Quantcast
Channel: Kertmanufaktúra
Viewing all 225 articles
Browse latest View live

Görögtekercs

$
0
0
Görögtekercs(Periploca graeca)
(https://www.botanic.cam.ac.uk/)

Ha akad a kertben egy nemszeretem falrész, egy leginkább eltakarni való függőleges felület, egy igencsak felejthető látvány a szomszédban, vagy egy csinos farács, a görögtekercs ideális választás lehet egy zöld növényfal kialakításához. A görögtekercs lombhullató kúszócserje, úgyhogy télvíz idején nélkülöznünk kell a zöld lombozatot, ha a takarásra tizenkét hónapon át szükségünk van, akkor inkább az örökzöld növények közül kell választanunk.

A neve nyugodtan lehetne mediterrán vagy jordán tekercs, de hívhatnánk török tekercsnek is, merthogy a mediterrán térségben és a közel-keleti országokban érzi otthon magát. A keresztségben azonban a görögtekercs nevet kapta, nevét a félreismerhetetlenül csavarodva kúszó szárai is őrzik.

Idővel zöld fal lesz belőle
(https://www.about-garden.com/)

Ha jókedvében találjuk, képes tizenhárom-tizenöt méter magasra is felkapaszkodni, lila virágait a méhek legnagyobb örömére májustól késő júniusig hozza. Metszésre nem nagyon van szüksége, ha mégis alakítani kell őkelmén, az az érzékeny bőrűeknek nem árt kesztyűt húzni, mert a szárakból kibuggyanó nedve allergiás reakciót okozhat.

Virágzásban
(https://jurassicplants.co.uk/)


Nincsenek extra igényei, kerülhet napos és félárnyékos helyre egyaránt, a mélyárnyékot azonban finoman szólva sem kedveli. Húsz-huszonkét fokig a tél sem okoz neki gondot, de új telepítésnél az első években érdemes a tövét télre betakarni. Játszótér mellé mérgező volta miatt ne kerüljön. A kamaszkoráig tartó rendszeres öntözést meghálálja.



Egy férfi és egy nő

$
0
0

(https://funalive.com/)


(Részlet Az ügyfélnek mindig igaza van című fejezetből)

Erősen kétséges, hogy történeteink szereplői kapnának-e Oscar- vagy Golden Globe-díjat, esetleg Arany Pálmát, de többfelvonásos alakításuk ráérő szociológusoknak, lélekbúvároknak és kommunikációs szakértőknek valóságos csemege lehet, leginkább a Hogyan ne értsünk szót párunkkal? témakörből. Történetek négy felvonásban.

1. Felvonás
Harmincas éveik vége felé járó férj és feleség, kertjük részleges átalakítását határozták el, cserjék ültetésével, levendulák telepítéséve, a gyepfelület és az ágyások elválasztását betontéglával megoldva. A munka kezdetén szokás szerint utolsó egyeztetés a kertben, változott-e valami a megbeszéltekhez képest, vagy a végső változat lesz a végső változat.

Az lesz, közli a feleség, megbeszélték a férjével, igenis kell a szegély az ágyások leválasztásához. Merthogy a szegély kérdése hosszas fejtörést okozott a családnak, nem lesz-e túl hangsúlyos a betontégla, lapjára kerüljön a földbe vagy élére, piros legyen vagy inkább szürke, vagy mégiscsak piros, s hogy kell-e egyáltalán.

Kell.

Helyére kerülnek a növények, rend van az ágyások körül, következik a szegély.
– Mit csinálnak? – kérdezi a férj, aki aznap először, a szegély hadművelet első üteménél jön ki a házból, szemlét tartani a tercián.

A szegély..., magyarázzuk a gazdának, rátérve ismét a korábban vagy harminckét alkalommal elhangzó tételre, miszerint a fűnyíró kereke majd a betontéglán gördül, feleslegessé téve ezzel a fűnyírást követő aprólékos szegélynyírást.

– De hát abban maradtunk, hogy nem kell! – közli kissé idegesen a férj, nem is érti, miért nem mondta ezt nekünk az asszony. Mindjárt küldi, álljunk már meg addig a munkával.

Megállunk.

A feleség jön és intézkedik. Akkor jó, akkor mégse legyen lerakva az a szegély, a téglák meg kerüljenek ki az utcafrontra, becserélik majd a kereskedésben más hasznosabb cuccra.

Keskeny árok betemetődik, föld visszatömörödik tehát, a betontéglákat pedig kihordjuk az utcafrontra.

– Hú, most mit csinálnak? – érkezik pár perc múlva újból az asszony, hangja kissé ingerült, merthogy összevissza cipelgetjük itt a téglákat, ahelyett, hogy leraknánk őket az ágyás szélébe.

Nagy levegőt vesz ilyenkor az ember, nem értetlenkedik, tudva tudván, hogy az élet nem habostorta.


2. Felvonás

Negyvenes házaspár három gyerekkel, két telek összenyitásával készül a kiemelt díszértékkel bíró kert, termetes fákkal, cserjékkel, örökzöldekkel, vagy nyolcszáz növény elültetésével. A növények közül a három európai ciprus ad okot némi töprengésre, túléli-e majd a telet, darabja százharmincezer forint, mégiscsak meg kell ezt gondolni.

Meggondolják.

Alaposan.

Kétszer, háromszor is, négy hónap alatt jut rá elegendő idő. A családfő végül közli a döntést: jöhetnek a ciprusok! Jönnek, helyükre kerülnek azok is, mediterrán szigetet alkotva más örökzöldekkel a medencetér közelében.

Másnap a feleség szemlét tart a kertben. Szépek a babérmeggyek, az évelőágyások szuperek, a levendula remek, a díszfüvek, óh, be szépek, sikeres szemle tehát. A medence felé kanyarodva azonban szembe jön a három karcsú, gyönyörű ciprus.

– Ez mi?! Ezek mik?! Ki hozta ezeket ide?! – kiabálja bele a napsütéses délelőttbe, a szavak végigvágtatnak a kerten, a méhek és dongók halkabbra fogják a zümmögést.

Kertépítő ilyenkor diszkréten próbálkozik, ciprusok mondja, a terven is ezek voltak, és hát itt van ugye az a családi döntés, amúgy a férje hozta egy szép nagy autóval, együtt a többi hétszázegynéhány cimborával.

– A férjem?! Nem tudtam! Utálom, remélem, hamar kidöglenek! – sziszegi, és sietős léptekkel elhagyja a színpadot.


3. Felvonás
Fiatal házaspár, kertügyben a feleség képviseli a családot. Nagy füves területet álmodtak a gyerekeknek, a kerítés mellé örökzöld sövény kellene, aztán egy sziklakert, pár magaságyás, öntözőrendszer, játszótér, néhány kavicságyás kövirózsákkal gazdagon, készüljön hát a költségbecslés és a terv.

Skiccek, vázlatrajzok, egyeztetések, aztán közbejön a kőművesek elhúzódó kerítésépítése és a tél, a késő nyári költségbecslés viszonylag barátságos összegei a tél végére barátságtalanná válnak.

Drága, mondja a feleség. De miért drága? kérdezi többször is egymás után. Jelentős tétel a kiválasztott örökzöld, kell belőle vagy harminc, a megbeszélt méretben csaknem harmincezer forint. Szeptemberben nagyságrendekkel olcsóbb volt, miért lett most drágább, így újra és újra a kérdés.

