Slow down, you move too fast.
You got to make the morning last.
(Simon & Garfunkel)
Két pont között legrövidebb út az egyenes.
Egyszerű, világos, ismert tétel. Hasznos tudomány a kerttervezésben és a kertépítésben is: sokszor pontosan az ellenkezőjére kell törekednünk.
Vagyis egyenes helyett inkább íves, kanyargós vonalakra van szükségünk, ha két pont között szeretnénk látható, járható, érzékszerveinkkel jól befogható kapcsolatot létesíteni.
S hogy mi alkalmas a kertrészletek összekapcsolására? Lehet egy járda, egy tipegősor, egy díszkavicsos ösvény vagy egy nagyobb, ágyásokkal szegélyezett füves tér is.
Ezek segítségével teremthetünk kapcsolatot a kert egyes részei között, arra törekedve, hogy a kezdő és végpontokat inkább ívekkel és ne egyenes vonalakkal kössük össze.
Persze vannak kertek, kertstílusok – például egy kisméretű, modern kert esetében – ahol mint főszabályt, a rövid, egyenes vonalvezetést nem lehet vagy nem érdemes figyelmen kívül hagyni.
Azonban gyakran itt is szükség van a merev formák oldására, de kétségtelenül akadnak olyan kertek, ahol a derékszögek, a hegyesszögek és egyéb szögletes formák érzik jól magukat.
Más kertekben – és általában ezek vannak nagyobb számban – nem a legrövidebb út kialakítása a cél.
Merthát úgy van az valahogy, hogy a kert több részletből, eltérő elemekből, formákból és hangulatokból áll össze egységes egésszé.
A kert tervezésekor az egyik fontos szempont, hogy minden apró részlet láthatóan, érzékelhetően, a kert használói számára részleteiben is teljességet nyújtva legyen benne.
Meg kell teremtenünk tehát annak a lehetőségét, hogy fel tudjuk fedezni kertünk minden fontos részletét, legyen elegendő időnk, terünk és helyünk is mindezeket észrevenni, meglátni és megfigyelni.
Ez egyébként a kertkialakítás egyik legfontosabb eleme, ez adja meg egy kert hangulatát, saját atmoszféráját. Ha a tervezéskor ezt a kötelező feladatot sikerrel oldjuk meg, máris sokat tettünk azért, hogy kialakuljon az a sokszor láthatatlan, meghatározhatatlan valami, amitől az egymás mellé álmodott növények, kerti berendezések, terek, formák és színek kertté állnak össze.
Ha kertünkben a gyalogutak egyenes vonalban visznek keresztül, csak átrohanó vendégei, és sosem szemlélői leszünk a kertnek: szinte végigrohanunk az ágyások között, és nem lesz semmi, ami szemlélődésre, felfedezésre ösztönözne.
S ugyanez történik mozgás nélkül is: a teraszon ülve vagy a ház ablakából kinézve a tekintet pillanatok alatt végigszalad kerten, akaratlanul is másodpercnyi élménnyé zsugorítva a kert látványát.
A hosszabb, íves, lágyabb vonalvezetés lassabb haladásra késztet, ezzel nemcsak módot ad, ösztönöz is a részletek felfedezésére. A hatás természetesen akkor teljes, ha az utak, ösvények mentén, az ágyásokban, az ívek mögött, a be nem látható kertszakaszokon izgalmas, változatos színek, formák, tárgyak és növénytársítások várnak ránk.
Nem árt persze, ha mindez nem válik öncélúvá, s a kialakítandó kert és benne a kerti terek összhangban vannak a lakóházzal, a lakók életével, szokásaival, a növényekkel és a kiválasztott anyagokkal egyaránt.
Mindezekhez a kerti terek alakítása, az utak, ágyások vonalvezetésének megtervezése inkább eszköz és ne cél legyen.
És itt is érdemes szem előtt tartani a mondást: a kevesebb néha több.
.JPG)
