Kertmanufaktúra

Kiemelve és süllyesztve

A terepszintet. A terepszintet megmozgatni nem kell félnetek, jó lesz, ha mindenki egyetért, én nem ellenzem.

Sőt. Bizonyos esetekben ajánlom is. Arra azért nem vennék mérget, hogy ebben mindenki egyetért, mindenesetre így mozgalmasabb, látványosabb, izgalmasabb kertet alakíthatunk ki magunknak. A terepszintet persze nem érdemes ötletszerűen megmozgatnunk, és ráérő időnkben ásóval, kapával rátörni a kertre, hogy hegynyi méretű földhalmokat emeljünk a telek közepén.

Gyeppel borított tereplécsők

A munkálatok előtt érdemes papírra vetnünk gondolatainkat arról, hol és miért szeretnénk az egyöntetű, sík felületnél mozgalmasabb telket magunknak. Például azért, mert csinálnánk egy magaságyást a zöldségeskertnek. Vagy egy kiemelt ágyást alakítanánk ki az évelőknek. Vagy mert néhány örökzöldet telepítenénk a kerítés mellé azért, hogy növényeink legalább térdmagasságba kerüljenek. Vagy mert maradt jó néhány talicskányi használható termőföldünk az építkezésből. Vagy egy rézsűt támasztanánk a házba vezető lépcső mellé, hogy ott természethű sziklakertetépítsünk.

Többszintű megoldással

Esetleg azért, mert sütögető nép vagyunk, és a szalonnasütésre, grillezésre, bográcsozásra megálmodott helyet néhány lépcsőfokkal lesüllyesztenénk. Vagy mert az építkezésnél megváltozott a terepszint, s a már a telken lévő, korábban ültetett díszfák más és más szinteken találhatók. És természetesen támfalakra, rézsűkre, lépcsőkre akkor is szükségünk lehet, ha kertünk lejtős terepen fekszik.

A szintek elválasztására számos jó megoldás kínálkozik. Építhetünk támfalat fából, ehhez használhatunk pallókat, gömbfákat, vasúti talpfákat, gerendákat. Dolgozhatunk betonba ágyazott terméskövekkel, de a fal készülhet szárazon rakott kövekből is. Építhetünk falat gabion – kövekkel, sziklákkal, nagyméretű díszkövekkel megtöltött szilárd, tartós vasháló – elemekből, betontéglából, nagyméretű bontott téglából vagy készen kapható támfalelemekből is. A terepszintek áthidalásához választhatjuk a természetes kialakítású rézsűt is, gyepesítve, évelőkkel, kúszó- vagy talajtakaró növényekkel beültetve.

Évelők és örökzöldek kiemelve

Támfalak létesítésénél érdemes időt szánni a tökéletes vízelvezetés kialakítására. Ehhez jó vízáteresztő, szivárgó réteget kell kialakítanunk, amihez tökéletes megoldás lehet egy geotextilbe burkolt vékony kavicssáv a támfal belső oldalánál. Ha támfalunk – vagy emelt ágyásunk oldalfala – fából készül, akkor ezek földbe kerülő részeit be kell kennünk valamilyen víztaszító anyaggal. A fákat vékony kavicságyra kell állítanunk vagy fektetnünk, de a vízszintes, kaviccsal érintkező fafelületeket ne zárjuk le festékkel vagy kátrány tartalmú anyaggal. Ha ezeket is bekenjük, elzárjuk a nedvesség útját, és ezzel gyors rothadásra ítéljük gondosan megépített faszerkezeteinket.

Gyepesített lépcsők használatával

Válasszuk bármelyik megoldást is, a cél mindegyiknél azonos: egy szépen megtervezett, jól megépített, a kert használóinak stílusához, életviteléhez legjobban illő kert kialakítása.

A képek forrása
http://www.facebook.com/pages/landscape-design/44477639614?ref=pb
http://www.facebook.com/pages/Ecossistemas-Gardens-Centers/145156075528002
http://www.facebook.com/pages/Johnsen-Landscapes-Pools/155991204441856
http://www.telegraph.co.uk/

A győztes
(https://www.facebook.com/agria2012?ref=ts&fref=ts)

A 2013-as Európai Év Fája verseny nyertese az egri platán. A versenyre egy-egy híres vagy legendás fával nevezett Bulgária, Csehország, Lengyelország, Írország, Szlovákia és Magyarország. A Kertmanufaktúra blog vendégszerzője, FERENCZY Tamás, Eger város főkertésze – 2012-ben egyébként hazánkban ő nyerte el Az év főkertésze elismerést – foglalja össze a legfontosabbakat az 1978 óta védett egri platánról.

Egy személyes élményemet az Európa Év Fájával kapcsolatban szeretném megosztani a kedves olvasóval: 2007-ben a Virágos Magyarországért Verseny győzteseként az európai verseny részvevője volt Eger városa. Egy meleg nyári napon a kontinens 12 országából érkeztek szakértő zsűritagok városunkba, egész napos program keretében, sok más szemponttal együtt, vizsgálták a zöldterületek fenntartását, az egynyári növények kiültetésének színvonalát, a városi faállomány egészségi állapotát.

Az egyik bírálati helyszín a Termálfürdő volt, ahol ismertettem a fürdő flóráját, köztük az egrieknek oly kedves platánfáról is beszéltem. A sokat látott szakértő zsűritagok ámulva csodálták a Platánkirályt, utólag is meggyőződésem, hogy a fa jelentősen hozzájárult az Eger városnak ítélt arany fokozathoz.

Az Ökotárs Alapítvány évek óta meghirdeti a Magyarország Év Fája versenyt, melyre bárki nevezhet számára kedves fát. Természetesen sokak által kedvelt fát érdemes jelölni, mivel a későbbi szavazásnál ennek döntő jelentősége van. Az alapítvány a különleges fák segítségével szeretné felhívni a figyelmet történelmi és természeti értékeinkre, azok védelmére. A versenybe 2012-ben hatvan fát jelöltek magánszemélyek, egyesületek, önkormányzatok, melyből szakmai zsűri választott ki tizenhármat, ezekre pedig az interneten lehetett szavazni. Egerben az a döntés született, hogy Eger Város Önkormányzatával, a Városszépítő Egyesülettel, a Termál Kt.-vel, a Városgondozás Eger Kft.vel közösen a Termálfürdő területén élő platánnal indulunk a versenyben.

A fa közkedvelt a városban, kora – levéltári adatok szerint – körülbelül 250 év. Eger jeles egyházi személyisége, a Líceum építtetője, Eszterházy Károly püspök idején, az 1750-es években telepítettek platánokat a városban. Így valószínű, hogy a benevezett fát is akkor ültették. A fa több, a magyar történelemben jelentős eseményt élt át, az 1848-49-es szabadságharc idején már 100 éves volt, de a két világháború átvészeléséhez is nagy szerencse kellett.

A fához fűződő legenda szerint az egri vár 1552. évi ostromakor a török seregek két vezetője, Ali budai pasa és Ahmed nagyvezír az akkor még kis fácska árnyékából irányította az ostromot, ami azonban csak szép történet.

A platán több mint 7000 szavazatot szerezve, nagy helyi összefogással megnyerte a magyarországi versenyt! Győztesként jogosulttá vált indulni és Magyarországot képviselni az Európa Év Fája 2013. versenyben. Az európai versenyt az Ökotárs Alapítvány cseh testvérszervezete a Nadace Partnerstvi hirdette meg, melybe hat ország, Bulgária, Csehország, Írország, Lengyelország, Magyarország és Szlovákia nevezett be egy-egy legendás történetű vagy a szűkebb környezetben közösségteremtő hatású fát vagy facsoportot.

Európa minden részéből több mint 45 ezer szavazatot adtak le interneten a természetkedvelők, melyből 14 205 szavazat jutott az egri platánfára. Második helyezett a lengyelországi Kozy platánfája lett 13 898 szavazattal. A lombkoronája alatti tér kulturális és társadalmi élet színtere, de rendszeresen játszanak ott a helyi óvoda gyermekei is. A leadott szavazatok különbségéből megállapítható, hogy Eger szerencse száma mostantól a 307-es. Harmadik helyezett 5 785 szavazattal a Tölgykirály lett Írországból. A legenda szerint a Tullamore városban élő kocsányos tölgy misztikus erővel kötődik a Hutton-Bury családhoz, az ő földjükön áll a fa: ha a fa egy ága letörik, a család egy tagja meghal…

Az első helyért járó díjat a verseny fővédnöke, Janet Potocnik, az Európai Bizottság környezetvédelmi biztosa májusban, Brüsszelben, egy nemzetközi konferencián adja majd át Eger város képviselőinek.

Ferenczy Tamás
Eger főkertésze, az Év Főkertésze 2012

Búzavirág (Centaurea cyanus)
(www.munroweb.org)

Ezüstfenyő, búzavirág, árnyékliliom, boróka, harangvirág. Persze nemcsak ők. A kék szín számos képviselőjét telepíthetjük még kertünkbe, ha imádjuk a kéket. A kéket egyébként a színelemzők a tisztaság, a biztonság és a becsület színeként tartják számon.

Nefelejcs (Myosotis sylvatica)
(www.aphotoflora.com)

Világos, lágyabb árnyalatai élénkebb, mozgalmasabb megjelenést biztosítanak, sötétebb tónusai hidegebb, csendesebb hatásúak, de bármelyiket is választjuk, a kék eleganciát, talán egy kis méltóságot is képes hozni a kertbe.

Feng Shui szakértők gyakran alkalmazzák ezt a színt, ha erősíteni szeretnék a pozitív energiákat.

Sárgák és pirosak között
(www.gardeningbymistake.com)

Ha kertünkbe kék színű évelőket, cserjéket, örökzöldeket ültetünk, érdemes a szomszédságba piros árnyalatúakról is gondoskodnunk, a kék melletti pirosas színek ugyanis jól jönnek az egyensúly megteremtésében. A kék segítségünkre lehet a térérzet növelésénél is, mivel következetes használatával a kisebb tereket nagyobbnak érzékeljük.