A választ leginkább a kertészetek tudják megadni, nem is próbálkozunk részletes magyarázattal, csak általánosságban érintjük a begyűrűző hatásokat és a nemzetközi helyzet fokozódását, hát jó, válasszunk talán kisebb méretet.

Választunk. Újabb költségvetés, újabb egyeztetés, a magaságyás kisebb legyen és máshová kerüljön, és legyen csak az az örökzöld kisebb és kevesebb. Az lett. Elkészül tehát a méret- és színhelyes végleges terv, hozzá a tervezői költségbecslés.

Még mindig drága, különben is, szeptemberben olcsóbb volt, úgyhogy hagyjuk inkább az egészet, nem kell se terv, se kert.

Két nap múlva üzenet érkezik.

A férjtől.

Elnézést kér, azonnal utalni fogja a tervezés díját, írja. Egy sajnálatos félreértés történt náluk, merthogy ő úgy tudta, családja csak egy füves területet szeretne.


4. Felvonás

Ötvenes házaspár, feladat az évekkel korábban megépített kert átalakítása. Termetes örökzöldek kivágása, új ágyások létesítése és egy tipegősor áthelyezése.

A tipegők sorsa központi kérdés, merthogy több évtizednyi idővel ezelőtt a vízvezeték-szerelő mester úgy látta jónak, ha a kerti csapot a járdaként szolgáló tipegősor kellős közepébe helyezi el.

Nem jó, mindig kerülgetni kell, helyezzük át az egész sort, kéri a feleség. A férj viszont rávilágít egy apró részletre, miszerint jön majd az új vizes szaki, aki a kert távolabbi sarkába teszi át a csapot, úgyhogy maradhat a járda a helyén.

Feleség rábólint, férj megnyugodva távozik, ebben maradunk.

Úgy a kertépítés negyedik napja táján, amikor a járda melletti ágyásban is helyükön már az új növények, elterítve a fenyőkéreg, kész a régi lapkövekből újjáépített ágyásszegély, a ház asszonya egy kérdéssel áll elő.

Hogy az a tipegősor, az Isten szerelmére, hogy az akkor nem kerülne végre vagy hatvan centivel odébb?

A kérdésre többféle válasz is létezik, de ebben a lélektanilag fontos pillanatban válasz gyanánt inkább egy kérdés a leginkább helyénvaló.

Kerüljön?

Kerüljön! De mégse jobbra, inkább balra. Az ágyásszegély helyére.

És lőn.

Nagyon úgy néz ki, aznap a kérdéseké a főszerep, mert a késő délután megérkező férj is feltesz egyet.

Az a tipegősor, az miért került arrébb?



Tátorján

$
0
0

Tátorján (Crambe tataria)
(https://www.actaplantarum.org/)

Regénybe illő, hogyan és hányféleképpen próbálták elemezni és értelmezni a nevét ennek a már-már elfeledett, de a gasztronómia fellegváraiban újra felfedezett növénynek.

Akadt, aki nevét a tatárokhoz kapcsolja, mások az orkán erejű szelet tartják névadónak. Rácz János remek munkájában, a Növénynevek enciklopédiája című hiánypótló munkájában arról ír, a tatárok alighanem azért kerültek összefüggésbe a tátorjánnal, mert 1583-ban Clusius Carolus botanikus a tátorján nevet tatariára latinosította. Tette ezt azért, mert szerinte a magyarok a tatároktól tanulták meg a növény gyökerének hasznosítási módját. Egyes vélekedések szerint inkább arról van szó, hogy a névadáshoz leginkább a tátog, tátogat igének van köze.

Akárhogy is van, a tátorján évszázadok óta ismert zöldségnövény, gyökérgumóját hosszú évtizedeken át – nyersen vagy főve – rendszeresen fogyasztották. Leginkább kissé édeskés, ugyanakkor csípős íze miatt vált népszerűvé, gyökerét gyakorta főzeléknek készítették el. Ínséges időkben nyersen is fogyasztották.

A csúcsgasztronómia a halványított hajtásait hasznosítja, a folyamat legjobban fekete színű fóliával vagy szalmával történő takarással hajtható végre.

Évelő növény, kedveli a meleg fekvést, nem jön zavarba a tűző napos ágyástól sem, bár a tartós, rekkenő hőséget nem neki találták ki. Vízigénye a közepesnél is kisebb, csak a fiatal növények igényelnek rendszeres öntözést. Kedveli a tápanyagban kifejezetten gazdag, könnyű földet, idősebb korában a komolyabb fagyoknak is fittyet hány. Virágzati szárának magassága elérheti a másfél métert is.

Magyarországon védett növény.


Negyvenhét perc a telepen

$
0
0
Zavar az erőben
(https://www.facebook.com/Shahram.Design)

(Részlet A kóklerek kora című fejezetből)

 

Van az úgy néha, hogy szürke színű Barabás téglakövet vételeznénk. Ilyenkor az ember elballag az építőanyag kereskedésbe, ahol a pult túloldaláról másodpercek alatt érkezik a válasz: nincs.

Ez a nincs persze nem az ügyintézőé, sokkal inkább a számítógépes rendszeré, már halljuk is a verdiktet: nincs a rendszerben. De a hölgy iziben segítségünkre siet: mennénk már hátra, nézzünk szét a Barabások között, hátha megtetszik egy másik szín is.

Hátramegyünk.

Hátul hegyekben állnak a téglakövek, közöttük diszkréten meghúzódik egy raklapnyi szürke Barabás téglakő. Visszamegyünk tehát, hátha csupán rendszerszintű problémáról van szó. De nem, az irodán megtudjuk, hogy a rendszerrel semmi baj, a gép szerint szürke színű téglakő nincs, így aligha láthattunk effélét.

Nem bonyolódunk bele túlságosan annak taglalásába, miszerint igenis képesek vagyunk felismerni egy raklapnyi szürke téglát, csak udvariasan utalunk rá, hogy azért az a raklap mégiscsak ott van.

A válasz gyors, és rövid: nem lehet ott.

Irány tehát a nem létező raklap, oldalán egy valóságosnak tetsző, vonalkódos papírral, melyet igazunk bizonyítása végett be is mutatunk az irodán. Az irodán egyeztetések kezdődnek. Először a bal oldali kolléganővel, aki szakértő figyelemmel elemzi a cetli tartalmát, ő is belenéz a gépbe, visszaadja a cetlit, a papír átvándorol a jobb oldali kollégához, újabb gépbe nézés és újabb tanácstalanság.

Majd telefonálás kezdődik. Az első hívás nem vezet eredményre, a második igen.

- Azt mondják, biztos rendelésre jöhetett, nem eladó. Válasszanak másikat - kéri.

Hátramenés tehát. És választás. Antracit lesz a nyerő.

Az irodán aztán hamar lehűtik a kedélyeket: antracit sincs.

Labdázgatunk: de van, de nincs. De van, és nincs rajta vonalkódos lap sem. Azért nincs rajta lap, mert nincs is antracit. Nincs benne a rendszerben.

