Szervezéstan, tudományos alapon (https://www.facebook.com/Shahram.Design)

(Részlet a Kóklerek kora című fejezetből)

Cigánykodni kell, rikkantotta bele kissé türelmetlenül a nyári délutánba egy férfihang. Az emelt hang majdhogynem indokoltnak tűnt, miután a férfihang tulajdonosa már vagy harmadjára próbálta elmagyarázni tanítványának az építőipari munkafolyamatok szervezésének tudományos, mindenre kiterjedő lényegét.

E folyamatok aprólékos részleteinek mibenlétéről kertépítőként az ismeretek valóságos tárházával ismerkedhetik meg az ember. Rendszeresen fültanúi lehetünk a küzdelemnek, amikor gazdák és gazdafeleségek tesznek elkeseredett kísérletet a derékszög, a függőleges és a vízszintes fogalmának alapszintű tisztázására.

A harcban a magukat kőművesnek, vízvezeték-szerelőnek, ácsnak, burkolónak, bádogosnak álmodó jóemberek állnak nyerésre, nagyon úgy néz ki, mindegyikük mesterdiplomát szerzett a kifogástan és a retorikai semmitmondás tudományából. Eszerint a csatornában a víz felfelé is tud folyni, az ajtófélfa nem ferde, csupán követi a fal vonalát, a rossz falazás rusztikus stílus, a lábazati festés rémes csíkjait a csigák okozzák, a lámpabúrából csöpögő víz csak átmenetileg van ott, a hetekkel korábbra ígért munka pedig mindig folyamatban van.

A nyári délutánba hasító férfihang viszont nem ragadt le apró részleteknél, a lényeget ragadta üstökön.

– Cigánykodni kell, különben nem viszed semmire!

És újra és újra elmagyarázta, hogyan kell ezt csinálni. Úgy kell csinálni, mondta, hogy egyszerre sok munkát kell elvállalni. Mindegyiket határidőre ígéred, de nem fix áron, mert drágulnak az anyagcuccok. Amúgy is az anyag a lényege a dolognak, mondta.

– Elkezded a munkát, aztán szólsz, hogy elmész anyagért.

– Ja, anyagér’, ismételte a Tanonc.

– Egy lófaszt – mondta a mindenhez is értő Mester –, a cucc már nálad van a kocsiban. Te a másik helyre mész, ott is csinálsz valamit. És ott is szólsz, hogy elmész pár cuccért.

– De nem megyek… – bizonytalankodott a Tanonc.

– Nem hát! – erősködött a Mester –, megint mész egy másik helyre. Érted már? Cigánykodni kell, mondom, különben nem viszed semmire!

Majd amolyan lezárásként arra hívta fel Tanonc figyelmét, hogy az anyagcuccok mindig drágulnak, akkor is, ha nem. Amaz biztosította a Mestert, hogy kezdi érteni a dolgot, és nem nyitott vitát az anyagcuccoknak az ő drágulásuk kontra számlák és blokkok témakörben.

Jól is tette, mert a Mester íziben kiadta a parancsot, miszerint indulniuk kell egy kis anyagért.

Két-háromnaponta is elegendő lenne (www.environmentaldesigns.com)

Nagyon úgy néz ki, nemcsak a politikának és a focinak, az automata öntözőrendszerek beállításainak is tízmillió szakértője akad e kies honban. Egyik csoportjuk esküszik az esti órákban történő locsolásra, másikuk inkább a hajnali időpontot ajánlja, kettejük közös metszetében leledzenek azok, akik szerint tutira kell menni: késő este és hajnalban is öntözni kell.

Az indokok között néha a legfurábbak is megtalálhatók, ilyen például az esti öntözés híveinek egyik aduásza, miszerint azért kell késői órán működtetni a szórófejeket, mert a föld még meleg, és az a szép zöld gyep ilyenkor tudja felvenni legjobban a csapadékot. A második helyezett az az érv, mely szerint az este kijuttatott vizet reggeltájt tudja a legjobban hasznosítani a gyep, amikor rávetülnek a kelő nap sugarai.

A hajnali öntözés híveitől pedig leginkább ez tetszett: az emberek hajnalban mélyebben alszanak, és kevésbé zavarja őket a nyitott ablakon beszüremkedő ütemes sziszegés, mely hanggal a szórófej próbálja meg őrületbe kergetni a gyanútlan gyeptulajdonost.

Érdekes.

Ennél már csak a valóság érdekesebb, merthogy a hajnali öntözés és az alvás mélysége között semmiféle kapcsolat nincs, van viszont az időpont és a párolgás terén. Merthogy a napszakok úgy vannak kitalálva, hogy a hőmérséklet a hajnali órákban a legalacsonyabb, így ebben az időszakban megy pocsékba a legkevesebb víz. A hajnali négy-öt óra között kijuttatott öntözővíz nem áll hosszú órákig a gyepen, a rövidesen megérkező napsütés és vele a felmelegedés még az álmoskönyvek szerint is jótékony hatással van a száradási folyamatokra.