Kellemes, nyugodt összhatást kapunk, ha az évelőágyásban kék színű növényeink szomszédságában nagyobb felületen zöld foltokat alakítunk ki, melyekbe lila színű, lila virágú növényeket ültetünk. Ha a kék mellé sárga vagy narancssárga cimborák kerülnek, egy élénk, erősen figyelemfelhívó, kontrasztos foltot hozhatunk létre.

Kékben pompázó árnyékiliom
(www.hostasdirect.com)

Pánikra akkor sincs semmi ok, ha kertünk árnyékosabb: válasszuk a lenyűgöző, kékes árnyalatú árnyékliliomokat, a gólyaorr kékvirágú fajtáit vagy válogassunk a harang- és a szarkalábak közül. Érdemes kihasználnunk a színek és a formák kontrasztját, a lenyűgöző látvány megéri, az időráfordítást a kialakítás előtti alapos tervezésre is.


Díszhagyma (Allium caeruleum)

Havasi iringó (Eryngium alpinum)
(www.lindacochran.blogspot.com)

Nagyvirágú gyíkfű (Prunella grandiflora)
(www.thompson-morgan.com)

Törpe lobélia (Lobelia erinus)
(www.missouribotanicalgarden.org)

Himalájai törpeboróka (Juniperus squamata 'Blue Star')
(www.gardenersworld.com)

Sötétkék szamárkenyér (Echinpos ritro)
(www.anniesannuals.com)

Mexikói bojtocska (Ageratum mexicanum)
(www.sladakzivot.com)

Őszirózsa (Aster sp.)
(www.lepage-vivaces.com)

Örmény gyöngyike (Muscari armeniacum)

Szemes begyvirág (Nemesia 'Sweety Bird')
(www.bloomingarden.com)

Ötpettyes virág (Nemophila menziesii)
(www.mostlynatives.com)

Tyúköröm (Nolana paradoxa 'Bluebird')
(www.plantdatabase.co.uk)

Kék csüngő luc (Picea pungens 'Glauca Pendula')
(www.finegardening.com)

Sudárzsálya (Perovskia)
(www.finegardening.com)


Leylandi ciprus (x-cupressocyparis leylandii) (www.onlineplantguide.com)

Ha kedvünk van, megálmodhatjuk és megvalósíthatjuk tisztán kékbe öltöztetett kertünket is, de ebben az esetben tudomásul kell vennünk, hogy összhatásában birtokunkat alighanem hűvösen elegánsnak írják majd le családtagjaink és barátaink.


Kert kékben, évelőkkel (www.toneontoneantiques.blogspot.com)

Kert kékben, hortenziákkal
(www.traditional-landscape.houzz.com)

Kék kertben kék klasszikus
(www.classics.uc.edu)

S ha kész kék kertünk, egy fényeskék délutánon a kerti padon tétlenkedve meghallgathatjuk Gryllus Vilmost, aki arról énekel, hogy kék a kökény kék a káka, kék a hegyek ködszakálla…

További kékek, szépek
   Agapanthus campanulatus
   Anchusa azurea
   Aquilegia vugaris
   Aster novi-belgii
   Campanula persicifolia
   Ceanothus impressus
   Ceratostigma sp.
   Cleamtis sp.
   Corydalis felxuosa
   Delphinium sp.
   Festuca glauca
   Gentiana acaulis
   Hydrangea macrophylla
   Hosta sp.
   Ipomea tricolor
   Iris sp.
   Meconopsis betonicifolia
   Linum perenne
   Phlox stolonifera
   Platycodon grandiflorus
   Primula sp.
   Scabiosa sp.
   Scilla siberica
   Veronica autriaca teucrium
   Vinca sp.
   Vaccinum corymbosum

Fűszerkertben, évelőágyásban is mutatós
(www.fossilflowers.org)

Régen volt, amikor először használták levesek ízesítésére: az ókorban már ismert és közkedvelt fűszernövényként tartották számon. Szép formájú, évelő növény, Magyarországon mindenütt biztonsággal termeszthető. Ha jól érzi magát, akár kétméteres magasságot is elérhet. Igen jól mutat a fűszerkertben, de szellős, lágy vonalai, levelének izgalmas formája miatt könnyen beilleszthető az évelőágyás növényei közé is, ilyen helyekre azonban mindig csoportosan ültessük. Úgy számoljunk, hogy egy-egy tőnek legalább 60-80 centiméteres helyre van szüksége.

Korábbi századokban mindenütt ismert és termesztett növény volt, aztán csaknem feledésbe merült, sokáig csak erdélyi útjainkon találkozhattunk vele, leginkább akkor, amikor pazar savanyú levesek kerültek az asztalra. (Amúgy sokfelé ismert, de nem lestyánként, hanem maggifűként vagy vegetanövényként, hála modern korunk különös fintorának. E tárgykörbe tartozik még az idiotizmus jeligére megalkotott omlósz szósz reklám*, a következetesen oregánóként emlegetett szurokfű, az ubisali, a kovi ubi, a krizi, a foki, a marha pöri, és legújabban a lekváros croi, szigorúan c-vel írva, merthát azért jó, ha adunk valamit az írásmódra is.) Érthetetlen, de hosszú évekig csak sóhajtoztunk párás tekintettel a lestyán – székelyföld néhány részén "léostyán" az autentikus ejtésmódja – hallatán ahelyett, hogy kertjeinkben megpróbálkoztunk volna termesztésével.

Pedig lestyánt termeszteni nem ördöngösség, napos hely – nem egy mediterrán sziklakerti szerkezet, tehát a reggeltől estig tartó tűző napsütést nem neki találták ki –, nem túlságosan kötött talaj, rendszeres víz- és tápanyagellátás kell hozzá. Elviseli ugyan a félárnyékot is, de ha napra kerül, levelei sokkal több illóolajat tárolnak majd. Vethetjük magról – a boltokban nagy valószínűséggel a Budakalászi névre keresztelt fajtával hozhat össze jó sorsunk – , vásárolhatunk palántát is, a lényeg, 15 fok alatti hőmérsékletnél ne várjunk csodát: lestyánunk nem szeret hidegben növekedésnek indulni.

Mozgalmas, szép virágzatot nevel
(www.permacultuurnederland.org)

Amolyan jolly joker fűszernövényről van szó, hiszen nemcsak levelét, szárát és gyökerét is hasznosíthatjuk. Akár levél, akár szár vagy gyökér, szemet vethetünk rájuk frissen – hűtőben pár napig károsodás nélkül megőrzi frissességét – és szárítva is. Utóbbi művelethez szellős, árnyékos helyre van szükségünk, ha a gyökereket szeretnénk későbbi időkre megőrizni, nem árt azokat a szárításhoz hosszában legalább félbevágni. Ismert és bevált módszer a ledarált lestyán leveleket sóban tartósítani.

Ha a növényt minél több levél nevelésére szeretnénk kényszeríteni, célszerű a virágzatát – ez az izgalmas ernyősvirágzat hosszú szárral akár vázában is megállja a helyét – levágni, így minden energia a levelek nevelésére fordítódik majd.

Gyógynövényként is ismert, teája reuma ellen és vizelethajtásra is kiváló, de a várandós anyák jobb, ha lestyán helyett másféle növényeket választanak a természet patikájából. Gyomorrontás esetén sokan áradoznak egy kis brandybe áztatott lestyánmagos kúra felettébb jótékony hatásáról.

A konyhában elmaradhatatlan kelléke a jó krumplifőzeléknek, leveseknek, csirkehúsos ételeknek és pörkölteknek, a töltött kacsának, de kiválóan használható körözöttek készítéséhez, sajtok ízesítésére, illetve jól jön, ha ízesített ecetet készítenénk.

*Omlósz szósz, Bendegúzra alkalmazva


Összhangban a környezettel (www.studiogblog.com)

A hivatalos megfogalmazás némiképp hosszabban taglalja, mi is az előkert, de mert a Kertmanufaktúra blog nem hivatalos megfogalmazás, én egy rövidebb verzióval állnék elő: az előkert leginkább olyan, mint egy névjegykártya, mint egy első benyomás. Ezt látja meg először a hozzánk érkező, s nap mint nap ezt nézegetjük mi is, munkába menet vagy jövet. Persze mondhatnánk, az előkert csak egy pár méteres szakasz az utcafronton, az ember hamar átcsörtet rajta, s a lényeg úgyis a házban meg a hátsó kertben van.

A ház és az előkert színére is figyeltek

Ezt a logikát követve névjegykártyánk lehetne gyűrött és pecsétes, rajta hibásan írt városnévvel, rossz telefonszámmal, nem is olyan nagy ügy, mit számít az a kis papírdarab. A helyzet az, hogy a kis papírdarab, a sokszor zsebkendőnyi előkert nagyon sokat számít. Az előkert házunk, kertünk, önmagunk, személyiségünk amolyan nagykövete. És mert az emberi elme úgy van kitalálva, hogy fontos, sokszor meghatározó számára az első benyomás – ráadásul szeret véleményt alkotni és rendszerezni –, egy elhanyagolt, ápolatlan előkert nem a legjobb névjegykártyája házunknak, családunknak.

Házhoz és éghajlathoz illő megoldás
(www.bahcedekor.blogspot.com)

Természetesen ennek fordítottja is igaz. Építhetünk csillogó-villogó előkertet a ház elé, teleültethetjük méregdrága növényritkaságokkal, meghökkentő sziklacsodákkal, szökőkutakkal és kőoroszlánokkal, ha mindez nincs összhangban személyiségünkkel, életvitelünkkel és házunkkal, felcicomázott előkertünk csak a rongyrázás kategóriájában számíthat kétes értékű sikerre.