Türelmünk fogytán, ezért előállunk egy javaslattal: tegyünk talán egy közös kirándulást a betontéglákhoz, kiderítendő, van, ami nincs. Erre újabb egyeztetések veszik kezdetét. Először a bal oldali kolléganővel, aki áttekinti a kérdéskört, majd közli, hogy ha nincs, nem lehet eladni. Aztán a jobb oldali kolléga is sorra kerül, aki ismételt telefonálást irányoz elő.

Az első, meglehetősen rövid beszélgetés ezúttal sem kecsegtet megoldással. A második, hosszú percekig tartó diskurzus azonban sikeres: ha van, hát eladható, a rendszerre meg majd ránéznek.

A következő másodperceket alighanem mélylelkű filozófusok élveznék leginkább, s írnának csinos tanulmányokat a korai öröm témaköréből.

- Mennyi kellene belőle? – hangzik a kérdés.
- Kilencven darab.
- Darabot nem lehet vinni, csak négyzetmétert.

Gyors megoldást kínálunk: rendben, visszük négyzetméterben.

Tévedtünk: megoldásunk nem nevezhető gyorsnak. Merthogy a darab és négyzetméter sejtelmes összefüggései újabb egyeztetésekre adnak okot, hiába állunk elő egy három négyzetméteres irányszámmal.

A diskurzus most kivételesen először a jobb oldali kollégával kezdődik, és csak másodjára kerül sorra a balról ülő kolléganő. Kiderül, ő a rutinusabb, prospektusért megy, közli az irányszámot, aztán már csak néhány apróbb számtani művelet, és készülhet is a számla.

A negyvenhét perces.

A tervezés nélküli kert mítosza

$
0
0

Pedig jó ötletnek tűnt
(www.facebook.com/ExistingActuality)

(Részlet Az ügyfélnek mindig igaza van című fejezetből)

A tervezés nélküli kert mítosza hosszú-hosszú hónapokra eltűnni látszik, hogy aztán újult erővel bukkanjon elő, meghökkentő mondatokat csalva a reménybeli kerttulajdonosok ajkára, őrületbe kergetve ezzel a kertépítéssel, kerttervezéssel foglalkozó, amúgy galambszelíd lelkeket. A tervezés nélküli kert mítosza nem veszi figyelembe a pénztárca nagyságát, fittyet hány a társadalmi ranglétrára, és nagyon úgy néz ki, öröktől fogva létezőnek tudható be.

A kertre vágyók egy jelentős csoportja már a kapcsolatfelvétel elején kijelenti, hogy néki nem kell terv, csak egy olyan szép kert. Növényekkel, színesekkel, esetleg egy fával. A mítoszhívők persze nem közlik, hogy miféle fára gondoltak, és hogy mily színeket látnának szívesen, s hogy azok a növények alacsonyak legyenek avagy direkt magasba igyekvők, csak annyit mondanak: szép legyen.

Merthogy az a lényege neki.

A szépség.

Elgondolkodik ilyenkor a kerttervező ember, vajon egy bonsai formára nevelt japán törpe tiszafa a maga 5 960 000 forintos árával elég szép-e a megrendelőnek. S ha igen, legyen-e belőle úgy három-négy, persze ízlésesen elrendezve a tercián. S a kerttervező lélek már csak olyan, belébújik időnként a kisördög, meg is említi hát az ügyfélnek, hogy a törpe tiszafa szép is – az a lényege neki! – és igen tisztességes struktúrát ad a kertnek.

Az ilyen megemlítéseket aztán harminc-ötven perces csevegések követik, melyek végén a mítoszhívő megrendelő szembesül a ténnyel, miszerint egy-egy növényből esetenként több száz fajta is létezik, eltérő magassággal, színnel, más-más virágzási idővel és gondozási igénnyel. S ezeket bizony illendő összhangba hozni egymással, mert mégiscsak az lenne a cél, hogy egy esztétikus, jelentős dísz- és használati értékkel bíró kert jöjjön létre. Az ehhez vezető első lépcsőfok pedig egy terv, mérethelyes kiültetési tervrajz növénylistával, tervezői költségbecsléssel, miegymással.

A mítoszhívők között persze jó néhány kertépítő – újabban kertszépítő – vállalkozás is akad, ők nem folytatnak harminc-ötven perces beszélgetéseket, nem terveznek, nem rajzolnak, csak ültetnek, építenek. Ezeket a „kerteket” aztán tisztességesen megtervezzük, újraépítjük, ezzel is – legalább részben – lerombolva a terv nélküli kertek mítoszát.

A tölgyfát is szankcionálni kell

$
0
0

Kizárt, hogy induljon
(https://eprimefeed.com/)

Ha orosz.

Kérdés persze, van-e nemzetisége egy tölgyfának.

És politikai szempontból nézvést miféle álláspontot képviselhet egy tölgyfa, konfliktusos helyzetekben semleges marad, vagy a néki tetsző felet támogatja? És képes-e egy tölgy politikai állásfoglalásra 2022-ben, ha egy viharban már tavaly elpusztult?

Mármost nagyon úgy néz ki, a nemlétező fa veszélyes egy szerkezet, legalábbis az Év európai fája verseny szervezői szerint. A testület döntése az első kérdésre is megadta választ: a fa orosz. A legenda szerint 1824-ben a gyermek Ivan Turgenyev ültette el, s hosszú évtizedeken keresztül a Szpasszkoje-Lutovinovo birtok szeretettel ápolt fája volt.

Az orosz író amúgy ezer szállal kötődött a nyugathoz, negyvenöt éves korában búcsút is intett Oroszországnak, és végleg nyugatra költözött. De mert orosz író volt, s fát merészelt ültetni, a 2021-ben elpusztult tölgyet ki kellett zárni a versenyből.

Semmi kétség, ezzel a szimbolikus döntéssel jelentős csapást mértek a teljes orosz politikai elitre, magára az orosz társadalomra, mely döntéstől az Uralon túl átgondolják majd a hogyan tovább kérdéskörét. S ha ehhez hozzávesszük, hogy a nemzetközi macskaszövetség is a sarkára állt, és minden nemzetközi versenyről eltanácsolta az orosz macskákat, hát nem szívesen lennénk az oroszok helyében.

Ha így megy tovább, jön majd Csajkovszkij, Gorkij, Gogol, Szolzsenyicin, Tolsztoj, Muszorgszkij, Rahmanyinov, aztán a festők, a balettművészek, a karmesterek, a táncosok, a sportolókkal szerencsére már nem kell bíbelődni, őket már az első kanyarban jól megfenyítették. A jogvédő szervezetek pedig mélyen hallgatnak, pedig éppen itt lenne az ideje, hogy szigorú dekrétumokban követeljék az orosz krémtorta, a Pavlova, az orosz pezsgő és az orosz kaviár ellehetetlenítését, nem is beszélve a matrojska figurák pimasz vigyorgásáról a polcokon.

Mégiscsak botrányos, hogy a diszkrimináció már a szankciók világába is betette a lábát.

S ha mindez megvan, csak-csak ki kellene találni, mi legyen az új neve néhány magyarországi településnek is, mert Oroszlány, Oroszi, Oroszló és Orosztony puszta létükben is több mint gyanúsak.


Aszályos évek

$
0
0

Aszály: volt, van, lesz
(https://www.un-igrac.org/)

Az Úr 1715. esztendejét írtuk, amikor Dillherr von Althan báró, a szolnoki vár parancsnoka azt találta írni VI. Károlynak, hogy „Kéne egy a Tiszát a Dunával öszve kaptsoló ujj hajókázható Tsatorna”.