Mármost adódik a kérdés: hányszor öntözzön a gazda, ha már egy vagyont fizetett ki a gyepesítésre és az automata öntözőrendszerre?

A kérdésre jelen állás szerint a legnépszerűbb válasz így hangzik: naponta. Mi több, nem kevesen úgy vélik, akárhogy is van a párolgás, meg az alvás bonyolult problematikája, biztos, ami biztos, menjen az az öntözés este is, meg reggel is.

Merthogy kell az a jó párás klíma a gyepnek.

A jó párás klíma persze egyáltalán nem kell a gyepnek, sokkal inkább a gombás fertőzésnek van rá szüksége, ennek terjedésében egyébként az automata fűnyírók is gyakran besegítenek. A huszonnégy óra leforgása alatti kétszeri öntözés nem ritkán tocsogóssá, de legalábbis folyamatosan nedvessé teszi a földet, aminek a fűszálak gyökerei örülnek a legkevésbé.

A növények úgy vannak kitalálva, hogy gyökereik gondosan kutatnak a tápanyagok és a víz után, s nem restek mélyebb rétegbe is bekukkantani. A maguk zseniális módján küzdenek meg a napi betevőért, és – bár hihetetlennek hangzik –, de képesek elkényelmesedni, és kiélvezni az ember által nyújtott wellnessközpont minden áldását.

Vagyis felhagynak a módszeres kutakodással, s a napi kétszeri öntözés hatására kényelmes üzemmódba kapcsolnak, gyökereik a felső talajrétegben kezdenek tanyázni, felhagyva a kutatómunka helyenként bizony fárasztó tevékenységével.

Ellustulás tehát.

Amit hamarosan a gombás betegségek megjelenése, az általános egészségi állapot leromlása követ, ráadásul a szépen tömörödő talaj képtelen tisztes mennyiségű levegőt biztosítani a gyepnek.

Némiképp sziszifuszi küzdelemnek tűnik, de néha-néha sikerül rábeszélni egy-egy kerttulajdonost, hogy két-háromnaponta öntözze a gyepet, bőségesebb vízmennyiséggel, s ugyancsak ezt a metódust kövesse az évelőágyások és a zöldséges kert esetében is. Utóbbiaknál bátran nevezhetjük a megoldást árasztásos technikának is, ennek hatékonysága messze meghaladja a naponkénti locsolásét.

És hát sziszifuszi azért is, mert az öntözőrendszer kiépítője naponkénti beállítást javasolt a gazdának, aki ezt olvasta a neten is, és a szomszédban is naponta kétszer megy a rendszer, különben pedig eddig is így csináltuk.

Akárhogy is van: ideje lenne változtatni.

Fenntartható fejlődés (https://www.gardenninja.co.uk)

Műfű-ügyben alighanem a legelső kérdés, amit feltenni érdemes: milyen megfontolások alapján fogalmazódik meg az ötlet, hogy műfüvet kell a kertbe telepíteni?

Talán, mert azt állítják róla, hogy nem kell gondozni.
Hogy olcsó, és nem szennyezi a környezetet.
Hogy gyönyörű, és természetes hatása van.
Hogy a kutyák éjjel-nappal erről álmodoznak.
A celebeknek pedig fülig ér a szájuk, amióta műfüvön mulatják az időt kies otthonukban.

És hát, ki tudja, mert jól jöhet még egy kis műanyag.

A műfű tehát.

A műfű, amelynek telepítési költsége többszöröse a vetett fűének, de jelentősen drágább a gyepszőnyegénél is.
A műfű, ami kiöli az összes létező életformát a talaj felső húsz-huszonöt centiméterében.
A műfű, ami nem hűti, hanem fűti a környezetét.
A műfű, amelyik egyáltalán nem gondozásmentes.
A műfű, amelynek újrahasznosítása ugyanolyan fából vaskarika, mint a fenntartható fejlődés jól hangzó fogalma.
A műfű, amiből mikroműanyagok jutnak a környezetbe.

És mert manapság a környezetvédelem és vele a zöld gondolkodás is sok helyütt üres marketinglózunggá vált, a műfű nulla vízigénye is felkerült a mellette szóló érvek listájára. Ebben egyébiránt élen jár a European Synthetic Turf Council, merthogy a műfűnek már nemzetközi testülete is akad.

Akárhogy is van: ahogy használt autógumit, műanyag kutyát, giccses kerti törpét, világító őzet vagy neoncsövet sem használunk egy valamirevaló kertben, úgy műfüvet sem kellene. Ennek belátása azonban nagyon úgy néz ki, a dolgok jelenlegi állása szerint okoz némi gondot.

Akad tehát bőven felelőssége a kerttervezőknek, kertépítőknek, építészmérnököknek, amikor a lelkes kerttulajdonos előáll az ötlettel: műfüvet szeretnék.

Amire egyetlen jó válasz létezik: műfüvet ne!