Mielőtt az előkert kialakításába fognánk, nem árt néhány szempontot külön is figyelembe venni. Az előkert sohasem különálló, önmagában létező valami. Épületek, kerítések, járdák, tetők, gépkocsibeállók, garázskapuk, kukatárolók, bejárati ajtók és közutak között éli mindennapjait, mindezeket a tervezés és a kialakítás során nem lehet figyelmen kívül hagyni.

Ismétlődő anyag- és növényhasználat
(www.timaustengardendesigns.com)

Ez azt jelenti, hogy növényeink és az előkertben használatos anyagok kiválasztásakor a közvetlen (saját ház, szomszédok) és a tágabb környezet (út, utca, lakópark, környék) stílusára, hangulatára, építőanyagaira, színeire, méreteire is figyelnünk kell. Egy ultramodern lakóparki környezetben nem a legjobb ötlet parasztkerti stílusban megálmodott előkertet elhelyezni, ahogyan egy hegyvidéki, örökzöldekkel teli környéken lévő ház előkertjéhez sem a kaktusz- vagy pálmakert az ideális választás.

Visszafogott, elegáns megoldás az előkertben

Az előkert akkor tud leginkább megfelelni a fontos első benyomás, az ízléses, hibátlan névjegykártya követelményének, ha nem akar hivalkodó lenni, ha nem akar több lenni, mint amire hivatott, s ha nem akarja a házat sem többnek láttatni. Egy előkertnek leginkább díszítő szerepe van azzal a feladattal, hogy adjon valami pluszt ahhoz a hangulathoz és képhez, amit a ház, annak struktúrája, mérete, hangulata, színei, anyaga, burkolatai összességében jelentenek.

Egymást kiegészítő, erősítő növények és anyagok

A jó előkert olyan, mint az aperitif: nem hiszi magát főfogásnak, mégis ráhangol és előkészít a későbbi, tartalmasabb történésekre. S bár egy előkert méreteiben többnyire mindig kicsi, megtervezése, stílusos beillesztése az épített környezet sokszereplős csapatába néha nehezebb, mint a ház kertjének kialakítása.

De mert az előkert is egy plusz kerti szobát jelent a ház lakóinak, érdemes a tervezésre kellő időt és energiát fordítani, mielőtt ásóval és lapáttal nekiindulnánk előkertet építeni.

Virágok közt, gazdagon

Termetesebb növények az előkertben is
(www.threedogsinagarden.blogspot.com)

A házhoz közeledve egyre magasabbak a növények
(www.threedogsinagarden.blogspot.com)

A legfontosabbak tehát:
- az előkertben a kevesebb sokszor több
- az előkertet ne növényritkaságaink bemutatására használjuk
- az előkert illeszkedjen a házhoz és a környezethez
- a telek más pontjára ültetett növények közül legalább egy-egy legyen ott az előkertben is
- az előkert igényes, pontos kialakítása esztétikai szempontból is fontos, szánjunk rá elegendő időt

Környezet és előkert tökéletes összhangja
(www.circlesranch.com)

Amikor érvényesül a kevesebb több elve
(www.saynohamco.com)

A bejegyzésben külön nem jelölt képek forrása
www.facebook.com/pages/Ecossistemas-Gardens-Centers/145156075528002
http://www.facebook.com/pages/Serenity-in-the-Garden-Blog/110200849002789

Hajnalka: mintha parányi égő világítana

Évelő kúszónövények telepítésénél gyakori kérdés: mennyi idő telik majd el, mire a befuttatandó felületet eltüntetik, beborítják a növények. Legyen bármilyen évelő kúszónk, a válasz nagyjából a nem egyhamar, a néhány szezon, a pár év, illetve ezek hol rövidebb, hol tágabb időt jövendölő társai közül kerülhet ki. Szerencsére azonban feltalálták nekünk az egynyári kúszónövényeket, úgyhogy ha nincs kedvünk néhány szezont várakozással tölteni, az egynyáriakkal gyors, látványos eredményt érhetünk el.

Nyár közepére már nem látni a kerítést
(www.hear.org)

Nem vesztegeti idejét a Hajnalka (Ipomea purpurea), meglehetősen gyorsan nő, meg sem áll három-négy méteres magasságig. Virágai nevéhez méltóan hajnalban kezdenek kinyílni; figyelni kell rá, hogy már a kora reggeli órákban elegendő fényhez jusson. A magvetést biztonságosabbá tehetjük, ha legalább egy éjszakára beáztatjuk a hajnalka magjait.

Útban felfelé

A Szárnyas feketeszem (Thunbergia alata) növekedésben felveszi a versenyt a hajnalkával, ha jó körülményeket – napos fekvés, nem rizsföldeket idéző árasztó öntözés, megfelelő támaszték – biztosítunk számára, akár három méteres magasságot is meghódít.

Júniustól késő őszig virágzik, citromsárga, narancssárga, lila és rózsaszín árnyalatokban kapható.

A magok elvetésével nem érdemes kapkodni, várjuk meg, amíg húsz fok körüli lesz a nappali hőmérséklet. Az elnyílt virágokat lecsíphetjük, ezzel újabb és újabb virágzásra ösztökélhetjük növényeinket.

Nem tűri a pangó vizet
(www.leylant.com)

A meleg Mexikó szülötte a Serleglonc (Cobaea scandens), úgyhogy számára a meleg, napsütéses hely az ideális. Virágai eleinte úgy tűnnek, nem tudják eldönteni, milyen színűek legyenek, fehérrel kevert zölddel kezdik, aztán némi gondolkodás után sötétlilára, bíborra szavaznak. Egész nyáron számíthatunk a serleglonc virágzására, de ehhez napos fekvést kell neki keresnünk és nem szabad túlöntöznünk. A feketeszemnél magasabbra kúszik, ha jókedvében találjuk, akár öt-hat méterre is felkapaszkodik. A vetésnél fokozottan kell ügyelni a pangó vízre, mert magjai túl nedves földben könnyen kirothadhatnak. Segítség lehet, ha a virágföldbe némi homokot vagy perlitet keverünk.

Őszig virágzik a mexikói rózsalepel
(www.plantlust.com)

Jöjjön még egy mexikói cimbora: a Mexikói rózsalepel (Rhodochiton atrosanguineus). Lehet, hogy a hazai labdarúgás iránt rajongó kertészkedőknek nehéz két mexikóit is keblükre ölelni, úgyhogy nekik erősen javallott inkább a növény szépségére és nem származási helyére koncentrálni.

Nevelhetjük dézsában, de kikerülhet a szabadföldbe is, a lényeg, hogy helye napos, széltől védett legyen. A magvetéssel nála is érdemes megvárni, amíg a hőmérő minimum húsz fokot mutat. Nincs oda a víztől tocsogó, mocsaras talajért, úgyhogy vízből inkább többször, de keveset adjunk neki. Késő őszig virágzik, virágai valósággal elborítják a növényt.

Narancssárga, sárga, téglapiros színű, ehető virágok, két-három méteres magasság, napos, esetleg félárnyékos fekvés jellemzi a Sarkanytúkát (Tropaeolum majus). A nagy, már-már fügelevélre hasonlító leveleket növesztő Kanári sarkantyúka (Tropaeolum peregrinum) virágai a kanárimadár tollát idézik. Mindkettő kora nyártól őszig virágzik.

Változatos színek sarkantyúkára hangolva
(www.finegardening.com)

Kanári sakantyúka: ragyogó, élénksárga szín
(www.capitalgardens.co.uk)

Kanárisárga lombsátor
(www.zoonar.de)

Illatos is, s ha kell, kúszik, ha kell, a talajon marad
(www.thompson-morgan.com)

A Szagosbükköny (Lathyrus odoratus) pedig úgy járt, hogy valahogy rajta maradt a szagos jelző, pedig akkor lennénk igazságosak, ha illatos bükkönynek hívnánk. Néha már májusban is virágot hoz, de júniustól biztosan számíthatunk a pillangós virágok megjelenésére.

Vagy négyszáz évvel ezelőtt kezdték el termeszteni, van belőlük jó néhány törpe fajta is. Szereti a gazdagabb talajt, a napos, de nem forró helyet. Nagy melegben érdemes esténként egy kis vízpermettel felfrissíteni őkelmét. Ma már a kertészetekben kaphatók a meleget jobban elviselő szagosbükköny fajták, déli, napsütötte kertrészletbe inkább ezeket érdemes használni.

De választhatunk még a pompás dísztökök közül (Cucurbita pepo var. microcarpa), vethetünk Tűzbabot (Phaseolus coccineus)

A tűzbab dísznövénynek is beillik
(www.thompson-morgan.com)

vagy Trombita iszalagot (Eccremocarpus scaber), mindegyikük megfelel a kiszemelt célra: folyamatos virágzással, gyorsan eltakarják a falat, oszlopot, lábakon álló kocsibeállót vagy éppen kerítést.

A Trombita iszalag Chile, Argentina és Peru tájain honos
(www.muriellesgarden.com)

Útifű levél (Plantago major)
(www.commanster.eu)

És fenyőből. És nemcsak köhögés, más felsőlégúti nyavalya ellen is kiváló, hatékony és nem bonyolult elkészíteni. Az elkészítés szezonja amúgy tavasz tájékára esik, ami valljuk meg, manapság már nem jelent olyan egyértelmű időpontot, mint korábban. Általában úgy április és május, de zegernyébb tavaszokon május utolsó harmadáig biztosan várni kell.

Utak mentén, mezőszélén, mindenütt
(www.commanster.eu)

A metódus a következő.
1. Vegyünk egy kényelmes öltözetet és csörtessünk ki a természetbe, ott vigyázó tekintetünk vessük az útifű leveleire és a fenyőfák friss hajtásvégeire.