A gondolatot aztán jó magyar szokás szerint illő alapossággal átgondoltuk, s mindjárt 1947-ben hozzá is láttunk a munkához. Kereken huszonkét kilométernyit haladtunk.

2022 augusztus elsején az agrárminiszter bejelentette, hogy egymillió hektáron – ötmillió hektárnyi termőföldünk van – lett oda a termés. A Kárpát-medence közepén, a Föld bolygó Magyarország nevű helyén, ahol a csillagok különös együttállásának köszönhetően minden lehetőségünk megvolt, hogy virágzó kertmagyarországot építsünk magunknak.

Nem tettük.

Nem építettünk Duna-Tisza csatornát, nem létesítettünk tározókat, nem csináltunk tisztességes vízgazdálkodási terveket, helyette beszántottunk mindent, vigyázó szemünket a nagyüzemi gazdálkodásra szegeztük, ezer tonnaszám szórtuk és szórjuk ki a műtrágyát, és különös hülyéknek, jobb esetben vészmadaras károgóknak tartottunk mindenkit, aki a hét szűk esztendő eljövetelére figyelmeztetett. A szántással és a mélyszántással minden évben tönkretesszük a talajszerkezetet, és hallani sem akarunk arról, hogy gabonaföldjeinket takarónövényekkel vessük be, uram bocsá’, mulcsozzuk vagy komposztáljuk, hogy normális talajélet alakulhasson ki.

Vannak kitűnően dokumentált kísérleteink, miszerint csupán ezzel a megoldással nyolcvan-százhúsz centiméter mélységű, humuszos, megfelelő szerkezetű termőtalaj lenne kialakítható. Dísz- és zöldségeskertjeink ágyásaiban pedig még mindig a növény-szünet-növény típusú megoldásokat részesítjük előnyben. Pedig a lenyírt füvet szét is teríthetnénk a palánták között, ott hagyhatnánk a levágott ágakat és szárakat, az elnyírt virágok magtokjait, teríthetnénk mulcsot vagy komposztot itt is a talajra, ezzel akadályozva meg a termőföld cserepesre száradását.

Ideje lenne végre használni a józan eszünket is.

Már ha van nékünk ilyesmink egyáltalán.

És eljő a szárazságtűró növények aranykora

$
0
0

Egy kedves cimbora: a gyapjas tisztesfű

Korábban úgy volt, hogy minden kertben kell legyen néhány évelő, esetleg egynyári, a nem szeretem a vizet csapatból. Mostanra nagyon úgy néz ki, akkor járunk jól, ha a kert kialakításakor a kifejezetten szárazságtűrő növényeket részesítjük előnyben.

A kínálat bőséges ugyan, de a választás minden kétséget kizáróan csak szűkebb körből lehetséges. A szárazságtűrőknek legkevesebb hatórányi tűző napra van szükségük, de szívesen sütkéreznek nyolc, kilenc órán át is a napon. Kerülhetnek egy napsütéses évelőágyásba, az út mellé szegélyként, ültethetők kőfalak, támfalak lágyításához. Közülük jó néhány nevelhető a teraszon vagy az erkélyen is.

A napimádók sztárja minden kétséget kizáróan a levendula, a begyökeresedést követően akkor sem jön zavarba, ha hetekig nélkülöznie kell az öntözővizet. Ugyanez mondható el a cipruskáról és a zsályákról, de jól elvan csapadék és öntözővíz nélkül a nyuszifül is. Külön érdemes a figyelemre a varjúhájak csapata, a tagok mindegyike hetekig, hónapokig bírja öntözés nélkül, közülük választhatunk törpe, négy-öt centiméteres magasságúra növő fajtát, vagy ötven-hetven centiméteres magasságút is.

Remek választás lehet a molyhos madárhúr vagy a pázsitviola, de nem rajonganak a vízért a yukkák sem. A díszfüvek kedvelői nem hagyhatják ki a növényesítésből a csenkeszeket és az árvalányhajat; a magasabb díszfüvek remekül párosíthatók a szintén szárazságtűrő cickafarkkal.

Harsány folt alakítható ki kúpvirágokból, és szintén segítségünkre lehetnek a szamárkenyerek. Hegyi kecske igénytelenségével bír a kutyatej, a Kleopátra tűje, vagy éppen a tárnics is. A felmelegedés ajtót nyithat a kefevirágoknak, a banksiáknak, az olajfáknak és az agavéknak, utóbbiak közül azonban csak néhány fajta viseli el a mínusz 15-17 foknál hidegebb telet, a többieket télire védett helyre kell szállítani.

A felmelegedés miatt reneszánszukat élik majd az árnyékos kertrészek is, úgyhogy az elkövetkező években egyaránt megnő a kereslet a napimádók és az árnyékkedvelők iránt.

Scarletta: széleslevelű fürtöshanga

$
0
0

Leucohoe axillaris ’Scarletta’
(https://www.baumschule-horstmann.de/)
 
 

Valóságos átváltozóművész, merthogy levelei őszig zöld színűek, aztán a zöld ragyogó pirosas vörösbe vált át. Örökzöld, úgyhogy őszi színeiben a téli hónapokban is gyönyörködhetünk. Hazai teleinket gond nélkül átvészeli, úgy mínusz huszonhárom-huszonöt fokig nem jön zavarba. Tavasszal aztán a vöröses levelek újra zöld színre váltanak, de ekkor sem maradunk vörös árnyalat nélkül, mert az új hajtások bronzvöröses színűek lesznek.

Kerülhet a kert félárnyékos vagy éppen árnyékos részébe, ültethetjük kissé naposabb helyre is, de a nyolc-tíz órán át tartó tűző napot nem neki találták ki. A teraszon egy méretesebb dézsában is biztosan nevelhető. Fehér, kissé illatos virágai májusban jelennek meg.

Májusi virágzásban
(https://www.hovenier.nl/)

Bátran alakítható, metszhető, de enélkül is szép, tömött formát nevel. Legfeljebb másfél méter magas és legalább ugyanilyen széles lesz, de legtöbbször megelégszik egyméter körüli magassággal, nyíratlan sövény kialakítására is alkalmas tehát.
 
Ültetésekor figyelni kell rá, hogy földje jó vízelvezetésű, humuszban gazdag, és savanyú kémhatású legyen. A rendszeres öntözést meghálálja, ha naposabb kertszakaszra kerül, akkor gondoskodni kell róla, hogy
földje sose száradjon ki. Egy dolgot viszont ki nem állhat, ez a huzatos, szeles fekvés, ilyen helyen nem érdemes próbálkozni vele. Árnyékosabb helyen jól társítható páfrányokkal, törpe babérmeggyel vagy japán kövérkével.

Észak-Amerikából származik, a hazai kertészetekben általában Leucohoe axillaris ’Scarletta’ néven találkozhatunk vele, de árcéduláján gyakran ennek szinonimájaként a Leucohoe ’Zeblid’ nevet találjuk.

