants.net)

Előnye, hogy azokon a helyeken is biztonsággal nevelhető, ahol nehéz, kötött, agyagos a talaj. A Koreai nádtippan (Calamagrostis brachytricha) szereti a napos fekvést, de jól érzi magát szűrt fényű árnyékban is. Idővel terebélyes foltot alkot, virágai júliustól díszlenek. A kalászokat csak február végén kell levágni, a rajtuk megtapadó dér és hó a téli kertben remek díszítő értékkel bír. Az egy méter körüli magasságra növő szárakat ősszel, késő ősszel a várható hónyomás és a szél miatt érdemes összekötni.

A városi klímát is elviseli
(https://bhld.wordpress.com/tag/feather-reed-grass/)

Ideális felhasználási helye lehet a kerti csap környezetében, a kerti tó mellett, egy csobogó közelében, vagy csak egy jelzés értékkel bíró fadézsa szomszédságában is.

Narancssárga izsópfű

Ánizsillatú izsópfű

Rózsaszín elefánt

Kúpvirág sárgában

Mikulásvirág

Növénydekoráció karácsonyra

Az év madara: a tengelic

Kertdivat 2017: Vissza a természet(es)hez!

Savanyú mandarin

Mézbogyó

Széleslevelű csillagmeténg

Zamatos turbolya

Koronás szellőrózsa

Május elsejei jelmondataink

Olajbóbita

Kell-e öntözni a tujákat?

Két kék: kínai és angol kékszakáll

Barátcserje

Kék sudárzsálya

Koreai nádtippan