A természetnek tágabb és szűkebb értelmezése is megengedett, vagyis a saját kiskerttől a közeli erdőig, a parkerdőtől a szomszéd tanyáig terjedő szakaszok éppúgy alkalmasak az alapanyagok begyűjtésére, mint kirándulóhelyek, árokpartok vagy éppen a horgászparadicsomok területrészei.

Döntetlen: egy adag hajtásvég, egy adag útifű levél

2. A kiszemelt zöldekből vételezzünk jó néhány marokkal. A jó néhány marok mint mértékegység természetesen helyettesíthető szatyorral, a mennyiség mérhető dekagrammban, kilogrammban, bármiben, a lényeg az arányokon van. Egy adag útifű levélhez ugyanis egy adag friss fenyő hajtásvég és két adag cukor kell. Kristály.

3. Hazaérve lássunk hozzá a levelek és a hajtások diszkrét mosásához vagy inkább öblítéséhez.

Enyhén, de összetörjük őket

4. Kerítsünk egy méretes lábost vagy fazekat, öntsük bele a leveleket és a hajtásvégeket, majd egy mozsártörővel vagy más, alkalmas célszerszámmal enyhén törjük össze az alapanyagokat. Némi kopácsolás után már hozzá is kezdhetünk a rétegezés precíz és egyszersmind türelemre tanító folyamatához: egy sor útifű, egy sor cukor, egy sor fenyő egy sor cukor és így tovább mindaddig, amíg el nem érjük az edény háromnegyed részét. Ha nem vagyunk az útifű és a fenyő durva elkülönítésének elkötelezett hívei, hát keverjük össze őket, és a rétegezést máris kétszereplős előadássá alakítottuk: egy rész zöld és egy rész cukor, megint egy rész zöld és megint egy rész cukor.

Cukor van az ő tetején

5. Állni hagyjuk. Néha megforgatjuk. Sokáig. Sokáig hagyjuk állni, úgyhogy sokáig is forgatjuk, néha egy hétig vagy nyolc-kilenc napig is, ez idő alatt a masszánk – vagy mink – levet ereszt. Ezen a ponton vegyünk erőt magunkon, mert levünk nem egy kristálytiszta folyadék lesz, sokkal inkább egy átlátszatlan, sűrű – hirtelen felindulásból már-már rondának is nevezhető – szirupot kapunk. Ez némi szöszmöszökkel lesz teli, de ezektől egy sűrűbb teaszűrő segítségével könnyedén megszabadulhatunk.

A második napon

6. A szirupot szűrjük tehát le, töltsük üvegbe, tegyük hűtőszekrénybe, ott hosszú hónapokig (=egy évig is) eláll. Ha elővesz minket a köhögős nyavalya, a szirupból naponta egy-egy evőkanállal (vagy háromszor egy evőkanállal) kell meginni, a hatás garantált.

Útifű szirup:egy kupica egészség

Útifűből egyébként teát is készíthetünk, néhány csésze szintén segít a nyákoldásban, a baktériumok hidegre tételében, a hurutos tünetek enyhítésében és a köhögés csillapításában.

És még egy, ugyancsak fontos tudomány útifű ügyben. Ha megszúrjuk, megvágjuk a kezünket a kertben, kiránduláson, és nincs a kezünk ügyében semmi, amivel a vérzést csillapítani tudnánk, keressünk egy útifű levelet, fonákjával szorítsuk a sebre. Így üzembiztosan, természetes módon csillapíthatjuk és el is állíthatjuk a kisebb vérzéseket.

Koriander (Coriandrum sativum)
(www.pharmacywall.com)

Sokan csak mag formájában – ez tulajdonképpen szárított termése – találkoznak a korianderrel, mint savanyúságaink elmaradhatatlan alkatrészével. Bátran kijelenthetem, hogy a növény ennél némiképp izgalmasabb látvány, érdemes a fűszerkertben, a zöldségesben vagy akár az évelőágyában is helyet szorítani neki. Egyike azoknak a növényeknek, amelyeknek minden része fogyasztható.

Átlényegülés
(www.taste.com.au)

A honi gasztronómia kezdődő magára találása jót tett a koriandernek is – így járt egyébként a pálinka, amit örvendetes módon már nem mindenütt dermesztenek fagyosra a hűtőben, és nem bosszantják a kedves vendéget azzal, hogy egy hajtásra szíveskedjen behörpölni –, salátákhoz, mártásokhoz egyre gyakrabban használják. Hogy az íze fenséges-e avagy rettenetes, eldönthetetlen, mindegyik tábornak akadnak szép számmal rajongói. Ellenzői szerint a koriander szaga – ők az illat szót a koriander szövegkörnyezetében sohasem használják – leginkább a poloskát idézi. Rajongói viszont a koriandert kissé citrusos, keserédes íze és pompás illata miatt – itt pedig a szag szó használatára nem találunk példát – világbajnoknak tartják.

Az tény, hogy a koriander neve a poloska szóból eredeztethető, mint ahogy az is biztosra vehető: az egyik legrégibb fűszernövényről van szó. Az ázsiai országokban, a távol-keleten vagy Mexikó és Dél-Amerika konyháiban mindennapos szer, ott az egyik legbeváltabb trükk a kész levesek tálalása előtt apróra vagy durvára vágott korianderrel megbolondítani az amúgy is pompás fogást.

Koriander virágzás: kecses is, fehér is
(www.headshop.si)

Bár a Földközi tenger térségében őshonos, jól bírja a hidegebb klímát is, magjai már 4-5 fokon csírázásnak indulnak, de ha egy reprezentatív közvélemény-kutatást végeznénk körükben, alighanem mindent elsöprő háromharmados aránnyal a legalább 15 fokos meleg lenne a nyerő.

Lágyszárú, egyéves növény, magról könnyen elszaporítja magát. Szereti a napos fekvést, általában arra van szüksége, hogy naponta 8-9 órán át, ha nem is tűző napon, de világos helyen lehessen, ilyenformán a diófa árnyéka nem éppen ideális hely a számára.

Erkélyen is termeszthető

Amúgy meglehetősen igénytelen, nem kiabál folyton vízért, gyakorlatilag mérséklet öntözéssel is beéri, virágzás idején persze meghálálja a némiképp gazdagabb csapadékot. Termesztéséhez elegendő a jó humusztartalmú kerti föld, külön szervestrágyázásra nincs szüksége. Általában március második felében vethető, bár a legújabb divat szerint az időjárás alakulása nincs összhangban a naptárlapokkal, úgyhogy könnyen lehet, e tételben a március szót áprilisra kell javítanunk. Úgy harminc centiméteres sortávolságra vessük, de ha csak néhány növényt szeretnénk állandó, friss fogyasztásra, a magokkal ennél kisebb távolságot vegyünk célba.

Kicsörtethetünk hozzá kezünkben egy ollóval friss leveleket vágni a levesbe, megvárhatjuk a kora nyári heteket, amikor a növény leveleit megszáríthatjuk. Lezárt edényben, üvegben sokáig megőrzi – az A vagy B válasz kiválasztása a blogolvasó döntését igényli – A./ pompás illatát, B. förtelmes poloskaszagát.

Nyerő hármas: tök, gyömbér és koriander
(www.humblecrumble.com)

Ha leveseken túli területekre szeretnénk barangolni, hát hívjuk segítségül a régieket: Egyiptomban vágyfokozóként használták, Kínában a halhatatlansággal hozták szóba, Indiában gyulladások csökkentésére vetették be, a görög és a római korban vértisztításra és a borok ízesítésére is szolgált. S ha már ízesítés, álljon itt egy korántsem teljes lista mindazokról a földi hívságokról, amelyek a hozzáértők szerint egészen más dimenzióba kerülnek, ha korianderrel hozza össze őket jósorsuk: sült húsok, vadító sertéscombok és jóféle kolbászok, bárányhúsok, káposzta, hal, páclevek (babérlevéllel és borssal vegyesen), pástétomok, paradicsomos kaják és curry-s egytálételek.

Árnyék és gyógyhatás
(www.iccs.edu)

Úgy van az, ha almásderes lovunkat kell átfesteni sötétbarnára, igen jól jön, ha van a kezünk ügyében néhány zsáknyi diólevél. A Tenkes kapitányában Siklósi bácsi szerzett is néhány zsákkal, hogy néhány órás főzöcskézés után cimboráival átszínezze az ezredes lipicai lovát. Persze, ha nincs lovunk, de van diófánk, levelét ráérő időnkben még jó néhány hasznos célra szedegethetjük, száríthatjuk és gyűjtögethetjük.

Úgy tartják, a diólevél sikerrel veszi fel a harcot a baktériumokkal, riasztja a rovarokat és antibiotikumként is megállja a helyét. Régebbi korok javasasszonyai lábizzadás ellen éppúgy javallották, mint szemölcsökre, fekélyre, de használták vértisztító szerként is. A népi gyógyászattal foglalkozók most alighanem összevont szemöldökkel ülnek a monitor előtt, merthogy a népgyógyászati tudomány mai állása szerint mindezekre modern korunkban is kiváló, úgyhogy a múlt időt gyakorlatilag átírhatjuk jelenre.

Én úgy tapasztaltam, hogy levelét júniusban a legjobb szedni, teának fel lehet használni frissen vagy szárítva is. A szárítás sem ördöngös művelet, a leszedett leveleket szellős helyen, egy tálcán vagy pár lécből és szúnyoghálóból elkészített kereten, egymás mellé rakva kell elhelyezni, a folyamat innentől kezdve nem igényel emberi beavatkozást. Ha nagyobb tételben szeretnénk szert tenni diólevélre, négy-ötszörös szorzóval számoljunk, vagyis 4-5 kilogramm friss levélből nyerhetünk egy kilogrammnyi szárított diólevelet.

A szedésnél érdemes figyelni rá, hogy ne egy-egy ágnak essünk neki, és csupaszítsuk le könyörtelenül. Csak kevés többletmunkával jár, de érdemes körbejárni a fát, és a szükséges mennyiséget több helyről begyűjteni. Júniusban a diólevelek még egységes zöld színűek, szerintem ezek a legjobbak a tea elkészítéséhez.