Himalájai dudváslonc

$
0
0
Leycesteria formosa
(https://nova.co.at/)

Ha szeretnénk egy nyár derekától késő őszig virágzó, közepes termetű cserjét ültetni a kertbe, ez a lombhullató cimbora a tökéletes választások egyike lehet. Egy, legfeljebb másfél méteres magasságúra nő, kerülhet napra vagy félárnyékba, mindkét élőhely tökéletesen megfelelő. Nincsenek extra igényei, csupán arra kell figyelni, hogy földje jó vízáteresztő legyen, a pangó vizes, nedves talajt nem kedveli.

Fehér, ritkábban rózsaszín virágait bíbor színű murvalevelek borítják, a bókoló, lecsüngő szárak hosszúsága a húsz-huszonöt centimétert is elérheti. A virágzást követően – ez általában szeptember végére, október elejére esik – a madarak legnagyobb örömére termésével díszít, a gyümölcsök lilás, feketés színükkel hívják fel magukra a figyelmet.

Kifejezetten hideg teleken hajlamos visszafagyni, zord teleken tövét érdemes mulccsal takarni, de tavasszal tőről különösebb gond nélkül újrahajt. Nevelhető metszés nélkül is, de a drasztikusabb alakítástól sem jön zavarba. Leginkább szoliterként mutat jól, de egy ágyás szegélyezésére is használhatjuk, és sövényként is ültethető, ekkor egyméteres tőtávolságra érdemes telepíteni.

Virágzásban
(https://www.gardeningexpress.co.uk/)

Érett termései extra adag jóindulattal sem nevezhetők édesnek, leginkább a keserű és az erős karamell íz közötti sávban vannak. A keleti konyhaművészetben szószokhoz, lekvárokhoz, gyümölcszselékhez használják, de liszt, vaj, mandula, sütőpor, cukor, vaníliakivonat alapú linzertekercs remek tölteléke is lehet.

Nyugat-Kínában, Tibetben honos, latin elnevezése Tajvan szigetének korábbi nevét – Formosa – hordozza. A kertészetekben Pompás fácánbogyó néven is találkozhatunk vele.             

Álomkertek

$
0
0


Jobb csendben maradni és hagyni, hogy azt gondolják,
buták vagyunk, mint megszólalni
és minden kétséget eloszlatni efelől.
(Maurice Switzer)


Akad mostanság egy műsor a Spektrum Home csatornán Álomkertek címmel. Ebben a szerkesztők szándéka szerint olyan magyarországi kerteket láthatunk, „amelyektől minden természetkedvelőnek eláll a szava”.

Hiánypótló vállalkozás, éppen ideje volt bemutatni a nagyérdeműnek, miféle megoldások létezhetnek az ötlettelen tujasor, az alig használt gumiabroncs és a találomra összedobált sziklahalmaz sivár világán túl. A hazai kertkultúrától fényévnyi távolságra leledző Egyesült Királyságban évtizedek óta töretlen népszerűséggel futnak jobbnál jobb kertészeti műsorok, követendő példa akad tehát bőséggel.

A recept viszonylag egyszerű: keresni kell egy remek kommunikációs készséggel megáldott, képernyőképes műsorvezetőt, nem árt, ha emberünk a kertek tervezésben is jártas kissé, aztán kell még egy profi stáb, és némi stabil anyagi háttér. Az Álomkertek csak részben követte a bevált metódust, emiatt úgy jártunk vele, mint Pelikán elvtárs a magyar naranccsal: kicsit sárgább, kicsit savanyúbb, de a miénk.

A műsorvezetést ugyanis valamilyen rejtélyes okból Sütő Enikőre bízták, zárójelbe téve ezzel mindent, ami a növényismeretre, a térképzésre, a színtársításokra, a struktúrákra és egyáltalán, a kertek mibenlétére akár alapszinten is vonatkoztatható. A választás kétségtelen előnye viszont, hogy így nemcsak a kertektől, a műsorvezető ténykedésétől is eláll a szavunk.

Az ötletgazdák alighanem akkor teszik jól, ha hálaadó misét mondatnak, amiért szakértőnek felkérték Szomoru Miklós kertészmérnököt, aki adásról adásra megmenti a menthetetlent. Személyiségének és intelligenciájának köszönhető, hogy a mégoly bántóan egyszerű, a meghökkentően semmitmondó műsorvezetői megszólalásokat is át tudja vinni szakmai síkra, hogy soha nem lepődik meg, s hogy udvariasan mosolyogni tud akkor is, amikor leginkább sírni kellene. Úgyhogy nézőként meglehetős önfegyelemről téve tanúbizonyságot, nem ugrunk fel ijedtünkben a fotelből, kivárjuk inkább a pillanatot, amikor két Enikő között megszólal egy Miklós.

A méltatlan helyzetre egyébként létezik tökéletes megoldás, a labdajátékokban már régóta alkalmazzák is, úgy hívják csere.

Mindenki jobban járna, és itt még bemelegítésre sem lenne szükség.


Lokális felmelegedés

$
0
0

Sziklákból, kövekből
(https://www.everythingwaterfalls.com)

(Részlet Az ügyfélnek mindig igaza van című fejezetből)


Semmi kétség: hibáztunk.
Miközben vigyázó szemünket a globális felmelegedésre vetettük, nem vettük észre a mélyben zajló lokális történéseket.

Az apró rezdüléseket, melyek pedig mindig szem előtt vannak, bár csak időnként mutatkoznak meg teljes valójukban. Még szerencse, hogy mindig akadnak egy éber polgártársak, akik lokálisan is résen vannak, véget vetve ezzel a szürke, réstelen hétköznapoknak.

Egyikük egy verőfényes, izzasztóan meleg augusztusi napon úgy gondolta, a csendes szemlélődést tetteknek kell követniük. Megvárta, amíg a szomszédos ház előtt a darus lepakolja a méretes sziklákat és köveket, majd kimért léptekkel átballagott az ő szomszédjához.

Becsengetett.
A gazda a kövekkel és a sziklákkal bíbelődött, hogy azokat egymás mellé, fölé görgetve egy vízesést keltsen életre, így hát némiképp késve nyitott csak kaput. A késés a legkevésbé sem zavarta meg emberünket, higgadtan, mondhatni kimérten az iránt érdeklődött, mit csinál éppen az ő derék szomszédja. Amaz röviden csak annyit mondott: vízesést és sziklakertet épít.

Sziklakertet…, sziklákból…, dörmögte maga elé a most már nem oly higgadt és kimért látogató. A gazda ránézett, és ellentmondást nem tűrő hangon, de azért udvariasan kijelentett: igen, sziklákból.

A látogató ekkor végignézett a készülő kerten, végigpásztázta a méretes köveket és sziklákat, vett egy mély levegőt, majd közölte, hogy bizony sejtette ezt, és tulajdonképpen ezért jött át.
Merthogy a rengeteg szikla és kő, ott tornyosul majd az ő egyébiránt nagyrabecsült szomszédja előkertjében, a nap pedig, hát, tavasztól késő őszig sütni fogja azokat.

Sütni fogja, ismételte kissé elbizonytalanodva a gazda.

Ez az, folytatta a látogató, ez az, mindenki tudja, hogy itt van a globális felmelegedés, és akkor itt egyesek sziklakertet építenek sziklákból, ami nincs rendjén, mert a sziklák és kövek átveszik a hőt, felhevülnek, és ezt a meleget majd visszasugározzák a környezetbe.

A gazda ezen a pontot kénytelen volt igazat adni a látogatónak, megerősítve, hogy a folyamat valóban így zajlik, de azért csak-csak megkérdezte: aztán, mi lenne a gond ezzel az egésszel?

A felmelegedés, hangzott a válasz. Az a gond.
Hogy meleg lesz majd a szikláktól, és az a meleg nem fog megállni a sziklakertnél, átkúszik a kerítésen, beszüremkedik a látogató kertjébe, megül a teraszán, és a szomorú igazság az, hogy ezzel tönkreteszi látogató kertben és teraszon eltöltendő nyáresti óráit egyaránt. Sőt, az egész tavaszát és őszét is, és ki tudja, egy-egy napsütéses decemberi délelőtt is komoly veszélybe kerülhet.

A meleg miatt.

A meleg miatt, ízlelgette a gazda is a szavakat félhangosan, aztán ő is végignézett a készülő kerten, végigpásztázta a méretes köveket és sziklákat, majd ránézett a lokális felmelegedés rémétől ekkorra már kétségbeesetten feldúlt látogatóra.

Másodpercek teltek el így, a látogató csak állt, arcán ott volt egy jövőbeni meggyötört élet minden fájdalma. A tudat, hogy nála majd a nyomorult szikláktól hőség lesz a teraszon, és emiatt soha többé nem tud hideg sört kortyolgatni langymeleg estéken, mert már odavannak a langymeleg esték is, és a forró sziklák még a sört is felmelegítik majd.

A csendet végül a látogató törte meg.
Csak két szót mondott, gyorsan és ütemesen, aztán hátat fordított szikláknak és köveknek, otthagyva a gazdát a vízeséses sziklakertjével, és a beeső napsugarak fenyegető rémével.

„Hagyja abba!”

A mondat még ott cikázott a sziklák és kövek között akkor is, amikor a gazda felemelte a soron következő követ, fittyet hányva ezzel a lokális felmelegedés időnként embert próbáló hatásaira.

Prérikert

$
0
0
Évelők, díszfüvek, harmónia
(www.gardenia.net)

„Előttük a préri terült el, a kisebb domboktól megszakított, végtelen, hullámos pusztaság, melynek kiszáradt földjébe a legkeményebb ekevas sem tudott volna behatolni. Fű is csak gyéren nőtt rajta, eltekintve a mélyebb helyektől,
ahol olykor összegyűlt némi esővíz; itt a fű olyan magas volt,
hogy még a lovas embert is eltakarta."
J. F. Cooper A préri

Ez az a táj, ahol Sólyomszem, Old Shatterhand, Old Firehand, Old Death kalandjai zajlanak, mely kalandok generációk számára jelentettek izgalmat egy olyan korban, amikor még létezett egy igen furcsa szokás: az emberek könyvet vettek a kezükbe, s nem átallottak olvasással múlatni az időt.

Azt olvasták, hogy a préri füvét lengeti a vadnyugati szél, hogy végeláthatatlan csoportokban pompáznak a szárazságtűrő évelők, amiket méhek és lepkék ezrei látogatnak nagy örömmel.

A préri látványát viszonylag könnyen megvalósíthatjuk mindenütt, ahol egy nagyobbacska kert vagy kertrészlet áll rendelkezésre, s ahol a család nem riad vissza a természetközeli kialakítás gazdag, már-már tobzódó növényeitől. A prérikertet persze hívhatjuk vadvirágos rétnek is, a lényeg, hogy tavaszi és őszi hagymások, díszfüvek, kora tavasztól késő őszig virágzó évelők, esetleg egynyáriak kapjanak benne helyet. Ha egyszer a prérikert benépesült, a többit nyugodtan rábízhatjuk a természetre.

Fémbölényekkel is jól mutat
(https://www.gardenersworld.com)

Egy vadvirágos réten nincs szükség az évelők szétosztására, nem szükséges az elvirágzott szárakat levágni, és alapesetben az öntözés sem tartozik a mindennapos feladatok közé. Nincs gond, ha hetekig nincs csapadék, a prérikert növényeinek az sem okoz fejfájást, ha komolyabb szelek fújdogálnak, és nem jönnek zavarba, ha langymeleg délutánonként leszakad az ég. A méhek, a rovarok. a bogarak és a családtagok imádni fogják.

A teljesség igénye nélkül, álljon itt néhány, a prérikert kialakításához szinte nélkülözhetetlen növény:
Varjúháj félék (Sedum sp.)
Levendulák (Lavandula sp.)
Kakukkfövek (Thymus sp.)
Napfényvirág fajták (Helenium sp.)
Molyhos madárhúr (Cerastium tomentosum)
Ezüstlevelű margitvirág (Tanacetum haradjanii)
Szappanfű (Saponaria sp)
Zsálya (Salvia sp.)
Verbéna fajták (Verbena sp.)
Bíbor kasvirág (Echinacea purpurea)
Gyapjas tisztesfű (Stachys bizantina)
Kék legyezővirág (Scaevola saligna)
Kék sudárzsálya (Perovskia atriplicifolia)
Kúpvirág fajták (Rudbeckia sp.)
Prérimályva fajták (Sidalcea sp.)
Díszfüvek (alacsony, közepes és magas fajták is)

A vadvirágos rét kialakítható ültetéssel vagy magvetéssel, utóbbi esetben igen fontos, hogy olyan magkeveréket válasszunk, amelyik nem tartalmaz fűféléket, ezek alkalmazása az efféle kertrészletekben meglehetősen ellenjavallt.

Nincs szükség fűnyíróra
(https://www.oxoniangardener.co.uk)

A vadvirágos prérikertet évente legfeljebb kétszer kell kaszálni, de akkor sincs gond, ha ez csak évente egyszer – kora tavasszal– történik.

Jól teljesít

$
0
0

Napfényes élet

Nagyon úgy néz ki, megvan a legújabb kedvenc.

Kedvencekből sosem volt hiány, korábban a „kerül átadásra” volt az első helyen, de jelentős karriert futott be a nem kevésbé rettenetes „folyásolja be” összetétel is.

Televíziós és rádiós hírműsorok – egyébiránt leginkább beszédhibás – készítői manapság két szót imádnak percenként belecsacsogni a mikrofonba: mellett és teljesen. Náluk a ház egy jelentős tűzben nem leég, hanem teljesen leég, az utat nem lezárják, inkább teljesen lezárják, és náluk mindig úgy van, hogy X. Y. mellett lép fel Z.

Újabban a kertészettel foglalkozó televíziós műsorok és YouTube csatornák házigazdái is kezdenek beállni a sorba, előszeretettel kijelentve a növényekről, hogy jól teljesítenek.

Amúgy eszük ágában sincs semmit sem teljesíteni, nem válogatják meg ráérő idejükben teljesítésük mikéntjét – rosszul, közepesen vagy jól –, nem készülnek a feladatra, mert nincs nekik olyanjuk. Kihajtanak, virágot hoznak, magot érlelnek, elszáradnak, visszahúzódnak télre vagy éppen zöldek maradnak, de semmiképpen sem teljesítenek.

Élnek.

Élik lenyűgöző életüket.

Az ágyásokat takarni nem kell félnetek

$
0
0

Fenyőkéreg és díszkavics erdei környezetben

Jó lesz.
Mi több: remek.