Receptügyben n+1 variáció áll rendelkezésünkre, az általános recept szerint 15-20 gramm levelet kell leforrázni vagy megfőzni bő fél liter vízben, állni hagyni vagy tíz percig, aztán leszűrni, és az így nyert főzetből naponta két-három pohárral elfogyasztani. Teáját ízesíthetjük cukorral, mézzel, de szakértők szerint tökéletes hatás inkább az ízesítés nélküli változattal érhető el. Sokan használják a dió levelét teakeverék alkotórészeként: a teafüvekhez néhány teáskanálnyi szárított vagy egy féltenyérnyi friss diólevelet érdemes hozzáadni. Kedvelt összeállítás a fekete tea szegfűszeggel és diólevéllel.

Ha nem vagyunk gyűjtögető kedvünkben, diófánk alatt egy kényelmes, árnyas kerti padon elmélázhatunk a világ soráról, olvasgathatjuk Hamvas Bélát, Karácsony Benőt, esetleg felidézhetjük, mit írt Weöres Sándor dióügyben.

Kell egy új fa a terciára

Gábor barátom ezt akkor mondta, amikor felhívott telefonon, hogy életének párja egy szép fát látna szívesen a kertben. A kertben, ahol jó néhány szép fa van már, de egy öreg barackfa idén tavasszal megszokott ritmusától eltérően nem hajtott ki, csak álldogált ott csendesen, és így, állva távozott a kertből és Gáborék életéből.

Méltó társat kell neki keresni

Egy új fa kell tehát.
Egy szép fa.

Szép fát találni egy kertbe nagyszerű feladat, bár Gáborék esetén a helyes olvasat alighanem így néz ki: nagyszerű, de nem egyszerű. Nem egyszerű, mert Gáborék kertjének talaja homokos. Olyannyira homokos, hogy ott a túlzófok is kevésnek tűnik, a kertben jó eséllyel lehetne homokbányát nyitni, vagy össznépi várépítést hirdetni a környéken lakóknak.

Egy ilyen tőről metszett homoktalaj egyszerre rendelkezik jó néhány, egyenként is meghökkentő tulajdonsággal. Itt van először is az öntözés.

Egy olyan homoktalajon, mint ami Gáborék kertjében leledzik, az öntözés a legcsekélyebb sikerrel sem kecsegtet, a talaj vízmegtartó képessége nagy jóindulattal is legfeljebb a nullával egyenlő minősítést kaphat. A hektoliterszám kiöntözött víz gyorsan elszivárog, aminek Gáborék és a környék földútjain autózó szomszédok felettébb örülnek, a kertészforma ember öröme viszont már nehezen lenne kitörőnek nevezhető.

Életkép a kerítésen túlról

Aztán itt van a tápanyagtartalom, ami olyan kincs, ami nincs, úgyhogy ilyenformán nitrogénnel és efféle huncutságokkal nem kell foglalkozni. A föld – legyünk megengedőek, és használjuk ezt a fogalmat – tehát a föld hamar kiszárad, már egy langy szellő is képes átrendezni a terepet.

Gáborék kertjében tehát a telepítési munkákat némi ásással, ehhez pár napi hidegélelem és némi Andaxin beszerzésével kell kezdeni. Ha jót akarok – és miért ne akarnék jót –, kénytelen vagyok azt tanácsolni, hogy ássanak mélyre. Egy normális ültetőgödröt feltételezve legalább kétszer akkora lyuknak kell tátongani a kiszemelt helyen, ez testvérek között is legalább másfél, de az sem gond, ha két köbméteresre sikeredik. Ebbe pedig rétegesen kissé agyagos, érett istállótrágyával kevert termőföldet kell bedolgozni.

Kérdés persze, milyen vastagságot értünk egy rétegen.

Egy rétegen az egyszerűség kedvéért értsünk két, legfeljebb három centiméternél nem vastagabb réteget, amibe tehetnénk tőzeget is, de mert természetbarát nép vagyunk, a tőzeget nem hozom elő. Felemlegetek viszont néhány ásványi őrleményt, az Alginitet vagy a Dudaritot, és diszkréten némi zöldtrágyára is felhívom a háziak figyelmét.

Miután Gáborék kertje legalább ezer négyszögöles, a teljes kert talajának javításához a mennyiséget és a művelethez szánt időt kifejezetten diszkréten adom meg. Eközben – részint kertészéletem megóvása miatt is – időt szakítok rá, hogy emlékeztessem a családfőt a barátság, mint igen fontos érték nagyszerűségére, nem feledkezve meg a felebaráti szeretet és a jámbor türelem fontosságának ecseteléséről sem.

Ilyen előzmények után következhet a szép fa kiválasztása. Ehhez érdemes a meglévő kert növényeit, azok nagyságát, alakját, a telek és a környezet összhangját szemügyre venni, s ezek után kiválasztani a lehetséges jelölteket.

Acer tataricum (Tatár juhar)
(www.missouribotanicalgarden.org)


Acer campestre (Mezei juhar) (www.biowin.at)

Elaeagnus angustifolia (Keskenylevelű ezüstfa)
(www.servetgarden.com)

Fraxinus ornus ’Mecsek’ (Virágos kőris gömbalakja)
(www.disznovenyek.hu)

Prunus avium (Vadcseresznye)
(www.geograph.org.uk)

Tilia tomentosa (Ezüst hárs)
(www.altiusdirectory.com)

A fákon kívül persze más növényt is ültethetünk homok- vagy homokos talajra, álljon itt önkényes és korántsem teljes válogatás közülük.

Achillea filipendulina

Santolina rosmarinifolia
(www.intersemillas.es)

Prunus tenella
(www.biolib.cz)

Coreopsis grandiflora
(www.orderyourborder.nl)

Yucca sp.
(www.okanaganxeriscape.org)

P. S.
Ha nyertest kellene hirdetnem, nálam ő a befutó:

P. S. 2.0
Gábor még nem döntött.

Monarda
(www.waysidegardens.com)

Tudományos nevét Nicolás Bautista Monardes-ról, egy spanyol orvos-botanikusról kapta, aki 1569-ben adta közre jó néhány Amerikában található növény, köztük a méhbalzsam leírását is. Talán ismertebb vörös indiáncsalán néven, azokból az időkből, amikor Észak-Amerikában az indiánok még nem turisztikai látványosságként tartottak előadásokat a rezervátumok kulturális centrumaiban. Akkortájt a Méhbalzsam leginkább gyógynövényként volt ismeretes, leveléből a rézbőrű cimborák ízletes teákat állítottak össze.

A pénzügyek minisztere, Charles Townshend
(www.maryjeanadams.blogspot.com)

Később aztán a telepesek is rákaptak a méhbalzsamra, 1767 után például leginkább csempészáruként beszerezve a teafüveket.

A derék angol pénzügyminiszter, Charles Townshend ugyanis azt látta jónak, ha előáll egy remek kis csomaggal – a pénzügyminiszterek történelmi korokon átívelő vonzódása a csomagokhoz lassan egy szociológia, pszichológiai elemzés tárgya is lehetne –, melynek részeként a teát is megadóztatja.

Miután az angol tea a nagy vízen túl ekkortájt kiesett a pixisből, az ott ideiglenesen állomásozó telepesek a bojkott idején az indiánok méhbalzsamos teáit is elkezdték szürcsölgetni.

A méhbalzsam a tengerentúlon szép karriert futott be nemcsak teák, üdítők és koktélok elengedhetetlen alapanyagaként, de fűszerként is. A méhbalzsam amúgy nálam is szép karriert futott be, ha tehetem, napos évelőágyak növényei közé mindig betervezem.

Izgalmas színek és formák
(www.amothersjournal.com)

Megbízható, hálás évelő – amúgy a Monardák csapatában léteznek egynyáriak is, ilyen például a citromillatú méhbalzsam –, a nyári hónapokban gazdagon virágzik, nevéhez méltóan szorgosan látogatják a méhek és egyéb repülő szerkezetek.

Csodás illata miatt megfontolandó kerti pihenők vagy utak mellé is telepíteni egy-egy foltot belőlük: fűszeres – friss, leginkább citromos, narancsos – illatuk ellenállhatatlan. Egy méter környéki magasságúra nő, és nem igényel extra figyelmet, piros, vörös vagy éppen kékeslilás, élénk virágszíne és formája igazi látványosság.

Egy remek társ: a nyuszifül

Érdemes csoportosan telepíteni, szépségét így mutatja meg leginkább. Napra való, de a szárazságot és a sivatagi körülményeket nem szereti, földjét tehát nem igazán jó betonkeménységűre száradni hagyni, efféle helyekre inkább a kövirózsák ültetését javaslom.

Meghálálja a legalább közepes tápanyag ellátottságú talajt és a rendszeres, de semmiképpen sem az árasztásos vízellátást. Akkor érzi igazán jól magát, ha nem kell bokáig vízben állnia, talaja legyen inkább vízáteresztő.

Cipruskákkal is jól társítható

Elvirágzás után visszavágható, de sokan ezt a lépést kihagyják, miután számukra a prérik világát idézik a szélben bókoló száraz gömbfejek. E kérdésben a Kinek a pap… kezdetű mondás alapján nem érdemes határozott álláspontot elfoglalni.

Ilyen megközelítés alapján történik a késő őszi kerti pücskörészés is: metszőollóval vagy anélkül. Az első esetben üzembiztosan bekövetkezik a méhbalzsam erőteljes visszavágása, míg a második metódus szerint méhbalzsamaink így maradnak télire, hogy a hóeséses napokon fehér sapkával a fejükön álljanak őrséget a téli kertben.