Merthogy a növények telepítésekor a mégoly gondosan kigyomlált ágyásokat is képes eluralni a gaz, s a legnagyobb figyelemmel előkészített talaj is kiszárad idővel. A gyomok miatt aztán állandó feladat lesz a gazolás, a gyorsan kiszáradó talajban pedig sanyarúbb sorsa lesz növényeinknek.

A megoldás kézenfekvő: az ágyásokat takarnunk kell. Erre a célra a leginkább ismert megoldás a – borsos áron kapható – fenyőkéreg, általában borovi vagy vörösfenyő. Sajnos a hazai kerttulajdonosok közül sokan használják a barkácsáruházakban kapható rettenetet, a legtöbbször színes dekormulcsként forgalmazott, színezett giccset. Előnye nincs, hátránya viszont szép számmal akad: diszkrét megjelenés helyett messziről virít az ágyásban, a vegyszerrel átitatott fadarabok bomlástermékei szennyezik a környezetet, és meglehetősen ízléstelen egy portéka.

A fenyőkéreg jó választás, a vörösfenyő néhány évvel tovább bírja, de úgy öt-hatévente ezt is fel kell újítani. A számít-e a méret kérdéskörben megoszlanak a vélemények, de az bizonyos, hogy egy alacsony évelőkkel, egynyáriakkal beültetett területre nem szerencsés nagyméretű – tíz centiméteres vagy annál nagyobb – kérget használni.

A fenyőkéreg vastagsága legalább öt centiméter kell legyen, az ideális réteg viszont nyolc centiméternél kezdődik. A kéreg kerülhet közvetlenül a talajra, de használhatunk első rétegként geotextilt is. Utóbbi alkalmazása a terjedő tövű növények esetében erősen ellenjavallt, az új hajtások ugyanis nem tudnak megküzdeni a jelentős felületi feszültséggel rendelkező geotextillel: terjedésüket maga a textil teszi lehetetlenné. A textilnek akkor sincs értelme, ha az ágyáskialakítás sok növénnyel történik, a sűrű beültetés miatt az egymásnak támaszkodó, csaknem zárt növénytakaró visszaszorítja a gyomokat. Ráadásul egy ilyen rendszerben a talajra kerülő textil leginkább lyuk hátán lyuk képét mutatná.

Faapríték
(https://sydneytreeandstump.com.au/)

Az ágyásfedés anyaga lehet még a faapríték is, nem mutat olyan egységes képet, mint a fenyőkéreg, de költséghatékonyabb, és jól szolgálja ugyanazt a célt.

Ha geotextil kerül a kéreg vagy a faapríték alá, a mulcs bomlása csupán öncélú folyamat lesz, az idővel korhadásnak induló faanyag képes ugyan lebomlani, de sohasem kerül közvetlen kapcsolatba a talajjal. A növények és a talaj szempontjából fontos humusz tehát nem tud kialakulni, márpedig ez lenne a mulcsozás egyik fontos célja.

Az interneten számos videó található arról, hogy a növényágyások mulcsozására a fűnyesedék és a konyhai zöldhulladék is előszeretettel használható. Kerttulajdonosként érdemes azonban meggondolni, hogy a paprika csumáját vagy a dinnyehéjat bedobjuk-e egy hanyag mozdulattal a levendula vagy a cickafark tövek közé, néhány decens paradicsom szárral és főttkukorica csővel együtt. Egyrészt rothadási folyamataik mások, másrészt jó néhány nem kívánatos négylábút képesek az ágyásokba csábítani, ráadásul a meggondolatlanul vastagon szétterített fűnyesedékkel együtt ideális megoldás, ha csinos penészréteget szeretnénk kialakítani.

A mulcsozás anyagválasztásának szempontjai között előkelő helyet kellene kapjon a kialakítandó kert stílusa. Egy modern kertben nem használhatunk sem faaprítékot, sem fűnyesedéket, legfeljebb a fenyőkéreg jöhet szóba, de összhangban kell legyen a telepítendő növények habitusával. Efféle kertekben leginkább a díszkavics, a darált vagy zúzott üvegtörmelék és a kagylóhéj jöhet szóba. Hasonlóképpen gondosan kell megválasztani egy mediterrán kert növényágyásaink mulcsanyagát is, a yukkák, törpefenyők és agavék között nem kifejezetten mutatna jól egy zellerszár vagy egy dinnyehéj. A természetközei kertekben viszont nem számít stílustörésnek, ha a mulcsozáshoz felhasználjuk a levágott növényi szárakat, a visszacsípett virágfejeket, a rózsák elszáradt virágait és az apróra vágott, vagy ledarált növényi zöldhulladékot.

A mulcsozás az egyik legjobb módszer, ha csökkenteni szeretnénk a vízfelhasználást, és így az öntözésre fordított időt, jelentősen javíthatjuk ezzel az ágyások vízmegtartó képességét, és nem kell időről időre végeláthatatlan küzdelmet folytatnunk a gyomokkal. Ebben a geotextil is segítségünkre van, lefektetésével a gyomok 60-70 százalékának örömteli búcsút mondhatunk. A mulcsozott ágyásokban ideális esetben igen tisztességes talajélet alakul majd ki, az ásás és a kapálás pedig kikerülhet a kertészeti szótárunkból.

A díszkaviccsal és üvegaprítékkal borított ágyásokban nem, a növényanyagokkal mulcsozott kertrészekben viszont állandó vendégeink lesznek. Rigók, verebek, vörösbegyek és néhány más magevő cimbora vesz majd porfürdőt, vagy kutat magvak után az ágyásokban.




Lucifer sáfrányfű

$
0
0
Crocosmia lucifer
(https://www.springhillnursery.com/

Narancsos piros virágai lenyűgözőek.

Kerülhet önállóan, népesebb csoportot alkotva az évelőágyásba, de magasabb termetét kihasználva a zömökebb, alacsonyabb cimborák közé ültetve szellőssé, lágyabbá varázsolja az ágyásokat.

Kedveli a tápanyagban gazdag, könnyebb, jó vízelvezetésű talajokat, a nehéz, agyagos kertszakaszokat nem neki találták ki. Imádja a napos fekvést, ilyen környezetben eléri az egyméteres magasságot is. Szomszédainak hasonlóan harsány, élénk, meleg színű növényeket válasszunk, elsősorban a sárga és a narancs jöhet szóba.

Virágzása a nyári hónapokra esik, és jellemzően kora őszig tart. Kifejezetten száraz nyarakon meghálálja az öntözést, egyébiránt a szárazságtűrők közé sorolhatjuk. Sáfrányfüvünk látványában a lakásban is gyönyörködhetünk, vágott virágként is megállja a helyét.

Hagymagumói meglehetősen érzékenyek a téli hidegre, emiatt a hidegebb vidékeken érdemes felszedni és úgy teleltetni, másutt vastag mulcsozással és takarással sikerrel átteleltethetőek.

Egy ősi cimbora: a páfrányfenyő

$
0
0

Ginkgo biloba 'Hunor'ősszel
(https://www.altekfa.hu/)

180 millió év.
Ennyi év telt el azóta, hogy a páfrányfenyők családja megjelent a Földön. Nemzetségük tagjai közül csak egyetlen faj élte túl az évmilliókat: a kínai páfrányfenyő.

Barabits Elemér nemesítésének köszönhetően a páfrányfenyő Hunor névre keresztelt fajtája a kisebb méretű kertekbe is bekerülhet. Kúpos növekedésű fácska lesz, társaihoz hasonlóan ősszel lombja aranysárgára színeződik.

Vegetációban
(https://www.altekfa.hu/)

A nemesítés anyanövénye több mint harmincéves korában hat méter magas, szélessége nem haladja meg a másfél métert. Télálló, bár a kitartó tavaszi fagyok károsíthatják, szépen újul. Nem jön zavarba, ha kissé meszesebb talajba kerül, elviseli a szokásosnál kevesebb öntözővizet, de a telepítés időszakában természetesen a rendszeres vízpótlásról gondoskodni kell.

Kerülhet szoliterként a kertbe, de egy csinos kis fasor is kialakítható belőlük. Az élénk színösszeállítást kedvelők közvetlen környezetébe – elé, mögé – szárnyas kecskerágót is ültethetnek, garantált színfoltjává válnak az őszi kertnek.

A vágy titokzatos tárgya

$
0
0

Meconopsis betonicifolia
(www.gardenia.net)

A Himalájai kék mák.

Nem csakúgy kék, ez a kék a kéke kékje, más kékekhez aligha fogható. Ráadásul a kék szirmok közepén ott virítanak az aranysárga porzók, igazán remek összeállítás.

A kék mák egyébiránt azért is titokzatos, mert viszonylag rövid ideig tartó virágzásához meglehetősen speciális viszonyok kellenek. Földje humuszos, kissé savanyú kémhatású legyen, imádja a jó vízátáresztő, mindig kellően nedves, de nem a víztől tocsogó talajt. Kedveli a szűrt napfényt, a harminc fokos, rekkenő hőségű, száraz nyarakat és a huzatos helyeket nem neki találták ki.

Eredeti élőhelye Tibet, Nepál és India hegyvidéke, arrafelé meglehetősen gyakori, a hazai kertekben inkább ritkaságnak számít.

Nagyvirágú kék mák
(https://themeconopsisgroup.org)

A kertészetek kínálatában leggyakrabban a Meconopsis betonicifolia található meg, de rábukkanhatunk a nagyvirágú kék mákra (Meconosis grandis) és ennél is ritkábban a kék mák sárga színben pompázó rokonára (Meconosis paniculata).


Meconopsis paniculata
(https://rhodygarden.org)

Égszínkék ördögszem

$
0
0
Scabiosa caucasica
(https://www.anniesheirloomseeds.com/)

Vagy sötétkék, világoskék, néha pedig lilába hajlóan kékes, merthogy ahány Scabiosa caucasia, annyi féle kékes színárnyalatban mutatkozik meg.

Az ördög tudja, valóban hasonlít-e virága az ördög szemére, és aligha fejtjük meg a névadás titkát latin neve felől kutakodva, merthogy ott a „rüh”, nem éppen szívmelengető fordítást találjuk.

Scabiosa caucasica 'Perfecta Blue'
(https://www.sarahraven.com)

A XIX. század elején jelent meg Európában, népszerűsége azóta is töretlennek mondható. Nem nő az égig, beéri 60-70 centméteres magassággal. Kedveli a napos, meleg fekvést, a jó vízelvezetésű, kevésbé kötött talajt. A tökéletes vízelvezetés nagyon fontos, ki nem állhatja a gyökérzetnél megmaradó, pangó vizet. Zordabb és csapadékosabb teleken érdemes a tövét takarni.
 
Scabiosa caucasica 'Perfecta Alba'
(https://www.royalgarden-flowerbulbs.com)

Virágzási ideje elnyújtható, ha az elnyílt virágzatokat rendszeresen levágjuk. A 6-8 centiméteres virágok nyár közepén jelennek meg és meleg őszökön október elejéig is kitartanak. Remek színfoltot ad sárga virágú évelőkkel – cickafark, napszemvirág –, vagy kékes árnyalatú őszirózsákkal társítva. Kiváló méhlegelő, a lepkék is szívesen felkeresik.

Scabiosa caucasica 'Pink Mist'
(https://www.gardenia.net)

A kertészetekben legtöbbször a ’Perfecta’, ’Perfecta Alba’, a ’Perfecta Mid Blue’, a ’Kudo Pink’, a ’Kudo White’, a ’Butterfly White’, a Pink Mist’, és a ’Summer Nights’  fajtáival találkozhatunk.

Teendők havazás után

$
0
0
Súlyos terhek a vállukon
(www.gardenriots.com)

Van az úgy néha, hogy viszonylag korán, november közepe táján megérkezik a havazás, akkor, amikor az elhúzódó ősz miatt a lombhullatóknak nem akaródzik lehullatni a lombjukat. A fákon és cserjéken megmaradó levelek miatt az ágak jóval nagyobb hótömeget tudnak megtartani, és már pár órás havazást követően is elhajlanak, néhány ág nem ritkán a földig hajol, meglehetősen szomorú látványt okozva. Ugyanilyen képet festenek az örökzöldek is, közülük még a keskeny oszlopos fajok és fajták is hajlamosak szétteríteni ágaikat.

Bár a látvány sokkoló, és első pillanatban minden visszafordíthatatlannak látszik, a helyzet korántsem tragikus. A növények fantasztikus teremtmények, túlélési stratégiájuk egészen bámulatos, bókoló ágaikkal a hónyomás ellen védekeznek, egyszersmind jelzik is: kérünk egy kis segítséget.

Nincs más dolgunk tehát, mint seprűt ragadni, és megszabadítani őket a tehertől.

Miután az interneten minden és mindennek az ellenkezője is megtalálható, akad néhány videó, ahol a segítség inkább egy kiadós verésre hasonlít: elvetemült jóemberek lapáttal, gereblyével, méretes bottal felülről lefelé irányuló mozdulatokkal püfölik az ágakat.

Sem lapát, sem gereblye, sem bot.

Seprű a tökéletes. Cirokból.

És az irány mindig, mindig alulról felfelé.

A határozott, de nem durva mozdulatoknak köszönhetően a hótól megszabaduló ágak meglepő gyorsasággal igyekeznek visszaállni a hóesés előtti állapotba, a művelet pedig az esetek 99,9 százalékában semmilyen kárt nem okoz.

A hómentesítés feladata azonban ezzel még nem ér véget.

Egy-két óra múlva akad még egy igen fontos teendőnk: az ágakat kézzel, az eredeti szögállásba vagy ahhoz igen közeli állapotba kell visszanyomni. Ezt érdemes a nap folyamán még egy-két alkalommal megtenni, növényeink hálásak lesznek érte, az ágak minden igazítás után feljebb és feljebb rögzülnek, akár gyümölcsfákról, akár díszfákról vagy örökzöldekről legyen szó. A kézzel történő beavatkozásnak is köszönhetően az ágak – még az erősen lehajlottak is – vissza fognak állni „rendes” helyzetükbe, érdemes ezt a plusz munkát minden növénynél elvégezni.

A szétterülő ágú cserjék, illetve az érzékenyebb örökzöldek ágait persze az ősz beköszöntével nem árt összekötni, ahogy ez a díszfüvek esetében már bevált metódus.

Viewing all 225 articles
Browse latest View live