Itt - ültetés után, virágzás előtt - sásliliom,
tollborzfű és menyecskeszem társaságában,
a háttérben hortenzia, a kerítésen
japán lonc igyekszik felfelé

Ha extra adag méhbalzsamra szeretnénk szert tenni, akkor a tőosztás jól bevált módszeréhez folyamodjunk: az idősebb példányokat egy éles ásóval mérettől függően két-három növényre válasszuk szét, majd az így nyert plusz növényeket ültessük el.

A méhbalzsam mellé leginkább az évelő tollborzfüvet, a cickafarkat, a nyuszifület, a cipruskát, a kúpvirágot, a zsályát, a sásliliomot és a menyecskeszemet javaslom, jól kiegészítik egymást, és együtt vidám nyári hangulatot biztosítanak az ágyásban.

És a mai világban ez nem is kevés.

Nagytaréjú, cifratollas, kapirgáló egyedek...
(http://thecity.ie/)

Sőt, tyúkok.
A tyúkok Dublinban vannak fent, a forró bádogtetőn.
Mondjuk az igazság az, hogy amikor felkerültek a tetőre, az már nem is volt annyira forró, és nem is volt annyira szokványos. A betelepítési művelet előtt persze ez is csak egy lapostető volt a sok közül, de…

Egy raklap új élete
(http://www.urbanfarm.ie/)

De a derék dubliniak úgy döntöttek, jobb, ha kihasználják a kihasználatlan helyet a tetőn. Dublinban tehát a városközpont egykor csokoládéüzemként funkcionáló épületének tetején hozzáláttak egy városi farm kialakításához.

S lőn.

Zöldséget termesztenek, növényi hulladékot komposztálnak, halakat tenyésztenek, tyúkokat tartanak, van aquaponia alapon működő rendszerük is, a termékeket pedig a piacon értékesítik.

~~Vadat~~ Zöldséget és halat...
(http://www.urbanfarm.ie/)

Az aquaponia egyébként némileg leegyszerűsítve nem más, mint mesterséges körülmények között, tartályban nevelt halak által „termelt”, szerves anyagokban gazdag víz felhasználása elsősorban zöldség- és fűszernövények termesztéséhez.

A tálcákban, tartályokban lévő növények növekedéséhez szükséges tápanyagot a halak tartályából érkező víz biztosítja.

A növények jól megélnek a számukra hasznos tápanyagokat tartalmazó vízből, s miután gyökérzónájuk (és a növények tartásához használatos termesztőközeg) megtisztítja a vizet, az ismét visszakerülhet a halakhoz.

Városi farm Chicagoban
(http://whyfiles.org/)

A városi farmoknak amúgy virágkoruk lészen, Európa és a nagyvilág több zsúfolt nagyvárosában létesültek és létesülnek kertészetek, farmok és farmközösségek, nem ritkán belvárosi épületek lapostetőin.
Ha nem is könyvtárnyi, de terjedelmes szakirodalma van már a városi állattartásnak is.

Modernkori jelenet: tyúk pelenkával
(http://chickensaddlesanddiapers.webs.com/)

Utóbbi néhány lelkes követője a két és négylábú cimborákat nemcsak a kertes házakban, de a lakásokban is tarthatónak gondolja, a csirkéknek és a kacsáknak például már helyes kis pelenkákat is kitaláltak.

Ezek természetesen több színben és méretben rendelhetők az interneten. (Csak most, csak nekünk. Mert megérdemeljük.)

Nem hiszem, hogy belátható időn belül pelenkás tyúkok kotkodálnak a nagyvárosi lakások nappalijaiban, de az bizonyos, hogy az ésszerű keretek között működő városi kertészkedés és állattartás egyre népszerűbb lesz.

Nem azért, mert általa milliós bevételekre lehet szert tenni, inkább azért, mert így van remény rá, hogy azokra az asztalokra is jut némi zöldség, gyümölcs és hús, ahová enélkül aligha kerülhetne.

Városi farm Brooklynban
(www.moresongsaboutfoodandthefuture.wordpress.com)

És ha tyúkok nem is kapirgálnak majd az emeletes házak üres tetőin, paradicsomot, paprikát, salátát, krumplit és fűszernövényeket alighanem egyre több helyen láthatunk majd.

És ebbe az egyre több helybe nem ártana Magyarországot is beleérteni. Merthogy helyünk van bőven, tetőn és házak között egyaránt. Zöldségünk is akad – talán ráérő tyúkokat szintén tudnánk keríteni –, és még segítőkész kertészek is élnek e tájon. Úgyhogy a legújabb táblagyártási hevületben jó lenne látni néhány "Itt hamarosan közösségi kert nyílik!" feliratú holmit. Bár a nemzetközi helyzet közösségi kertügyben is fokozódni látszik, nagyon úgy néz ki, a Lecsós kert például épp most megy a lecsóba. És nem valami vigasztaló, hogy Virág elvtárs megmondta már jóelőre, milyen is az élet errefelé...

Slow down, you move too fast.

You got to make the morning last.

(Simon & Garfunkel)

Felfedezésre váró részletek
(http://www.johnsenlandscapes.com/)

Két pont között legrövidebb út az egyenes.
Egyszerű, világos, ismert tétel. Hasznos tudomány a kerttervezésben és a kertépítésben is: sokszor pontosan az ellenkezőjére kell törekednünk.

Lassabb haladásra ösztönöz
(www.oliveirasdeportugal.com)

Vagyis egyenes helyett inkább íves, kanyargós vonalakra van szükségünk, ha két pont között szeretnénk látható, járható, érzékszerveinkkel jól befogható kapcsolatot létesíteni.

S hogy mi alkalmas a kertrészletek összekapcsolására? Lehet egy járda, egy tipegősor, egy díszkavicsos ösvény vagy egy nagyobb, ágyásokkal szegélyezett füves tér is.

Ezek segítségével teremthetünk kapcsolatot a kert egyes részei között, arra törekedve, hogy a kezdő és végpontokat inkább ívekkel és ne egyenes vonalakkal kössük össze.

Egyenesen át
(www.oliveirasdeportugal.com)

Persze vannak kertek, kertstílusok – például egy kisméretű, modern kert esetében – ahol mint főszabályt, a rövid, egyenes vonalvezetést nem lehet vagy nem érdemes figyelmen kívül hagyni.

Azonban gyakran itt is szükség van a merev formák oldására, de kétségtelenül akadnak olyan kertek, ahol a derékszögek, a hegyesszögek és egyéb szögletes formák érzik jól magukat.

Más kertekben – és általában ezek vannak nagyobb számban – nem a legrövidebb út kialakítása a cél.

Játék az ívekkel
(www.gardenlandscapeideas.org)

Merthát úgy van az valahogy, hogy a kert több részletből, eltérő elemekből, formákból és hangulatokból áll össze egységes egésszé.

A kert tervezésekor az egyik fontos szempont, hogy minden apró részlet láthatóan, érzékelhetően, a kert használói számára részleteiben is teljességet nyújtva legyen benne.

Változatos formák és színek mindkét oldalon
(www.ecossistemas.com)

Meg kell teremtenünk tehát annak a lehetőségét, hogy fel tudjuk fedezni kertünk minden fontos részletét, legyen elegendő időnk, terünk és helyünk is mindezeket észrevenni, meglátni és megfigyelni.

Ez egyébként a kertkialakítás egyik legfontosabb eleme, ez adja meg egy kert hangulatát, saját atmoszféráját. Ha a tervezéskor ezt a kötelező feladatot sikerrel oldjuk meg, máris sokat tettünk azért, hogy kialakuljon az a sokszor láthatatlan, meghatározhatatlan valami, amitől az egymás mellé álmodott növények, kerti berendezések, terek, formák és színek kertté állnak össze.

Ívekhez kapcsolódva
(www.ecossistemas.com)

Ha kertünkben a gyalogutak egyenes vonalban visznek keresztül, csak átrohanó vendégei, és sosem szemlélői leszünk a kertnek: szinte végigrohanunk az ágyások között, és nem lesz semmi, ami szemlélődésre, felfedezésre ösztönözne.

S ugyanez történik mozgás nélkül is: a teraszon ülve vagy a ház ablakából kinézve a tekintet pillanatok alatt végigszalad kerten, akaratlanul is másodpercnyi élménnyé zsugorítva a kert látványát.

A hosszabb, íves, lágyabb vonalvezetés lassabb haladásra késztet, ezzel nemcsak módot ad, ösztönöz is a részletek felfedezésére. A hatás természetesen akkor teljes, ha az utak, ösvények mentén, az ágyásokban, az ívek mögött, a be nem látható kertszakaszokon izgalmas, változatos színek, formák, tárgyak és növénytársítások várnak ránk.

Ívesen, ráérősen, lazán
(www.rsgroundworks.com)

Nem árt persze, ha mindez nem válik öncélúvá, s a kialakítandó kert és benne a kerti terek összhangban vannak a lakóházzal, a lakók életével, szokásaival, a növényekkel és a kiválasztott anyagokkal egyaránt.

Mindezekhez a kerti terek alakítása, az utak, ágyások vonalvezetésének megtervezése inkább eszköz és ne cél legyen.

És itt is érdemes szem előtt tartani a mondást: a kevesebb néha több.

Ez volt első gondolatom, amikor Annie Pearce munkáit nézegettem.
Aztán a második is.

Merthogy sok remek kert, kertterv – és kerttervező – lelhető fel az interneten, de a legkiválóbbak közé csak keveseknek sikerül bejutniuk. Ebben a csapatban azok játszanak, akik hibátlanul tudnak összhangot teremteni rész és egész között, akik harmóniát teremtenek kert, ház és környezet hármasában is.

Jóleső érzés, amikor egy kertet meglátva azt érezzük: itt minden a helyén van, nincs egyetlen mozzanat, tárgy, bútor vagy növény, ami zavarja az összhatást.

Szeretem Annie Pearce munkáit. Szeretem, ahogy egy kerten belül játszik a formákkal és színekkel, ahogy figyel a részletekre. Munkái letisztultak, nem akar többet láttatni és nem akarja felülírni a lehetőségeket. Kertjei belesimulnak a környezetbe, eggyé válnak a házzal és a tájjal, olyanok, mintha mindig is ott lettek volna.

Azt hiszem, az egyik legnagyszerűbb dolog a kertművészetben a szabadság összhangjának megteremtése. Színekkel, formákkal, ismétlődő motívumokkal, növények, bútorok és anyagok harmóniájával.

(Fotók: http://www.metamorphosisdesign.co.uk/)

Mert legyen bármilyen és bárhol a kert, abban a magunk harmóniáját keressük. És néha meg is találjuk. Szerencsés esetben az udvaron, a kertünkben, az erkélyen, az ablakpárkányra helyezett cserép virágban. Esetleg az interneten.

Vagy a belső kertünkben talán.

Színes, virágos, ízléstelen
(www.facebook.com/pages/Landscape/24169642783)

Gumival, már megint. Pedig reménykedtem, hogy ezen már túl vagyunk. Ezen a gumi mizérián. Ezen a lepusztult, útszéli giccsesszencián.

De nem, még innen vagyunk. Sőt, benne.

A használt gumiabroncsok virágkora a langymeleg hetvenes évekre tehető, amikor az előkertekben és az utcafrontokon boldog boldogtalan ezeket használta virágládának. Az autógumik szomszédságában meg ott sorakoztak a kiégett neoncsövek. Hiába na, azokat szintén hasznosítani kellett. A kertben. És nem lehetett kidobni a színes égőket sem, leszurkálták hát őket is a növények közé. Ezzel lett teljes a kor kert rettenete.

A giccs azóta is támad rendületlenül. Hol törpékkel , hol világító őzekkel, hol pedig sziklakertnek csúfolt pörsenésekkel.

Megérkeztek: minden, mi szem szájnak ingere
(www.facebook.com/hgdesignpl)

Egy 2011 szeptemberi blogbejegyzésemben ezt írtam:
„Ha így megy tovább, hamarosan megjelenik a patinásított autógumi, lesz majd fényes és matt változatú többféle méretben, esetleg ezt is készletben kínálják, egy nagy autógumiba csökkenő átmérőjű kisebbek lesznek majd elhelyezhetők, a modern design és az ízléstelenség legnagyobb dicsőségére.”

Lottót kell vennem, nem vitás. Merthogy megérkeztek a patinásított autógumik. És készletben kaphatók. Van matt és fényes, kicsi és nagy, egymásra helyezhetjük őket, s ha kedvünk van, akár virágcserepet is formálhatunk belőlük. Egészen fantasztikus.

Magasabb szinten is.
(www.facebook.com/ExistingActuality)

Persze nem lehet nem észrevenni a fejlődés szép ívét. Míg korábban csak vízszintesen jutott szerep e rettenetes kerti elemeknek, legújabban már halmokat építhetünk belőlük, előbb utóbb képesek lesznek még a sziklakertet is kiváltani. És hát itt vannak a kerti bútorok autógumiból, aztán csinos kis asztalkák is kaphatók, úgyhogy kész öröm és boldogság az élet.

Autógumi tehát megint. Nem, nem vagyunk túl rajta. Még innen vagyunk ezen is. Az autógumi giccs velünk maradt.

Gumival jöttél, nem virággal.

És tudom, eljössz megint. Újra és újra.

Most nem Lengyel Józsefé. És nem Jancsó Miklósé. De azért művészet. Ha tetszik, útkeresés. Az oldottabbakból, a könnyedebbekből, a lágyabb merítésűekből.

Mert ilyeneknek is lenniük kell. Szigorú formákból amúgy is bőven akad egy kertben. Ott van mindjárt a ház, a tető, a kerítés, a lépcső, az ereszcsatorna, a gépkocsibejáró, a gyalogút merev burkolata.

De ilyen lehet egy vízmedence oldalvonala éppúgy, mint a bejáratig vagy a garázsig vezető rövid szakaszok az utcán vagy az előkertben.

Nem vagyok híve a túlságosan merev, éles, mértani formák erősítésének a kertben. Ezek oldására, lazítására még akkor is szükség lehet, ha a szokásosnál szabályosabb, egyenesebb, szigorúbb hangulatú kertre, ágyásokra, formákra van szükségünk.

Ez utóbbiakból a mértani vonalakban bővelkedő modern kertekben bőségesen akad tervezni való, de meggyőződésem, hogy ott is érdemes olyan megoldásokat alkalmazni – az n+1 lehetőség közül néhány: növények, kaspók, tárolók, anyagok –, amelyek szép kontrasztjukkal, eltérő formájukkal segíthetnek megteremteni az egyensúlyt.

Lazítani tehát.

Lazítani a túlságosan szabályos kerti út merevségét növényekkel, egy-egy, az útra lógó feltűnő levélformával.

Esetleg a legkisebb légmozgásra is megmozduló díszfüvekkel.

Vagy a gyalogút szigorához képest fésületlen, már-már rendezetlen habitusú növények csoportjával. A laza és a merev formák egymás mellett csodákra képesek.

Egy kőfal egyhangú szigorával csodát tesz egy lazán leomló növényfolt, egy támfal tetejére ültetett kúszónövény képes megálljt parancsolni a fal tolakodó tömegének, a téglatestek egyhangúságát szépen oldja egy gömb alakú örökzöld, vagy éppen a téglák között kialakított kisebb gyepfelület.

Egy szúrós derékszögre formázott gyepfelületből oldott teret képeznek a gyep köré ültetett eltérő magasságú és struktúrájú díszfüvek, évelők vagy ezek együttese

Nincs is ennél szebb kihívás egy kert tervezésekor: harmóniát és összhangot teremteni részek és egészek, színek és formák, vízszintesek és függőlegesek között. Mert úgy van ez valahogy, ha becsukjuk magunk mögött a kertkaput, ha kiballagunk a kertbe, szeretnénk egységes szépet, harmóniát, egyensúlyt, inspiráló környezetet találni.

És milyen igazunk van.

A képek forrása:
www.facebook.com/pages/Ecoviveiros-Centro-de-Jardinagem-e-Viveiro-de-Plantas-Lda/166059766788310?id=166059766788310&sk=info
serendipity1303.blogspot.com
www.facebook.com/pages/Ecossistemas-Gardens-Centers/145156075528002
www.facebook.com/pages/Serenity-in-the-Garden-Blog/110200849002789
tuinhulp.com

Távolodóban

… megváltottuk már a helyjegyünk. A Fonográf sorai jutottak eszembe, amikor elolvastam Jan Johnsen bejegyzését vállalkozása Facebook oldalán. Azt mondja, érti ő, mi volt itt a szándék, de akárhogy nézi a fotót, mindig arra jut: a kert itt egy vonat utolsó kocsijának ajtajából látszik elsuhanni.

Vonatra szállunk, úgy megyünk.

Pedig csak kiültünk a teraszra, családi, baráti beszélgetéseink és csendes meditációink helyszínére.

Érdekes helyzet.

Amikor rábízzuk kertünket a kerttervezőre, joggal várjuk el, hogy elképzeléseinket, vágyainkat és a kert adottságait, látható vagy rejtett lehetőségeit összhangba hozza, ennek megfelelően válasszon növényeket, burkolóanyagokat, díszítőelemeket, és szervezze egységbe a kerti funkciókat. Ha kell, hát üljön le velünk újra és újra átbeszélni a tervet. És kérdezzen, ha kell. És változtasson, ha kell. S ha lehet, ne csináljon a terasz mögötti kertrészletből elsuhanó tájat.

De hát úgy van ez, a kerttervező is hibázhat. Ilyenkor elsuhanó tájat kreál nekünk.

Izgatósarok

Vagy pihenősarkot, ahol mindent lehet, csak pihenni nem. Nem lehet, mert a színek olyannyira harsányra sikeredtek, hogy itt nincs szükség reggeli kávéra: elegendő leülni pár percre, máris kihívásokra készen, élénk lendülettel kezdhetjük a napot.

Félbehagyva

És a tervező, ha hibázik, olyan medencét tervez nekünk, melynek környezete alkalmatlan a kikapcsolódásra, leginkább egy félbehagyott, tetőszigeteléssel vegyes, ideiglenes építőipari környezetet idéz.

Csőkígyót a falra!

Vagy pajkos jókedvében úgy látja jónak, ha a karikába tekert öntözőcsövet beilleszti a kertrészletbe úgy, hogy egy fémtartóra helyezi el. Fölötte pedig – talán a természetközeli látásmód hangsúlyozása érdekében – egy műanyagból hajlított méhecskét is megjelenít. Megkapó látvány.

Járda, botrányos jeligére

Esetleg egy járdával szabdalja össze nekünk a teret, tönkretéve ezzel a kertünket.

Pedig olyan jó ötletnek tűnt!

Vagy egy patakmedret tesz idegenné pár kósza gondolat – hordjunk össze néhány görgetegkövet, betonozásból megmaradt kavicsot, aztán pakoljuk őket egymásra, majdcsak lesz belőlük valami – azonnali megvalósításával.

Száz falat, ezeret!

De képes falakat is emelni ott, ahol erre aligha lenne szükség.

Kettőt egycsapásra: ronda és ízléstelen

És kombinálhat jellegtelen díszkavicsot fenyőkéreggel, plusz horrorisztikus növényelhelyezéssel.

Vonatra szállunk, úgy megyünk.

Némi felelősség azért a megrendelőt is terheli.

Amiért megelégszik a középszerrel, az igénytelennel, az ízléstelennel. Amiért elhiszi, hogy a rossz tervből is lehet jó kert. Amiért elhiszi, hogy terv nélkül is lehet kertet építeni. Amiért megelégszik egy sajtpapírra vázolt krikszkraksszal. Amiért elfogadja a „jó lesz az”kényelmes langymelegét. Amiért a vizuális környezetszennyezés részévé, alkotójává válik. S amiért nem szán több időt egy minőségi szolgáltatást kínáló tervező, építő csapat megtalálására.

Persze a megrendelő sokféle mentséget találhat magának, és ezek többsége sokszor el is fogadható.

E kertek tervezőinek már nehéz lenne effélékkel előállniuk.

A képek forrása:
https://www.facebook.com/pages/Serenity-in-the-Garden-Blog/110200849002789
https://www.facebook.com/pages/Landscape/24169642783
https://www.facebook.com/pages/Direct-Jardin/133421570125748?ref=ts
https://www.facebook.com/pages/Ecossistemas-Gardens-Centers/145156075528002
www.studiogblog.com
www.davidbishopgardendesign.co.uk
https://www.facebook.com/Bardia.Landscape
www.jpetersongardendesign.com

Ahogy ti égettek, nem éget úgy senki.
(www.kerekegyhaza.hu)

Az égetés.
Az őszi.

Ez a semmihez sem fogható, ez a füstös, büdös, ez a Győrtől Szegedig, Nagykanizsától Debrecenig szokásos nagy magyar égetés.

Így égetni alighanem csak magyar ember tud. Ilyen hetykén. Ilyen utánozhatatlan kisszerűséggel, ilyen végtelenül egyszerűen. Magyar ember, ha a kertek alatt az ősz botorkál, levelet söpör, lehulló gallyat tördel, s ha már a kertben matat, néhány gazt is kihúz, fűcsomót, növényszárat gyűjtöget. És égetni kezd.

Persze az őszi magyar égető úgy tüzel, hogy nem rak rendes tüzet. Csak úgy nagyjából csinálja, olyan gondolomformán. Hogy úgy is jó lesz. Olyan füstösen, primitíven. Nem száraz holmikat rak arra a tűzre, óh nem, ő újraértelmezi az égetés fizikáját. Hittel hiszi, az a legjobb, ha vizes cuccokat dobál a tűznek gondolt valamire. És ha már a kert környékén szöszöz, előkerít pár jól éghető flakont, műanyagzsákot és más efféle holmit is, égetni jók lesznek azok is.

Füstös öröm az utcában.

Az őszi magyar égető egyébként arról ismerszik meg, hogy a begyújtást követően magára hagyja a füstokádó szörnyet. Talán mert nem szereti füstöt, csak a tüzet. És úgy véli, ezzel a nem szeretem dologgal egyedül áll ő széles-e világon. Ilyenféleképpen aztán a szomszédokat füstimádóknak gondolja, úgyhogy néki a szomszédság felé kígyózó füst látványa mindennél többet ér. Ezért van az, hogy őszi magyar égető újabb és újabb nedves retteneteket vet a kupac tetejére, s nem ritkán annyira előveszi a jótékonykodás, hogy egész falvakat és városrészeket képes füstbe borítani.

És az úgy van, hogy őszi magyar égetőnek mondhat bárki bármit: szomszéd, környezetvédő, törvény, jogász, önkormányzati jótét lélek, nem számít. A Levegő Munkacsoport irodavezetőjét a tévé előtt ülve ki is röhögi, merthát ki az a Lenkei Péter, hogy megmondja őneki a tutit?! És miféle szénmonoxid, horkan fel sértetten az őszi magyar égető, majd pont az én tüzemnél, na haggggyá’ má’, ingerkedik, és iziben másik csatornára kapcsol. Meg metil, ja, meg részecskék!!! Még ilyet!

Így megy ez valahogy.
Őszi magyar égetőnek már – vagy még – fogalma sincs a komposztálás nagyszerűségéről, a kerti körforgás mibenlétéről, némi belátásról, ésszerűségről és tudatosságról, a több nap mint kolbász bölcsességéről, ahogy a környezetvédelemről sincs, és nincs az órákig tekergő füst büdösségéről vagy a békés egymás mellett élés és szaglás elemi kívánalmairól.

Hungarikum kellene legyen.
A nagy magyar őszi égetés megérdemelné.

Ez lehetne az idiotizmus hungarikuma.

Vízre télen is szükségük van

Márpedig öntözni az ember nyáridőn szokott, méretes locsolótömlőt hurcibálva maga után, esetleg kannákkal közlekedve ágyás és vízcsap között fel s alá. Szép számmal vannak, akik a kannát és a slagot egy automata öntözőrendszer telepítésével nyugdíjba küldték, ők ezt a folyamatot a megfelelő program bepötyögésével némiképp gyorsabban letudják. Persze november végén már minden valamirevaló öntözőrendszert téliesítettek – Csaba kollégám víztelenítő naptárából is elfogytak már a lapok –, a kertek pedig a nagykönyvben írtak szerint felkészülve várják a zegernyébb időket. A kertépítők és a kertészkedő házigazdák ilyentájt jobb időkre várva visszavonulnak kissé, kerti munkából a téli hónapokban amúgy sem sok adódik.

Bár erre vonatkozó kutatások nem állnak rendelkezésünkre, könnyen lehet, kerti örökzöldjeink is velünk tartanának a langymeleg szobába, de ezt aligha tehetik meg, úgyhogy idén is kint maradnak. Kint maradnak, és náluk senki sem végez téli víztelenítést, mi több, vegetációs tevékenységüket sem függesztik fel két-három hónapra. Némiképp lassabbra veszik ugyan a figurát, de örökké zöld cimboráink télen is élnek és virulnak, amihez egy kis csapadékra is szükségük van.

Téli recept öntözéshez: meleg napokon, délidőben
(www.nybg.org.)

Miután hiába várják, hogy az öntözőrendszerből hozzájussanak némi vízhez, fürkésző szemeiket a téli égboltra vetik. De a tél meg olyan, néha heteken át egy szem eső sem esik, ráadásul felmelegedés ide vagy oda, úgy van az, hogy decemberre a talaj is átfagy. Örökzöldjeink pedig a fagyott földből sem tápanyagot, sem vizet nem képesek felvenni. Tavasszal aztán, amikor a gazda nagy lendülettel nekiállna kertészkedni, szomorú látvány fogadja: az örökzöldekből örökbarnák lettek. A probléma azonban nem az, amit gazdáink többsége vélelmez, vagyis az örökzöldek jelentős hányada nem elfagy, sokkal inkább szomjan halás következtében kiszárad.

Kérdés tehát: mi lehet az üdvözítő megoldás?

Minél fiatalabb telepítésű növényekről van szó, annál inkább érdemes ősz végén egy alapos öntözéssel búcsúztatni a szezont, a növények tövét pedig némi lombbal, komposzttal, szalmával vagy éppen egy adag kéreggel takarni. Az alapos öntözés szókapcsolatot érdemes szó szerint értelmezni, és legalább húsz-harminc liter vizet kijuttatni tövenként.

Amikor pedig telente heteken át nincs csapadék, az idő hideg és napos, érdemes elővakarni a fészerből az öntözőkannát, és megöntözni örökzöldjeinket. Ezt viszont csak a melegebb napok déli óráiban lehet megejteni, a kora reggeli és az esti öntözés nem jöhet szóba, mivel a föld még fagyott, illetve az öntözővíz túlságosan gyorsan, a felszín közelében visszafagyna.

Bangitalevelű hólyagvessző
(www.thesprucery.com)

Valahogy úgy alakult, néhány növény jóval kevesebb figyelmet kap, mint amennyit megérdemelne. Ebben a csoportban bizonyosan előkelő helyen tanyáznak a hólyagvesszők, a rózsafélék családjának szép és hasznos tagjai.

A hólyagvesszők úgy másfél-két, ritkábban három méteres magasságúra nőnek, és a virágzási időszakon túl is szép díszítőértékkel bírnak. Alkalmazhatjuk szoliterként, képezhetünk belőlünk térhatároló sövényt, és ültethetjük természetközeli kertek növényeként. Ennek a sűrűágú, lombhullató cserjének az egyik különlegessége, hogy az idősebb példányok ágai igyekeznek megszabadulni kérgüktől, mégpedig szép nagy darabokban.

Kérgével is díszít
(www.thegardenmanscape.blogspot.com)

Virágzásában júniusban és júliusban gyönyörködhetünk, krémfehér, néha rózsaszínes virágait bogernyőkben hozza. Ősszel is kínál látnivalót, akkor vörös terméseivel hívja fel magára a figyelmet.

Virágba borulva
(www.drzewaikrzewyozdobne.home.pl)

Termése is szemet gyönyörködtető
(www.plantipp.eu)

Amúgy Észak-Amerikából származik, teleinket károsodás nélkül elviseli, és jól elvan a szennyezettebb városi kertekben is. Világos, félárnyékos helyet keressünk neki, de ne tegyük tűző napra. Ültetés előtt a talajt nem kell felturbóznunk szerves trágyával, beéri a közepes tápanyagtartalmú földdel is. Ha sövényt szeretnénk telepíteni belőle, a tövek 80-90 centiméternél ne kerüljenek közelebb egymáshoz.

Sárga levelű hólyagvessző
(www.pepiniereboucher.com)

Vörös hólyagvessző
(www.arborix.be)

A kertészetek több fajtát is kínálnak belőlük, legismertebb a Sárgalevelű hólyagvessző – Physocarpus opulifolius ’Luteus’ –, és a Vörös hólyagvessző – Physocarpus opulifolius ’Diabolo’ –, utóbbi feltűnő díszévé válhat a kertnek sárga virágaival és mélybíbor leveleivel.

Kontraszt a háttérben
(www.statebystategardening.com)

Bátran alkalmazhatjuk pihenőhely közelében éppúgy, mint a szelesebb zugokban vagy a kerítés mellett, kevés gondozást igénylő hólyagvesszőnk mindenütt méltó dísze lesz kertünknek.

További fajták: